2024. április 26.

Ne várj holnapig!

A Balaton Riviéra arcai: A legmenőbb titkos borterasz

 Petrányi István és felesége Piroska együtt válaszoltak kérdéseinkre egymást kiegészítve, attól függően, kinek mi a területe, a „szíve csücske”.

 

Petrányi István és felesége, Piroska. Amit Csopakon elértek, minden szívből jött. Enélkül nem is érdemes csinálni

-        A turisztikai hírportálok a legmenőbb titkos borterasznak nevezik a Petrányi Pincészetet, ahova akár szívesen odacuccolna az ember. Sikeres autókereskedéstől delikatesz bolton át a borteraszig terjed a családi vállalkozás palettája. Mi a titkuk, hogy amihez hozzáérnek, „arannyá” változik?

PP: Azért ebben sok munka és befektetett energia van. Konkrét elképzelésünk nem volt 2001-ben, amikor megvettük a csopaki ingatlant, csak azt tudtuk, hogy szép birtokot szeretnénk tájba illő épületekkel, finom szőlővel és olyan borral, ami igazán csopaki. Ehhez először egy ügyes csapatot kellett összeállítani a pince körül, melyet a férjem irányít. Így lett borunk, amely egyre szebb eredményeket hozott, szívesen adtunk belőle az elején minden értékesített autó mellé 1-1 palackkal, de nyilván azért valahogyan árusítani is kellett a borainkat. Ebből az ötletből született meg a Kincses Bolt a strandon, mely végül is olyan biztos ponttá vált a parton, ahol finom kávét, házias sütiket, jó fröccsöt és néhány kedves szót is kap a strandoló közönség. Aztán a férjem hirtelen jött ötlettől vezérelve kitervelte a borkóstoló helyiséget a pince mellett, a panorámás Szitahegyen. Minden szívből jött, de azt gondolom, enélkül nem is érdemes belekezdeni.

-        Az autókereskedés milyen viszonyban van a borászattal, vendéglátással? Azt szokták mondani, hogy a borászat végtelen izgalom, rejtvényfejtés és filozófia. Az autókereskedés ennél egzaktabbnak tűnik.

 PI: Önálló egységekként gondolunk az autós cégre és a csopaki történetünkre is, mely tulajdonképpen a családunk vitorlázási szenvedélyéből indult ki évtizedekkel ezelőtt. Annakidején ugyanilyen szenvedéllyel kezdtük el az autókereskedést is és aztán később jött a harmadik szenvedély, a csopaki szőlőbirtok. Nem teszünk úgy, mintha a bor a szakmánk is lenne (noha a Petrányi család felmenői is a földből éltek generációkkal ezelőtt), s ahogy Piroska is mondta, ehhez profi szakemberekre van szükség, akiknek mi inkább egy értékrendet, egyfajta munkamorált adunk át. Pontosan ugyanazt a pozitív hozzáállást, elhivatottságot várjuk el a pesti kollégáktól is, amit a csopakiaktól.

-        Petrányi Úr, Ön olyan üzletember, hogy igazából a világ bármely pontjának, bármelyik vendéglőjébe beülhetne, mégis inkább a házigazda szerepét választja. Mi motiválja Önt erre? 

PI: Félreértés ne essék, a családdal szeretünk utazni és ilyenkor nagyon fontos az inspirálódás is, akármerre járunk, Napa Valleyben, Toszkánában, vagy éppen Bécsben, biztos, hogy más szemmel nézünk szét minden vendéglátóhelyen, amióta nekünk is hasonló dédelgetett kincseink vannak. Ha Csopakon kapcsolódunk ki, akkor is van bennünk egyfajta nyughatatlanság: kivesszük a részünket a csopaki folyamatokból, én inkább a pincei munkák kigondolásából, Piroska pedig a Borterasz és a Kincses „háziasszonya”. Ez a fajta személyesség rengeteget számít, hiszen számos törzsvendéggel jó viszonyban vagyunk (régi ismeretség, vitorlázós barátság). Szinte minden hétvégén itt vagyunk és minden év elején elhatározzuk, hogy idén többet leszünk a vízen, aztán ezt a sok tennivaló persze felülírja.

-        Önök is szeretnek főzni, vagy kizárólag a séfre bízzák?

PP: A borkóstoló helyiségből szép lassan felszerelt konyha lett (bár óva intettek minket ettől a húzástól), a kezdeti három napernyőt pedig addig borogatta a szél az egyre több vendégre, hogy mostanra pergolát húztunk a terasz fölé és immár 60-80 embert le tudunk ültetni. 2015 óta egyre csak nőtt az érdeklődés a csendben alakuló borteraszunk körül. Nagyon szeretek főzni és ezt bizony a szakácsok is biztosan érzik (nevet). Nem győzik abszolválni a receptötleteket, amikkel emailben bombázom őket! De ez nyilván jó csapatmunka mellett tud csak működni, - hagyjuk érvényesülni mindkét szakácsunkat, de közösen határoztuk meg az alapelveket: családias miliő, házias ízek, tradicionális ételek, zömmel helyi alapanyagokból, mindent felhasználva a kertben, ami ehető, hiszen nem csupán szőlőt telepítettünk.

-        Tizenöt éve kezdték a csopaki birtokalapítást, de a jelek szerint egyáltalán nem fáradtak bele, sőt, mintha idén új lendületet kaptak volna: elkészült az új weboldal, népszerű vendégeket hívnak. Milyen meglepetések várhatók még az idén?

PI: 2018-tól új borásszal egészült ki a csapat, immár a badacsonyi Bakó Ambrus készíti borainkat, aki mind elméleti tudásban, mind gyakorlatban nagyon pozitív energiát ad hozzá a borászati folyamatokhoz. Örülünk, hogy rátaláltunk.

PP: Erősítjük a szitahegyi Borterasz marketingjét. A Vacsoravendég a Borteraszon eseménysorozattal a szezonon kívül szeretnénk megszólítani a közönséget. Május 18-án Laár András látogat hozzánk. Ezeknek az esteknek egyszerű a koncepciója: meghívunk valakit, aki érdekes sztorit hoz magával, mi pedig adunk mellé 3 bort, 3 ételt és természetesen a nálunk jellemző vendégszeretetet. A korábbi estek is mind nagyon jól sikerültek, mindegyik másért volt felejthetetlen. Haumann Péter oneman showt csinált, Péter Szabó Szilvi pedig maga is könnyekig hatódott a beszélgetés közben. A szezonban aztán úgyis jön magától a sok vendég, de szeretnénk, hogy a Balaton augusztus 20 és húsvét között is kellemes hely legyen, ahol bárki/bármikor jól érezheti magát egy pohár csopakival a kezében.

-        Milyen a 2017-es újbor a Petrányi birtokon? Olvastuk, hogy a Szitahegy Kódex 2015 boruk ismét kóstolható a Budapest Babel degusztációs menüjében. Gratulálunk! Önöknek személyesen melyik a kedvenc boruk a saját termésből?

PI: 2017 nagyon izgalmas, forró és korai év volt. Tudni kellett megválasztani a szüreti időpontot. A borok lassan erjedtek és az évjáratról elmondható, hogy jellemzően testesek, gazdag ízvilággal. A Kódex fontos, talán a legfontosabb sztori a csopaki rizling körül. Nagyon hiszünk ebben az értékben mi is, épp a napokban nálunk jön össze a Kódexes borászközösség és együtt járjuk be a területeket, kóstoljuk majd a friss tételeket. Nehéz lenne bármelyik saját borunkat kiragadni a többi közül. Épp palackozunk: most nagyon izgalmas a 16-os Sárgamuskotály, a 16-os Furmint és készül 2017-ből egy limitált rosé válogatás, mellyel szeretnénk bizonyítani, hogy ez az itthon kicsit komolytalannak hitt műfaj bizony képes komplex, egyedi borokat is adni.

-        A Balaton Riviéra Turisztikai Egyesületi tagságtól mit várnak? Miért jó Riviéra-tagnak lenni?

PP: A Riviéra olyan szerepet vállalt magára, mely egyedülálló a tó körüli turisztikai szervezetek között. Annyi egyesületről hallunk, keresnek minket innen is, onnan is, amikből aztán sokszor nem érzékelünk semmi érdemlegeset. A Riviéra részéről érzünk folytonos tenni akarást és jó szándékot, amik nélkül lehetetlen lenne kommunikálni ennek a régiónak az egyediségét. Hisz elsősorban nekünk, itt dolgozó embereknek kell hinnünk abban, hogy a Balaton a világ egyedülálló pontja. Örülünk annak, hogy valakik ezen igazán elszántan dolgoznak.