20 évvel ezelőtt a fal, most dominók dőlnek majd Berlinben

Angela Merkel német kancellár az ARD-1 német televíziós csatorna reggeli műsorában azt mondta: bár a fal lebontása az újkori német történelem egyik legboldogabb napja volt, Kelet- és Nyugat-Németország között még mindig óriási a különbség mind mentalitásban, mind életszínvonalban.

A kelet-német származású Angela Merkel azokhoz a honfitársaihoz szólt, akik húsz év elteltével is nosztalgiával gondolnak a Honecker-korszakra, akik a szürke fal árnyékában tengették szürke, de szerintük biztonságos életüket. A kancellár üzent azoknak a nyugat-németeknek, akik ma is szívesen meghosszabbítanák és megmagasítanák az 155 000 méteres falat.

A legutóbbi felmérések szerint a németek 60 százaléka elégedett az ország egyesítésével. Minden negyedik megkérdezett azt állította, az elmúlt 20 évben romlott az életszínvonala. Bár az egykori német kancellár, Willy Brandt a fal leomlása után azt mondta, most végre összenő, ami összetartozik, utóda, Helmut Schmidt a mostani évforduló apropóján már azt hangsúlyozta, az összenövés nem fejeződött be – vagy ahogy ő fogalmazott – „a helyzet korántsem rózsás”.

A keleti és nyugati országrész életszínvonala között még mindig óriási a különbség, a munkanélküliség az egykori NDK-ban duplája a nyugatinak, és súlyos problémát okoz a kelet-német lakosság elvándorlása. „Mit ér a szabadság, ha munkanélküli vagyok? A szegénység olyan korlátok közé szorít, amihez képest gyerekjáték volt átjutni a falon” – mondogatják a keleti oldalon azok a németek, akik csalódtak a rendszerváltásban.

A jubileumi ünnepségsorozatra számos egykori és jelenlegi politikust hívtak meg, köztük Mihail Gorbacsov volt szovjet főtitkárt, Lech Walesa lengyel elnököt, Németh Miklós akkori magyar miniszterelnököt, Nicolas Sárkozy francia elnököt, Gordon Brown brit kormányfőt és Hillary Clinton amerikai külügyminisztert. A fal egykori helyén másfél kilométer hosszan embernagyságú dominókat állítottak fel, amelyeket este döntenek le.

A berliniek 20 éve saját kezükkel estek neki a Berlint kettéválasztó falnak a Brandenburgi kapunál. A 155 kilométer hosszú fallal a kommunista NDK a tömeges kivándorlást próbálta megakadályozni. Sokaknak sikerült átjutniuk a nyugati oldalra, csaknem 200 kelet-német disszidenst viszont agyonlőttek a határőrök.