A recept öt éve alig változott:
Pénteken a Borteraszon huszonöt borász huszonöt olaszrizlinget kóstol. Aztán Peti egy tál ételével fölitatja a savakat és tovább zajlik a beszélgetés meg a kóstoló zárásig. A Fürjes panzióban ugyanez megy ezt követően hajnali háromig.
Szombaton 11-től sajtó-tájékoztató a Szent Donátnál, kettőtől-hatig meg sétáló kóstoló. Mindkét helyszínen személyesen a gazda áll a borai mögött és beavatott borisszákkal beszélget a kóstolt tételekről. Ezt követően még after-partynak nevezett kicsapongás Homola Sáfránykertjében és Füreden a Horváth-ház pincéjében Köteles Zsoltnál.
Az idei kiadásban annyi változást terveztem, hogy három kategóriában Balaton-bor, Hegy-bor (pl. Csopaki, Badacsonyi stb. és dűlős bor (Sóskút, Panoráma, miegymás) kértünk borokat a kollegáktól a közös kóstolóra – mindenkitől csak egyet, hogy a különböző bor-kategóriákkal szembeni követelményekről, egymáshoz való viszonyáról beszélgethessünk és felkértem Fiáth Attilát, hogy moderálja a kóstolót ill. a beszélgetést. A többi már magától alakult.
Attila azt javasolta, hogy vakon, „origo” rendszerben kóstoljunk és a tanulságokat csak a kóstoló után próbáljuk levonni. Senkinek nem volt jobb ötlete és így lett. Az „Origo” nem alkalmas a borok abszolút sorrendjének a megállapítására, de ebben én személy szerint nem is hiszek, másrészt egyáltalán nem is ez volt a cél. Gyakorlatilag a kóstolón arról kellett mindenkinek döntenie, hogy az adott tétel megfelel-e annak a képnek, amit ő-maga pl. egy Balaton –bortól, hegy-bortól stb. elvár. A tétel az-e, ami, vagy kicsit, zavaróan vagy elfogadhatatlanul eltér attól.
A kóstoló végén gyorsan sikerült összegezni az eredményeket. Kiderült, hogy a három Balaton-bor közül egyről, a tíz hegy-bor és a tizenkét dűlős közül három-három tételről gondoltuk legalább kétharmad arányban azt, hogy pontosan az origóban van. Végre olyasmiről beszélgettünk, ami túl mutatott az egyes borok bemutatásán. A három kategória legjobb borainak termelői és a kategóriánként felkért szóvivők: Laposa Bence, Kovács Tamás és Figula Misi vitték ezután a szót és értelmes vita alakult ki fontos stratégiai kérdésekről. Szerintem az „Olaszrizling szerintünk”-nek pontosan ez a célja.
A másnapi sétáló kóstolóra a belépő jegyek mennyiségét a tavalyi felére csökkentettük, hogy elkerüljük azt a veszélyt, amelyik minden boros rendezvényt fenyeget. Nem engedjük elkocsmásodni, meg akarjuk tartani a borászok és a borfogyasztók olyan beszélgetős forumának, amely mindkét oldalnak élménnyel és tanulságokkal szolgál.
Személyesen úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedben – jórészt az együtt-gondolkodásnak köszönhetően – az Olaszrizling újra a legfontosabb és legkedveltebb fehér fajtává vált, tudatosabbak lettek a termelők és igényesebbek a fogyasztók. Magunkat a saját üstökünknél megragadva húztuk ki a mocsárból, de lassan eljött az ideje, hogy munkánk sikeréhez a szakmai és állami szervezetek is hozzá tegyenek valamit! J.