Hűvös időben is jó buli a Balatonkör

 A veszélyhelyzet megszüntetése után mintha az időjárás is keresztbe akart volna tenni az amúgy végre kinyitó szállásadóknak, vendéglátósoknak és a Balatonnak. Ez volt legalábbis az érzésünk, miután a lazítások után egy strandolós-kirándulós Balatont körbe tekerős hosszúhétvégét terveztünk. Ahogy az ezt beharangozó cikkben is írtam, arra készültünk, hogy egymáson taposó balatoni emberekkel és csigalassúan haladó biciklis karavánokkal, és rém kedves vendéglátósokkal találkozunk, miközben kirándulunk. Az időjárás némileg változtatott ezen, Gálvölgyi klasszikusát idézve: „az időjárás olyan volt amilyen, és úgy alakult, ahogy!”

Aki nem szeretné végigolvasni a főleg útminőségre és néhol az árakra, vendéglátásra fókuszáló írást, fusson végig a fő megállapításokon:

• 4 nap helyett 3 is elég lehet a Balaton körbe tekerésére
• A déli part kevésbé izgalmas és szép, mint az északi.
• Délen alig van önálló bicikliút 
• Teli gyomorral nem jó tekerni
• A bringakörút útjainak minősége rapszodikus: van, hogy kiváló és frissen betonozott, máshol meg borzasztó kavicsos vagy kátyús. Olykor még főúton, autók közt is kell kerekezni
• A bringás megálló sokszor csak annyit jelent: büfé plusz egy kerékpártároló, semmi több
• Alig voltak emberek és kerékpárosok a Balatonon, bőven nincs még szezon, tart még a koronavírus hatása
• Bár a hétvégére végig esőt jósoltak, egy csepp nem esett ránk. A szél piszkosul fújt

Lejjebb a részletek:

1.nap: Balatonalmádi - Badacsony

Az útvonal:  Balatonalmádi-Alsóörs-Paloznak-Csopak-Balatonfüred-Tihany-Aszófő-Örvényes-Balatonudvari-Balatonakali-Zánka-Balatonszepezd-Révfülöp-Balatonrendes-Ábrahámhegy-Badacsonytomaj-Badacsony

Megtett táv: 60 km

Nem hogy biciklissel, emberrel is elvétve találkoztunk az első napon. A start napja június 19-e, csütörtök volt. Az előrejelzések szerint 90% esélyünk volt arra, hogy elázunk a parton, de egy csepp esővel nem találkoztunk. Óriási szerencsének örülhettünk, mert végig vagy mögöttünk, vagy előttünk maradtak az esőfelhők. Nem ilyen időben terveztünk tekerni, de a három héttel korábbi szállásfoglalásnál, még gondolni sem mertünk a barátságtalan időjárásra.

Nem volt mit tenni, útra keltünk!

A hét fős társaság nem sokkal 9 óra előtt indult el a balatonalmádi Wesselényi strand elől, hűvös, szeles 17 Celsius-fokban. Az északi part első kilométerei a part közelében futnak, jórészt kiépített önálló kerékpárúton, de nem végig. Alsóörs-Paloznak környékén vegyes használatú az út, így itt nem árt körültekintően kerekezni a szembe jövő autók miatt. Az út minősége átlagos, néhol repedezett, de sehol sem annyira vészes, hogy hasra essünk. Paloznakon napelemes telefontöltős biciklis pihenővel, Csopak elején pedig egy hangulatos megállóval találkozhatunk, így aki itt megfárad, mindenképp álljon meg! Ott jártunkkor a csopaki strand nyitva volt már, de egy árva lélek nem vetődött arra csütörtök reggel.

A Csopak és Balatonfüred közötti útról nagyon szép kilátás nyílik a Kerekedi-öbölre, amelynek mentén sajnos felújítás alatt találtuk a bringás pihenőt. Itt álltunk volna meg, mert már annyi szépet hallottunk róla. Sebaj. Balatonfüredre érve a Gemering utcán, kijelölt biciklisávon, majd a két strand előtt haladtunk a Tagore sétány felé, ahol épp használható volt a kerékpárosoknak épült sáv (nyári fesztiválok alatt gyakran lezárják). Az első pihenőt a füredi Mol benzinkútnál tartottuk, itt már óriási fekete felhők gyülekeztek felettünk, de az esőt sikerült megúszni. Balatonfüreden már érezhetően több mozgás volt, az első biciklisekkel itt találkoztunk, mióta elhagytuk Balatonalmádit. Egy 5 tagú csapat szintén Balatonkerülő túrán volt, így egy darabig együtt tekerve alkottunk 12 fős karavánt. Végre biciklis emberek! A füredi hajógyár előtt szervízút, majd keskeny, repedezett út vezet Tihanyig, amelyek okozhatnak meglepetéseket. A kacskaringós részeken a fák néhol púposra tolták ki a betont, így nem árt visszavenni a sebességből.

Tihanyból kijőve viszont egy viszonylag új, jó állapotú kerékpárúton tekerhettünk egészen Aszófőig, ahol bent megint utcákon kellet kerekezni. A falut elhagyva búzaföldek és levendulások mellett haladt a bringaút, ahonnan visszatekintve csodás kilátás nyílik a Tihanyi-félszigetre. Mellettünk családok és baráti társaságok a levendulák közt szelfiztek, amiért, mint megtudtuk, valahol pénzt kérnek. Aszófőtől kezdve dimbes-dombos utakon, és valahol bicikliúton is vezet az út közvetlenül a 71-es mellet egészen Zánkáig, ahol a gyerektábor után a főúton is kell egy kis szakaszon utazni.

Zánka előtt azonban Balatonakali volt a következő stop, ahol a szinte teljesen megtelt helyi biciklis megállóba tértünk be egy frissítőre és egy tepertős kenyérre (2 szelet 500ft). Meleg ételre vágytunk 12 óra körül, de ehhez legközelebb csak a 850 forintos egypár virsli állt.  A személyzet sajnos nem volt túl kedves, jó hír viszont, hogy van itt egy szakbolt és szerviz is, ahol egyből javítanak, ha kell. A megállót elhagyva addigi túránk egyik legszebb részéhez értünk, amikor Balatonudvari árnyas-fás szakaszain tekertünk. Az út minősége és fajtája megint csak változó volt: önálló bringautak, felfestett utcák, vegyes használatúak.

Balatonszepezden az önálló út véget ér, és egy jobb kanyarral, a Virius utcai meredek emelkedővel folytatódik a hivatalos körút. Ezen felkapaszkodva csapatunk több tagja is megizzadt, így itt nem árt a jó kondi. A tetőre felérve egy bájos falun, kacsakaringós, dimbes-dombos utcákon haladtunk tovább egészen a falu végéig.

Egy kései ebédre végül Révfülöpön, egy partmenti étteremben álltunk meg, alig pár méterre a víztől. Korrekt balatoni áron, (2390.-) ettünk egy kiadós frissen sültet, majd egy fél órát, a fűben elnyúlva pihentünk a parton. Több mint 45 km volt már addigra mögöttünk, így jól esett a szieszta! Az ebédtől, mint később kiderült, nem lettünk gyorsabbak.

Nagyon belassultunk, keservesen tekertünk Révfülöptől az alig tizenpár kilométerre lévő Badacsonyig. Szóval ha javasolhatom, ne biciklizzünk közvetlenül egy laktató ebéd után! Révfülöp és Badacsonytomaj között hol jó minőségű kerékpárutakon, hol pedig házak között, olykor még a főúton is haladt a hivatalos útvonal. Néhol keskenyek és nehezen beláthatók az autók közt is haladó szakaszok.

Badacsony a Veszprémhez közeli Balatonalmádihoz és Balatonfüredhez képest egészen más hangulatú. Itt sok borospince és terasz sorakozott egymás mellett az út mentén, bár hiába, mert szinte mindegyik kongott most az ürességtől. Volt némi biciklis élet ugyan, de többre számítottunk. Az indulástól megtett 60 km alatt csupán két nagyobb kerekező társasággal találkoztunk.

Első szállásunk a badacsonyi kempingben volt, amely minden várakozásunkat felülmúlta. A személyzet kedves, a mobilház tiszta, újszerű és rendezett volt.

A telek végén, tőlünk 50 méterre a Balaton, ahonnan gyönyörű látvány nyílt másnapi útcélunkra: Fonyódra. Ekkor láttunk először olyan jelenetet, amit korábban még természetfilmekben sem: kiskacsára támadó hattyút, majd azt megtámadó anyakacsát. Természetesen megmártóztunk a vízben, majd az estét a parton borozással és fröccsözéssel zártuk.

2. nap: Badacsony – Fonyód

Útvonal: Badacsony-Badacsonytördemic-Balatonederics-Balatongyörök-Vonyarcvashegy-Gyenesdiás-Keszthely-Balatonberény-Balatonmáriafürdő-Balatonfenyves-Fonyód

Megtett táv: 62 km

Minden végtagunkban fájó érzéssel ébredtünk, de motivált minket, hogy kipattanjunk az ágyból, ugyanis a kemping étlapja bundáskenyeret (1190.-) ígért reggelire. A falatokat ízletesnek és gusztusosnak éreztük és még a kávé is fenséges ahhoz képest, hogy nem egy Four Seasonsben voltunk. Piros pont.

A második nap biciklis szempontból egy izmos emelkedővel kezdődött. A dombot megmászva a falun átszelő Római úton találtuk magunkat, ahol továbbra is csak a felfestett jelek emlékeztettek minket arra, hogy a bringa körúton vagyunk. Nem veszprémi találmány tehát az útra felfestett bicikliút! Badacsonytördemicet és a hegyet egy macskaköves úton hagytuk el, majd vágtunk neki a következő 60 kilométernek. Utunk a Szigliget vár alatt haladt, ezúttal rendes bicikliúton, ahol szinte friss betonon találtuk magunkat. Az út felé benyúló fák nagyban csillapították az akkor már erősebben tűző napsugarakat.

Balatongyörökig fentek-lentek és izgalmas kanyarok követték egymást. Itt még nem sejtettük, hogy az utolsó ilyen szakaszokon haladunk. A balatongyöröki emelkedőnél tipikus reklámfilmbe illő kilátás tárult elénk: a Badacsony és a Balaton együtt még mindig nagyon szexi. Ezt még a mellettünk felszálló kisrepülő látványa is fokozta. Pazar!

Péntek délelőtt lévén már több biciklis csoporttal találkoztunk. A keszthelyi Energia Térre beérve egyből egy korábbiakhoz képest nyüzsgő, de nem a főszezonban megszokott élet várt minket. Szép, igényes partmenti főtér, óriáskerékkel, büfékkel, éttermekkel. Itt egy gyors csoportkép és némi frissítő után Keszthelyt elhagyva jött az önálló kerékpárút, majd az egyhangúság, ami még vagy két napig kitartott. Fonyódig gyakorlatilag végig lapos terepen haladtunk. Valamelyik első somogyi településen sikerült kifogni egy biciklis büfét, ami annyiban merült ki, hogy kiraktak két tárolót az út mellé. A hotdog 520 forint körüli összegért így nézett ki:

A gulyásleves itt lehetett volna halászlé is, csak ebben most krumpli és marhahús volt. A 200 forintos palacsinta szintén a felejthető kategóriába esett.

Éhes biciklis nem válogat!

Ez már a második csalódás volt, így eldöntöttük, több biciklis megállóban nem vesztegetjük az időt.

Fonyódig egy kis szakaszt leszámítva nagyrészt utcákon vezetett az utunk, nem önálló bicikli úton. A déli parton gyakorlatilag végig ez ismétlődik. Vízpart, utca, ház, utca, ház. Az utak, amiken haladtunk cserében mind jó minőségűek!  Már nem emlékszünk pontosan, de Balatonrendesen vagy Balatonvilágoson volt egyedül egy hosszabb utca, ahol épp építkeztek. Itt sikerült egy enyhe nyolcast összeszedni a nem épp ilyen utakra tervezett kerékpárommal. Bár Fonyódig a Balatontól pár tíz méterre haladtunk, nem láttunk belőle semmit a házak miatt, így lehettünk volna akár az Alföldön is, annyira lapos a déli part. Péntek délutánhoz képest továbbra sem volt túl nagy tömeg. Se biciklis, se autós, se ember. Miénk volt minden!

Fonyódra érve a tanúhegyekre és az északi partra néző csodálatos panoráma törte meg a csendes utcák hangulatát.

A nap már lemenőben volt, ami különleges hangulatot kölcsönzött a jelenetnek. 62 kilométer és vagy 7-8 óra tekerés után érkeztünk meg apartmanunkba, majd egyből a fürdőzési lehetőséget kerestük. Az alig három utcányira lévő Panoráma strandot választottuk, mely nemrég esett át egy jelentős fejlesztésen. A minden földi jóval felszerelt strandon pár üveg borral és a fantasztikus északi part látványával kényeztettük megfáradt testeinket.

Este egy parton lévő éttermet választottuk a vacsorához, ahol 2400 forintért ehettünk Cordon Bleu-t. A kiszolgálás remek volt, viszont rajtunk kívül csak két asztal volt foglalt péntek este. Harminc üresen állt.

Többünknek feltűnt, hogy a déli part mennyire más, mint az északi. Mintha tényleg kettéhasadt volna a Balaton. A legfeltűnőbb, hogy Keszthelyt leszámítva a Balaton nyugati oldala mintha kevésbé lenne pezsgő és rendezett, mint a keleti. Ez betudható annak, hogy Siófok, Balatonfüred és Zamárdi közelebb van Budapesthez. Egyébként nem kell minden résznek ugyanolyannak lennie, és homogenizálni. Megvan a bája annak, hogy nem minden egyforma.

Apartmanunkban ismét korrekt áron, 3 ezer/fő körüli összegért szálltunk meg, ami minőségben messze elmaradt a badacsonyi kempingtől. Egy éjszakára egy biciklis társaságnak pont megfelelő volt.

3.nap: Fonyód - Zamárdi

Az útvonal: Fonyód-Balatonboglár-Balatonlelle-Balatonszemes-Balatonszárszó-Balatonföldvár-Szántód-Zamárdi

Megtett táv: 40 km

A harmadik nap reggelén a fonyódi Dísz téren kiváló kávét és reggelit fogyasztottunk reggel 8 kor, ami azért is dicséretes, mert Veszprémben nem sok helyen tudunk ilyen korán enni vagy kávézni.

Laza nappal indítottunk, mivel három héttel korábban még úgy tervezük, hogy strandolunk, megnézzük a boglári kilátót, meg minden olyat csinálunk, amit a pihenőnapokon szoktak. Az viharos szél miatt az idő egyikre sem volt túl alkalmas.

Miután otthagytuk Fonyódot, egy szeles napot tekertünk végig.

Továbbra is utcákon, autók között, néhol kifejezetten jó minőségű utakon vezetett a túránk. Voltak részek, ahol ennek ellentétét is tapasztaltuk, de szerencsére elhanyagolható mennyiségben. Balatonszemesen a Hullám strandnál közvetlen a parton is tekertünk, ami strandolásra alkalmas lett volna, de most csak a szörfösöket nézhettük.

Biciklisek és emberek továbbra is ritkák voltak ezen a tájon, pedig szombat volt, és egy rövidnadrág-pulóver párossal bőven ki lehetett húzni a napot. Balatonszárszón bágyadtan merengtek előre a pult mögül, vendégre várva és a dodgem is hiába kiabálta a gagyi zenét, senki sem hallotta. De legalább nem volt elviselhetetlen tömeg. Ki tudta ezt 3 hete, amikor foglaltunk?

Zamárdiban a Balaton parttól egy karnyújtásnyi távolságra lévő apartmant béreltünk 4500 Ft/fő/éj összegért. A tulajdonos egy rokonszenves, 70 év körüli, jó kedélyű úr volt. Bekészített Balatonszelet várt mindenkit a „lakosztályon”, ami apróság ugyan, de ezen a szinten nem jellemző figyelmesség. Ő az idei turistaszezont nem látta annyira borúsnak, mint akkor mi azon a helyen. Azt mondta lehetne rosszabb is. Voltak már foglalásai, amik egy részét visszamondták, vagy áttetették a következő évre.

Mivel strandolni nem tudtunk egy tőlünk látótávolságra lévő parti bisztrót látogattuk meg ebédelés céljából, ahol utóbbi idők legjobb hamburgerét ettük! Nem volt olcsó (2250ft+krumpli) de megérte. Visszajövünk még!

Strandidő híján a kitesosokat és szörfösöket néztük. Nekik jó napjuk volt! Zamárdiban hiába kerestünk estére a Googleben nekünk szimpatikus helyet, nem találtunk, így kénytelenek voltunk átkompozni Szántódról Tihanyba, ahol tudtunk inni egy sört és egy kicsit geocachingelni, ami egy másik nagy hobbink. A komp este 22:20-ig jár, így bőven volt időnk sétálni és kikapcsolódni. 

4.nap: Zamárdi - Balatonalmádi 

Útvonal: Zamárdi -Siófok-Balatonvilágos-Balatonakarattya-Balatonkenese-Balatonfűzfő-Balatonalmádi

Megtett táv: 50 km

Az időjárás az utolsó nap sem kedvezett a strandolásnak. Kedves vendéglátónk búcsúzás előtt mindenkit egy kupica pálinkával eresztett útjára, hisz tudta: a hidegben és szélben jól jön a melegítő. Igazi vendéglátó volt. Nyeregbe pattantunk hát, és meg sem álltunk Siófok végéig, ahol egy partmenti büfében reggeliztünk. 1600 forintért sikerült ham and eggset enni, amihez ugyan panoráma is dukált, de döntse el ki-ki maga, hogy három tojásért és némi sonkáért ez mennyire korrekt ár. Vagy lehet, hogy az Aranypartot nem véletlen hívják így?

Vasárnap délelőtt 10 órakor mi lehettünk az aznapi első vendégek, mert az első sorszámokat nekünk osztották. Reggeli közben hallottuk, hogy a tulajdonos másnak panaszkodik az időjárás és a szezon miatt. Mennyire más hozzáállása volt a zamárdi úriembernek! Jobb kedvre derülhetett távozásunkkor, mert egy nagyobb német turistacsoporttal cseréltünk helyet. Kellemetlen, szeles időben indultunk el, továbbra is szinte teljesen sík terepen, utcákon és felfestett bicikliutakon át.

Kicsit egyhangú volt már két napja ugyanilyen utakon menni, de a balatonvilágosi emelkedő végre megtörte ezt. A siratófal rettegett emelkedőnek számít, közülünk többen tolták felfelé, de nekem sikerült az elejétől a tetejéig végig nyeregben maradni és egy szuszra feltekerni. A tetőn már éreztük: itt kezdődik az északi part. Végre. A táj, a környezet és a házak is mind erre utaltak. Nánásiék új akarattyai bisztrójába betértünk volna ugyan, ha nem lettek volna annyian. Leülni nem lehetett a balatoni panoráma nélküli helyen. Szeles, borongós időben csurig volt a bisztró! A környező utcákon mindenhol az ide igyekvők terepjárói és luxusautói foglalták a helyet. A szortiment egyébként biztosan kiváló, de majd legközelebb teszünk próbát.

Kenesére érve más nagyobb mozgolódás volt a parton, ahol utoljára álltunk meg. Ide szintén utcák és házak közt vezetett a bringaút. A viszonylag nyüzsgő parton végre megálltunk palacsintázni. Erre az igazi bringás eledelre vágytunk már mióta! Balatonkenese és Füzfő közt az út erdős részen vezet, ami igazán hangulatos volt a déli part utcái után.

Balatonfűzfőn a kikötő után egy pár hete átadott biciklis úton tekerhetünk közvetlenül a part mellett, ahonnan szép kilátás nyílik az egész Balatonra.

Érdekes innen (nem)látni a tó másik felét, ahol néhány napja tekertünk! Tobrukra érve egy kicsit megint a házak közt vezet az út, ám utána egészen Balatonalmádiig szintén egy frissen felújított, panorámás önálló kerékpárúton kerekezhetünk a 71-es mellett!

A balatonalmádi rajt/célt valamivel több, mint 210 kilométer és négy nap után értük el ismét. A közös csapatfotó és egy laza sörözés után mindenki elégedetten távozott. Annyira, hogy már a következő hasonló túrát tervezzük. Az idő lehetett volna jobb is, de mindenkinek életre szóló élmény volt.

Konkúzió és néhány tipp

Páran úgy éreztük, hogy a 4 napos túra hosszú volt, és simán belefért volna 3 napba. Megjegyezzük, az időjárás nem a mi pártunkon állt az utolsó két nap, így ezért lehetett bennünk némi hiányérzet a programokat illetően. A négynapos verziót bátran ajánljuk mindenkinek, akinek van egy kis kondija és rendszeresen mozog. Napi 40-60 km közötti távokkal különösebb megerőltetés nélkül teljesíthető a 210 kilométeres kör. A déli part némileg egyhangúbb, az északi változatosabb és szebb is. Itt fenn nem csak felfestett utakból, hanem önálló kerékpárutakból is több van. A déli oldalt ezért érdemesebb gyorsabban letudni, és egy kicsit több időt hagyni az északira. A kérdés persze az, mi a cél?

Ami az árakat illeti, az északi part szállásokat és a fogásokat tekintve is átlagosan drágább, viszont rendezettebbnek ítéltük meg. A szállások 4-7 ezer/fő/éjtől lehet találni, ha csak aludni szeretnénk és nem elvárás a jacuzzi. Innentől kezdve persze lehet felfelé skálázni, de ha az alapokban gondolkozunk, ezekkel a költségekkel számoljunk.

A négy napos túrára szállással, étkezéssel, kompozással, esti sörözéssel és borozással együtt 50 ezer forintot költöttem. A biciklire ezen érdemes csomagtartót venni, valamint két táskát is. Ez így kényelmesebb, mintha hátizsákot cipelnénk négy napig a hátunkon. Tippünk továbbá, hogy a kerékpárt mindenképp nézessük át a szervízben, mielőtt útnak indulunk. Nem vicces, mikor félúton derül ki, hogy nem jó a fék vagy a váltó. A defekt minket elkerült a négy nap alatt, de egy belsőt és egy javítókészletet is érdemes eltenni a csomagba. Van ugyan néhány szerviz az út mellett és a vonat is végig közelben van, de ne bízzuk a véletlenre! A merretekerjek.hu tökéletes tervező arra, hogy megnézzük, merre megy pontosan a körút.