A szőlő téli metszése növényvédelmi szemszögből

A kérdést nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel megválaszolni. Figyelembe kell venni a birtokméretet is, ezért több hektáros szőlőültetvényekben már télen el kell kezdeni a metszés ahhoz, hogy tavaszra az utolsó tőke is elnyerje legjobb formáját. Vannak tehát olyan esetek, amikor télen is metszeni kell.

A szőlő téli metszése esetén a metszőollóval, fűrésszel ejtett sebek nem gyógyulnak be. A metszéssel terjedő kórokozók közül kiemelt jelentőségű a baktériumos vesszőgolyva, valamint a korai tőkepusztulást okozó gombás betegségek (ESCA, eutipás rák-Eutypa lata, a feketefoltosság-Phomopsis viticola és a tőkék sztereumos elhalása-Stereum hirsutum). A kórokozók a fás részek sérülésein és a metszési sebeken keresztül jutnak be a fás részbe, a nagy sebfelülettel járó metszésmódok elősegítik a fertőzésüket.

Metszéskor az alábbi tünetek figyelhetők meg:

Agrobaktériumos vesszőgolyva esetében a tőkefejen, a törzsön és a vesszőkön egyenetlen felületű, karfiolra emlékeztető tumorok láthatók, melyek borsó, gyakran ököl nagyságúak. A tumorok alatt a kéreg és a faszövet elhal, emiatt a vegetációs időben tápanyag-szállítási zavarok lépnek fel a tőkékben.
ESCA-nál a faszöveti részek elszíneződése, szövetbarnulás látható, valamint az elszáradt fürtök fennmaradnak a tőkén, melyek télen elég szembetűnőek.
Eutipás rák esetén a tőkekaron és a törzsön, a metszett felületen ék alakú elhalás látható.
Feketefoltosság esetében a hajtáson néhány milliméteres fekete foltok láthatók, melyeken később a kéreg felszakad. A kéreg alatt a faszövet sötét színű.
Sztereumos elhalás esetében a külső évgyűrűkön barnulás, súlyosabb esetben a fertőzött rész fehérkorhadása figyelhető meg.

A kórokozók továbbterjedését korlátozhatjuk:

a nagyméretű sebzési felületek lezárásával,
a metszéskor használt eszköz rendszeres fertőtlenítésével (hypos vízzel: 1 liter vízhez 1 dl hypo),
a levágott venyige sorközökből való eltávolításával,
a vegetációs időszakban tüneteket mutató tőkék megjelölésével (pl.: szigetelőszalaggal) és a megjelölt tőkék külön metszésével. (Kunné Nagy-Rébék Renáta növényvédelmi mikológus)