Őszintén emberségről és segítségről a bajban – beszélgetés Ambrus Tibor polgármesterrel

 BGL: A helyzet egyáltalán nem könnyű, mit lehet most tenni? Hiszen a második világháború óta nem voltak hasonló intézkedések hazánkban…

AT: Nem könnyű a helyzet, mert nincs tapasztalat, amihez vissza lehetne nyúlni. Vannak iránymutatások a kormány részéről, de most a józan eszünkkel kell gondolkoznunk, és cselekednünk a döntési lehetőségeink közül. Személy szerint az a véleményem, hogy a legszigorúbb döntéseket kell meghozni. Az látható, hogy a koronavírus terjedésének megakadályozása, csökkentése a személyes érintkezések elkerülésével lehetséges, ezért próbáltuk a leggyorsabb intézkedéseket meghozni, amivel a Csopakiakat (is) megpróbálom a lehető legjobban megvédeni.

Ambrus Tibor

BGL: Ez valóban így van, mivel elsőként sikerült itt a Balatoni térségben meghozni ezeket az intézkedéseket, gondolok itt a megváltozott közétkeztetésre, vagy arra, hogy a rászorulók most már hétvégén is megkaphatják az egyszeri ebédet.

AT: Így van, miután az iskola és az óvoda bezárásra került, innentől kezdve felajánlottuk a szülőknek, hogy azoknak a gyermeknek, akik idáig is részt vettek a közétkeztetésben, továbbra is tudjuk biztosítani az ételt, illetve biztosítjuk a szociális és idős étkezőknek is. Áttértünk az egyszer-használatos edényekre és az étrendet megváltoztattuk annyiban, hogy viszonylag bőséges egytálételek készülnek a következő időszakban. Ennek elsődleges oka, hogy így tudunk akkora mennyiséget is készíteni, hogy az idős ember egy részét el tudja rakni a nap másik szakára. Hiszen az a cél, hogy az idős emberek minél kevesebbet menjenek ki, minél kevesebb emberrel érintkezzenek.  Ezért döntöttem úgy, hogy a közétkeztetésben részt vevő idős polgárainknak szombaton és vasárnap is ugyanúgy biztosítjuk a közétkeztetést, ételhordást, mint hétköznapokon. Sőt, döntést hoztam arról is, hogy nem lehet elhozni az ételt, hanem mindenkinek kiszállítjuk a lakásához egyszer-használatos edényben a megfelelő helyen elhelyezve. Egyrészt így is elkerülve a személyes kontaktust, másrészt, mivel nem láttunk rá garanciát, hogy az ételhordó edényeket úgy mossák és fertőtlenítik le, hogy ne kerüljön be a konyhába a vírus.  Most a legfontosabb, hogy azokat próbáljuk meg megvédeni ebben a járvány-helyzetben, akik munkavégzése a közellátás biztosítása céljából folyamatos, mint a konyhai dolgozók, egészségügyi dolgozók, gyógyszertári dolgozók stb., hiszen ha ők kiesnek, akkor bizony sokkal nagyobb problémával fogunk szembe nézni.

BGL: Figyelembe véve a jelenlegi magyarországi helyzetet, 50 koronavírus fertőzöttet tartanak nyilván, hangsúlyozva ez a mai, március 17-ei állapot. Csopak hasonlóan a többi Balaton-parti településhez az idegenforgalomból él, ami jelentős bevételt indukál. Egyes vélemények szerint optimálisan a vírus „lecsengése” május vagy június végére várható. Fel tud-e erre készülni egy önkormányzat, vagy, hogy próbálja átszervezni a programokat, a jövőjét vagy egyáltalán felkészült-e arra, hogy valamilyen formában az állam kisegíti a bevételből kiesett önkormányzatokat?

AT: Jelen pillanatban nincs önkormányzat csak polgármester van, ebben a helyzetben bizottsági és képviselői jogkört is a polgármester gyakorol, ennek megvan az előnye és a hátránya is. Előnye nyilván az, hogy gyorsan lehet döntéseket hozni, a hátránya meg az, hogy reméli az ember, hogy jó döntéseket hoz, ez belülről egy hatalmas felelősség és teher. Én minden nap értekezek a kollégákkal, a jegyzőnővel, a hivatali kollégákkal, másodsorban az étkezésben részt vevőkkel és harmad sorban a képviselőkkel, külön- külön, hiszen az élet nem állhat meg. Vannak döntések, amiket meg kell hozni.

BGL: Online, telefonon vagy személyesen?

AT: Tegnapig személyesen, a nagy tárgyalóteremben és kellő távolságra ültünk egymástól, azóta telefonon értekezünk. Az idegenforgalommal kapcsolatban látható, hogy bizony, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek az önkormányzatok, de én azt mondom, hogy most a napi problémák a fontosabbak, amiket meg kell oldani és nem tudjuk, hogy holnap milyen feladatunk lesz. Nyilván, ha eljön az az időszak, amikor ki kell mondanunk, hogy nem lesz idei idegenforgalom, vagy nagyon későn indul meg a szezon, az új kihívásokat fog jelenteni… Amit majd akkor kell megoldani, én itt most hadd mondjam el, hogy bárcsak már most ott tartanánk, hogy vége ennek az egész őrületnek, ami most körül vesz bennünket és azt a problémát kell megoldanunk, ami előttünk van. Akármilyen nehéz problémák lesznek, most azt mondom, hogy százszor könnyebb lesz, mint most döntéseket hozni.

BGL: Semmi kétség, hogy most a legfontosabb az emberi egészség, az emberi élet védése, óvása. Mennyire fegyelmezettek a csopaki lakosok?

AT: Itt külön kell választanunk, hogy kit hívunk csopaki lakosnak, mivel most jól látható, hogy a környező településeken, városokban nagyon sokan a vírus elől menekülésként a nyaralójukat választották és ma Csopakon megduplázódott az itt élőknek, a Csopakot használóknak a száma. Itt nem csak a városokból lejövőket, hanem a külföldről ideköltöző nyaralótulajdonosokat is értem. Ez nyilván megnehezíti a helyzetet, hiszen ma én azt mondom, hogy igen, kedvező helyzetben vagyunk, hiszen itt kertes házak vannak, mindenki menjen ki a kertjébe! Amikor viszont azt látom, hogy egy játszótéren az anyukák összezsúfolódva ülnek a padon, akkor el tudok keseredni ezen, mert az egyéni felelősség mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy azok a döntések, amiket hozunk, sikeresek legyenek. Azon kívül pedig azt látom, hogy nem idegesek az emberek, bár valóban még nem csapott meg annyira minket ennek a járványnak a szele, hiszen egyelőre mi is csak abból tájékozódunk, amit olvasunk, látunk, hallunk…

BGL: Valóban, a helyzet nem könnyű, ilyenkor hogyan telnek a polgármester napjai?

AT: Az időbeosztásom nyilván felborult, bár bejövök minden reggel dolgozni.  Már a kollégáknak is azt javasoltam, hogy aki tud otthonról dolgozni, az nyilván úgy dolgozzon, akinek be kell jönni, ők itt vannak. Én megpróbálom a szabadidőmet a kertben tölteni, kertészkedni. Egyébként mindenkinek ajánlom ezt az időtöltést, mivel most van itt a vetéseknek az ideje, így érdemes időt szakítani a kertészkedésre – természetesen nem csoportosan. Azt is el tudom képzelni, hogy a család ilyenkor egy közös főzésen össze tud jönni, hiszen emlékszem rá, hogy a gyermekemmel mekkora élmény volt, amikor közösen sütöttünk- főztünk. Próbáljunk egyre több olyan programot biztosítani magunk és családunk számára, amivel egy kicsit megpróbáljuk elfelejteni azt a helyzetet, amiben vagyunk, és főleg felejtsük el azt egy kicsit, ami következni fog, mert biztos, hogy nem lesznek könnyű időszakok! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindenkinek az egyéni felelőssége itt a fontos! Hiába mond a kormány valamit – nyilván a kormánydöntéseket végre kell hajtani; hiába mond a polgármester valamit, hogyha mi saját magunk nem figyelünk oda, és nem vesszük komolyan. Talán ma még a legnagyobb baj az, hogy azt hisszük, ami Olaszországban van, az ott is marad, minket úgysem fog érinteni, meg itt van a szőlő, a Balaton, mi történhetne itt velünk… Ez nem így van. Az igazi sokkhatás, én úgy gondolom, akkor fog bekövetkezni, amikor saját magunk tapasztaljuk ennek a járványnak a jelenlétét. Kövessünk el mindent, hogy minél kevesebbünket érintse és minél kevesebb csopaki – nem csak csopaki, természetesen –, minél kevesebb ember szenvedje meg ezt a járványt!

BGL: Ezekben a hetekben, hónapokban rengetegen dolgoznak azon, hogy másokon segítsenek, szinte felsorolni is lehetetlen, hogy mennyien vannak. Mit üzen nekik?

Itt szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, aki ebben a helyzetben megfeszített erővel dolgozik! Itt nem csak a közvetlen kollégáimra, hanem a konyhai dolgozókra is gondolok, akik bevállalták, hogy minden nap főzni fognak; a doktor úrra, az egészségügyi ellátást biztosító csopaki személyzetre, a gyógyszerészekre, és még tovább bővíteném a kört: legyünk türelmesek a boltokban lévő eladókkal, mindenkivel, akivel érintkezünk, mert nekik is van családjuk, akiket otthon hagynak, ők is eljönnek dolgozni, mert valakinek az ellátást is biztosítania kell. Sokkal nehezebb helyzetben lennénk, ha mindenki fogná magát, és otthon maradna. Van, akinek muszáj, de azokkal türelmesen bánjunk, kiemelten köszönjük meg a munkájukat, és örüljünk neki, hogy vannak és ezt felvállalják. Ilyenek a rendőrök, a postások, bolti eladók… – beleértve mindenkit, hiszen látom, hogy velük türelmetlenebbek vagyunk, igen, higgyük el, hogy nagyon sokat kell nekik dolgozni úgy, hogy félreteszik személyes problémáikat ebben a nehéz helyzetben!

Köszönöm azoknak a csopakiaknak, akik önkéntesen felajánlották munkájukat, segítségüket, nagy szükség van rájuk!

BGL: Köszönöm a beszélgetést!