Huszárosan a Balatonnál (Képgalériával)

Hit út – magyarság út – Krisztus út címmel nyílt kiállítás a Nepomuki Horváth János és a Pápát Lyonból Rómába visszakísérő huszárok dicsőséges útjának 200 éves jubileumán a Sándor Huszárok Lovas klubja valamint az Alsóörsi- Lovasi Református Társegyházközség lovasi egyházrészének Presbitériuma rendezésében 2014. június 1-én, vasárnap 18 órakor a lovasi református templomban, amely a 2004-ben történt Sándor Huszárok Lyon-Róma menetéről készült.
A résztvevőket Rásky Miklós református lelkész köszöntötte. Kiemelte, hogy Lovas település egy újabb rangos kiállításnak adhat otthont, egyúttal ismertette a 35 napig tartó, nem mindennapi lovas teljesítmény főbb állomásait.

Képgaléria: ITT

Dr. Huszár Pál a Magyarországi református Egyház Zsinatának világi elnöke elmondta, hogy a múlt mindig is foglalkoztatta az embereket. Egy nemzet ellen nem lehet nagyobb merényletet elkövetni, mint elvenni a múltját, de hazánk az elmúlt 25 év alatt apránként visszaszerezte azt – fogalmozott a neves történész. Majd hozzátette, hogy elfogultsággal állok itt, hiszen a huszárok hazánk egy történelmi korszakát hozták vissza a múltból, a magyar huszárságot. Történészként mondom: „a tegnap múltja beletorkollik a múltba és a ma a jövőbe”.

Abonyi Gábor

Abonyi Gábor tolmácsolásában elhangzott Reményi Sándor: Nagy magyar télben verse és Ady Endre Új s új lovat című versei. Abonyi Gábor a Sándor Huszárok ezredese elmondta, hogy a 2004-ben lovastúrát egy újabb követheti a közeljövőben, ami jelenleg szervezés alatt áll. Abonyi Gábor véleménye szerint, amíg magyarul beszélünk, addig biztosan fennmarad a hagyományőrző huszárság hazánkban.

Fotó: Abonyi Petra/2004

A megemlékezés és a kiállítás apropóján közöljük Abonyi Gábor írását:

Isten kegyelméből oltárra emeltek két főpásztort Rómában a Szent Péter téren, XXIII. János és II. János Pál pápákat, Ferenc Pápa Őszentsége celebrálásával.
A szenté avatást nézve nagyon sok gondolat jutott eszembe II. János Pál Őszentségével kapcsolatban. Elővettem emlékeimet és azokat a képeket is, melyek személyéhez kötnek.

Mint evangélikus keresztény hívő, először 2000-ben, a Szent Év alkalmával volt módom Rómába utazni, a Magyar Püspöki Konferencia meghívásának eleget téve, mint huszár hagyományőrző, a 25 évenkénti Szent Év alkalmával megrendezésre kerülő Magyarok Világzarándoklásán. Rómában négy napot töltöttünk és az egymást követő napokon Róma négy különböző bazilikájában a Szentmise részesei lehettünk. A záró mise, a Szent Péter bazilikában volt, ezt II. János Pál Őszentsége celebrálta, melynek keretében a Magyar Püspöki Konferencia tagjai egy haranggal ajándékozták meg a Pápa Őszentségét. A harang két oldalán Márton Zsolt huszár hagyományőrző barátommal adtuk a díszőrséget.

A misét követően a Szent Péter téren beszéltük meg érzéseinket. A beszélgetésünk tagja volt Dr. Takács Nándor nyugalmazott fehérvári püspök úr is, aki viseletünk láttán beszélni kezdett a huszárok és a pápaság történelmi kapcsolatáról. Legkiemelkedőbb eseménynek azt tartotta, hogy 1814. májusában Nepumuki Horváth János huszárkapitány és százada kísérte vissza II. Piusz idős pápát franciaországi fogságából Rómába. Takács püspök úr jelenlétében elhatároztuk, hogy 2004. évben Lyontól- Rómáig fogunk lovagolni ez esemény 190. évfordulója tiszteletére, amelyet kézfogásunkkal is megpecsételtünk.

Megkezdtük utunk szervezését. Igaz egy rákos daganattal is meg kellett közben és utunkon küzdenem, de sikerült. A két huszár hagyományőrző egyesület tagjai – a lorettói Esterházi-, és a veszprémi Sándor huszárok, közösen kezdték meg az előkészítést. Ma már úgy gondoljuk, hogy mindenki a segítségünkre volt itthon és külföldön egyaránt. Az előkészítés alkalmával másodszor találkozhattam II. János Pál Őszentségével 2004. májusában Rómában, a Szent Péter téren.

A történelmi utunkat 2004. május 1-én kezdtük négy- négy lóval. Zarándoklatunk Lyontól - Rómáig 35 napot vett igénybe, francia és olasz lovas barátaink segítségével. Eljött a nagy nap, hogy 190 év után belovagolhassunk a Szent Péter térre pápai jelenlétben. Ennek engedélyeztetése nem volt egyszerű feladat, de sikerült a hazai és külföldi diplomáciát, és ami a legfontosabb, a Svájci Gárda parancsnokát, Meder ezredes Úrat közbenjárásra megnyerni.

2004. június 2.-án a hívőkkel teli Szent Péter térre, hatalmas éljenzés közepette, hat huszár lovagolt be, valamint gyalogosan, túránk nemzetközi támogatói, viseletben.
II. János Pál Őszentsége magyarul köszöntötte huszár küldöttségünket, amelyről a Vatikáni Rádió magyar nyelvű stúdiója felvételt is készített. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy ajándékunkat, a „kardját néző huszár” herendi szobrot átadjam Őszentségének. Tisztelegtem előtte, majd kesztyűmet jobb kezemről levéve megérintettem, az akkor már nagyon beteg, II. János Pál pápa kezét. Amíg élek ezt az érzést soha nem fogom elfelejteni.

Nem kellett sokáig várnom a következő találkozásra. 2004. augusztusában felkeresett Hittig Gusztáv úr, - a IV. Károly Imaliga magyarországi világi elnöke - hogy legyek segítségére utolsó apostoli királyunk, Rómában, a Szent Péter téren történő boldoggá avatásának szervezésében. Igent mondtam. Ismét Róma. Szerdai napon a pápai audiencián találkoztunk II. János Pál Őszentségével, a Szent Péter téren. A program szervezésében és az engedélyeztetésben ismét nagy segítségünkre volt a Svájci Gárda parancsnoka, Meder ezredes úr, barátunk.

Megkezdődtek az előkészületek. Pármába utaztunk, hogy hat koromfekete Bardgiano olasz mént belovagoljunk. A boldoggá avatás szertartásán 2004. október 3-án hat csodálatos mén, huszár felszereléssel, huszárokkal a hátukon, gyalog huszárok kíséretével jelent meg. Gyönyörű élmény volt az Angyalvártól a Szent Péter térig tartó lovaglás, ahol ismét elsőként kaphattuk Őszentsége áldását.

A szentmisét követően a királyi ház állófogadása a vatikáni kongresszusi palotában volt, ahol a IV. Károly Imaliga magyarországi elnöke jelenlétünkben adta át küldöttségünk ajándékát, az erre az alkalomra készült herendi porcelán tálat II. János Pál Őszentségének. Ekkor találkoztam vele személyesen utoljára.

Házam, házunk szenttel is gyarapodott. Isten kegyelméből, mások és magunk szeretetéből egy ember, emberi méltósága helyére került. Sokszor elgondolkodom szentünk életéről sorsáról, hiszen életét gondolkodását az Istenének szeretetében, Isten áldásával és békéjében élhette meg, mely a mai napig nagy hatással van gondolkodásomra és környezetemre. Ő is tudta, hogy a világ csak egyetlen módon élhető, melynek alapja az a legkisebb közösség, melyet családnak hívunk. Ő ezért mindent megtett, hiszen a II. zsinat lezárásával elődje akaratát is teljesítette, melyben ablakot nyitott az egyháza falán, a fényt befogadva, mely az Istent hívők háza és családja is egyben.

Remélem és hiszem, hogy a közvetlen környezetemben élők is megértik elszántságát, az Istent szeretők közösségében, akik nem csupán mondják, de hiszik is Isten hitét. Ezért is ellene vagyok mind annak a folyamatnak, melyben a szeretet, a hit és a remény csupán szlogen, pedig kapcsolatainkban, egymás és Isten megbocsájtására nagyon nagy szükségük lenne. Esküm a három ujjunk feltartásával - ahogyan Svájci Gárda esküjén is láthattam – „ az Atya , a Fiú, és a Szent lélek nevében” – Ámen!

Fotó: Abonyi Petra/2004

2014 február- márciusában, Abonyi Gábor hagyományőrző huszár ezredes, a Sándor Huszár Lovas Klub vezetője több, mint 2000 gyereknek tartott bemutatót és előadást a térségben, a huszárságról, valamint Kiss Ernő altábornagyról, aki a Balaton-felvidék egyik meghatározó történelmi alakja volt, hiszen a későbbi aradi vértanú meghívott vendége volt az I. Balatonfüredi Anna-bálnak. Az előadássorozat létrejöttének lehetőségét a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal valamint a Balassi Intézet támogatta.