Balatoni régészeti szenzáció: Hosszú idő után újra zajlik a legendás avar kori temető ásatása

A temető a korai és a késő avar népesség sírjait rejti, de leletei langobárd kapcsolatokat is mutatnak, így a mai Olaszország északi részén lévő Lombardia tartomány lakói számára is fontos történeti érték. A temető java része már abban a korban sírrablók áldozatául esett, de még így is rengeteg információt ad a kutatók számára az avarok koráról. Mi lehetett eredetileg benne, amíg az akkori kincsvadászok nem dúlták fel...
Az ásatás több szempontból is rendhagyó. Nem egy beruházás útjában lévő terület előzetes feltárása, vagy leletmentés, hanem a manapság oly ritka eseménynek számító tervásatás. Civil kezdeményezésre, önkormányzati támogatással. A PPKE BTK Régészeti Tanszékének tervásatásaként, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum együttműködésével zajló feltáráson több hazai és külföldi egyetem diákjai tanulják a szakma mesterfogásait.
Az ásatás másik különlegessége, hogy július 24-e után a nagyközönség számára is lesz lehetőség a megtekintésére. Augusztus 6-ig vasárnap kivételével minden nap lesz módja az érdeklődőknek szakvezetéssel belépni az ásatásra, betekinteni ebbe a sokak számára ma is misztikus szakma világába, és szemügyre venni a friss leletek legszebbjeit. Minél több embernek lesz így személyes élménye, kötődése hazánk kulturális örökségéhez, annál többen találnak vissza a múzeumokba, annál több ember számára lehet fontos újra az a megismerhető múlt, melyet a Kárpát-medence rejt. Hiszen a múzeumokban, kiállításokon ott vannak a történelem tárgyi emlékei, csak arra várnak, hogy a társadalom nagy része újra felfedezze őket.
Hogy milyen eredményeket adott Zamárdi eddig, arról legyen itt az ásatást vezető régész, dr. Balogh Csilla írása:

„…Avarnak mondták magukat…”
A Dunántúl egyik legfontosabb koraközépkori temetője Zamárdiban

A Kárpát-medencét a 6–9. század között egy politikai egységbe foglaló avarok történetének és anyagi kultúrájának kutatása hazánkban mintegy másfélszáz esztendős múltra tekint vissza. Az avarok anyai kultúrájáról, kulturális hagyományairól, hitvilágáról a feltárt mintegy 60 ezer sír alapján sokszínű és megbízható képpel rendelkezünk. A Kárpát-medence avar kori temetői között a zamárdi temető a jelenleg ismert legnagyobb és rablottsága ellenére is az egyik leggazdagabb. A város belterületéről délre, a Rétiföldeken húzódó temetőből ez idáig 2453 sír került feltárásra. Az első sírok 1972-ben kerültek elő, s ekkor Bakay Kornél 34 sírt tárt fel. Ezután 1980–1997 között, tizennégy alkalommal Bárdos Edith vezetésével folytatódott a temető kutatása. Több mint tízévnyi szünet után, 2008-ban Molnár István végzett egy kisebb leletmentést, ahol újabb 85 temetkezés feltárására került sor.
Az elmúlt 30–40 évben a Dunántúl keleti felében több olyan temető vált ismertté (Kölked-Feketekapu A és B, Szekszárd-Bogyiszlói út, Budakalász-Dunapart, Környe és Csákberény-Orondpuszta), melyek alapvetően változtatták meg a Kárpát-medence 6–9. századi történetéről és az avarok anyagi műveltségéről korábban kialakult, alapvetően csak a keleti, ázsiai hagyatékra koncentráló képet. Közülük mind nagyságát, mind gazdagságát tekintve is kiemelkedik a 6. század végétől a 8. század végéig folyamatosan használt zamárdi temető, mely egy rangos közösség temetkező helyéül szolgált.
Az eddig feltárt közel 2,5 ezer sírból előkerült változatos leletanyag a temetőt használó közösség több gyökerű anyagi műveltségéről, s részben etnikai összetettségéről is árulkodik. A keleti, ázsiai nomád kulturális gyökereken kívül helyi, késő antik, bizánci és germán elemekből ötvöződött e közösség kultúrája. A leletanyag sokszínűsége mögött sokirányú kereskedelmi kapcsolatrendszer és különböző irányból érkező kulturális hatások is meghúzódnak. Egyes tárgyak zsákmányként, ajándékként kerülhettek a közösség egy-egy tagjának birtokába, másokat az Itáliából vagy Bizáncból az Avar Kaganátusba érkező mesterek készítményeinek tarthatunk, melyekhez a környékbeli piacokon könnyűszerrel hozzájuthattak a közösség tagjai.
A zamárdi temető kulturális sokszínűség nemcsak a ránk maradt tárgyakban, de a temetkezési szokásokban is megmutatkozik, melynek egyik legjellegzetesebb ázsiai elemére, a lóval való temetésre közel 100 sírban találni példát. A lovast egy Ny–K tájolású sírgödörbe temették el, s lábához, vagy vele egyvonalban, egy külön megásott sírgödörbe helyezték a lábára rogyasztva a lovat, felszerszámozva; szájában zablával, a veretekkel díszített kantárral és farhámmal, kengyelekkel, sokszor a faragott csontlemezekkel díszített vagy fémlemezzel borított nyerget is mellé téve.
A halottakat étellel és/vagy itallal látták el a túlvilágra, melyet edényekben helyeztek a sírokba. Zamárdiban nemcsak a más avar kori temetőkre is jellemző agyagból készített edények találhatók meg, hanem számos sírban vélhetően faedény is került. Több sírból olyan leletek származnak, melyek faedény fémszerelékei vagy díszei, vagy éppenséggel a megrongálódott faedények javítására szolgáló fémrészek voltak. Ezek arra utalnak, hogy e közösség használt bronzlemez pántokkal összefogott és egyben díszített fadongás vödröket, fából vagy kéregből készített füles ivóedényeket, korsókat, gömbtestű ivóedényeket és lapos, gömbszelet alakú tálkákat is.

Bronzpántos vödör a 453. sírból

Mindezek mellett azonban a halottakat koporsóba temették el, amelyeknek fej- és lábfelőli részére kisebb lemezkereszteket vertek. Ezek viszont arra utalnak, hogy a 7–8. században Pannoniában léteztek a kereszténység által (is) megérintett közösségek, s a zamárdi közösség egyes tagjai is közéjük tartoztak.
A zamárdiak halottaikat a közösségben betöltött szerepüknek, rangjuknak megfelelően temették el. A férfiak mellé tették veretekkel díszített övüket, fegyvereiket — íjjal, nyílvesszőkkel, melyeket gyakran tegezzel együtt tettek a sírba, ritkábban karddal —, s egyéb, mindennapi használati eszközeiket. Az asszonyaik-lányaik temetkezéséből előkerült ékszerek hallatlan pompaszeretetéről tanúskodnak. Aranyból és ezüstből készült ékszereik, színes gyöngyökből fűzött gyöngysoraik jól tükrözik a kor divatját. Temetkezéseikben gyakori a nyakperec, amelyre sokszor bullát vagy amulettet fűztek. De a gyűrűk, karperecek, stílustűk is jellemzőek a temető ékszeranyagára. A női viselet jellemzői a majdnem a bokáig lecsüngő, szíjvéggel ellátott öv, amiről szíjakon áttört korongok és egyéb hétköznapi hasznos holmik és apró munkaeszközök, mint pl. az állatcsontból készült tűtartók, orsógombok, kések és vaskulcsok lógtak le.

Az 517. női sír leletei és azok alapján készült rekonstrukció

A temető számos kivételes és híres lelete közül mindenképpen meg kell említenünk azokat az ezüst, bronz vagy sárgaréz berakással díszített, összecsukható vasszékeket, melyek Itália irányába mutatnak. A zamárdiban előkerült öt széken kívül a Kárpát-medencéből egy-egy hasonlót a Kölked A és B temetőkből ismerünk, s Európából is csupán mintegy további tíz került ez idáig elő. Ritkaságuk alapján joggal gondolhatjuk, hogy extra értéket képviseltek.

Tausírozott vasszék a 121. sírból és rekonstrukciója

A Rétiföldeken húzódó avar temető nyugati és keleti kiterjedését a Kaposvári Múzeum, s különösen Bárdos Edith sokéves feltáró tevékenységének köszönhetően ismerjük. Ugyanakkor észak és dél felé további sírok húzódnak, becsléseink szerint még mintegy 2000–2500 még feltáratlan. Ettől az évtől kezdődően a zamárdi temető kutatásában a stafétabotot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke veszi át a Múzeumtól, reményeink szerint évről évre, egészen a temető teljes feltárásig tanásatás keretében, azaz a régészhallgatók bevonásával folytatjuk a temető kutatását. Már ebben az évben is csatlakoznak hozzánk lengyel és orosz régészhallgatók, s a következő évtől pedig már Törökországból is fogadunk régészet és művészettörténet szakos hallgatókat.
Az idei évi ásatás, melyre július 17. és augusztus 08. között kerül sor a Zamárdi Önkormányzat és civil kezdeményezés támogatásával valósul meg.

Balogh Csilla
régész, PPKE BTK RI

A képek forrása: L’oro degli Àvari. Popolo delle steppe in Europa. Udine 2000