Teleki Gergő zongoraművész: "Meg sem állunk a Grammy díjig! De addig még nagyon sokat kell dolgozni!"

2019 tavaszán kaptam meg az első komoly lökést ahhoz, hogy változtassak az életemen. Sokan nem tudják, hogy ehhez éppen a színház segített hozzá. Ma már hálás vagyok azért, ami ott történt. Még akkor is ha fájt. Valóban kormányprogram, valódi iskola építés. Külhonban, egy számomra nem teljesen ismeretlen országban, ráadásul az amerikai földrész harmadik legnagyobb és talán legsokoldalúbb metropoliszában, Torontóban. Kisfiammal, Endrével indultunk útnak, hogy a feladatot, amit hit és akarat övezett, elvégezzük. Az eredeti tervek szerint három évre szólt a megbízatás: zenei intézményt építeni az Észak- Amerikában élő magyar közösségeknek. New Yorkhoz nagyon közel egy kicsit Bartóknak is, egy kicsit újítónak is, és egy kicsit "kanadainak" is érezhettem magam. A repülő felszállását követően.. mindent a tiszteletbeli nagymamámnak, Somorjai Ágnesnek köszönhetek, aki 2021 januárjától már a Vörösberényi "mennyekből" figyeli utam. Ő volt az az ember, aki a miniszterelnöki irodáig ment, hogy szándékaimat segítse. Megérkezésemet akkora lelkesedés övezte, hogy másnap már konzuli magánvacsorán vettem részt, ahol a főszakács Varnus Xavér volt. Az iskolának a torontói magyar ház adott otthont, ahol bilingual -magyar - angol nyelvű zeneórákat, előadásokat, és koncerteket tartottam. Egészen jól ment. Mindaddig, amíg jött az elnökválasztás 2019 novemberében. Az iskolának helyet adó intézmény igazgatónőjét újraválasztották, aki ingatlanokkal foglalkozott. Sajnos, nem tanult meg zongorázni. Annál inkább mindenbe beleszólt, és "hatalmánál fogva" azt hitte, hogy a grófi vérem, habitusom majd alá áll. Még káposztát tölteni is beállított..., mert az egyik növendék nem jött órára, betegség miatt. Egyszóval az egész, a szabad szellemi akaratomnál fogva, borzalmas lett. Csak azért, mert úgy akartam iskolát építeni, ahogy én jónak gondolom, és úgy tanítani, ahogyan azt a Zeneakadémián tanultam a legnagyobb mesterektől kiskamaszkoromtól fogva. Már a minisztériummal ment a levelezés, miközben egyszerre csak beütött a Covid 2020 márciusában..., talán szerencsémre, mert akkor kezdődött el igazán az, amire vágytam. Online órák, előadások, magyar és angol nyelven. Gyerekeknek, akik kevésbé jól beszélnek magyarul, illetve felnőtteknek, akik már nem nagyon beszélnek magyarul. Aztán két hónappal később, az állami támogatás is megszűnt, oda lett a 3 éves terv. De talán, ami a legfontosabb, hogy pont így kívántam, mert agyrém lett volna egy iskolát vezetni kontárokkal a vezetőségben, mindennek már lassan egy éve. Tehát saját lábra álltam, a fiam gyönyörűen megtanult angolul, és újra kezdtem. De immár egyedül. Olyan szabályok szerint, ahogyan itt mondják: do it again. Tanultam, és elkészítettem a terveit egy saját iskolának, amelyet Bartók személyének és munkásságának fogok szentelni, amint véget ér a járványhelyzet. Ez egy angol-magyar képzésű zeneoktatási rendszer, melyet egyes Bartók kutatók eredményei alapján gondoltam ki. Sikeres. Működik. És már most nagyon sok pozitív visszajelzésre talál. Van egy orosz növendékem, aki a minap éppen azért volt szomorú, mert nincs minden nap órája, ha nagyban gondolkozom, ami itt szinte már "kötelező", akkor révbe érhet az az álmom is, - mint előadóművész, zeneszerző, amit Spielberg évtizedeken át szerződött producere mondott nekem, aki jó barátom lett. "Meg sem állunk a Grammy díjig! De addig még nagyon sokat kell dolgozni!" Mindezt összevetve, az életem tényleg fordulatot vett, de a barátaim nagyon hiányoznak... Lajos, Gábor, Ádám, Bali, Szabi, Ada, Miki, és mindenki. Almádi, Felsőörs, Alsòörs, nagyon sok munka vár rám, talán idén haza tudunk látogatni, és ünnepelni együtt egy kicsit. Covid ide vagy oda, én mégis azt gondolom, hogy ez a legalkalmasabb ideje az újragondolásnak, az építkezésnek, és a határtalan fejlődésnek. Művészi munkásságom legutóbbi eredménye éppen egy közelmúltban megjelent csodálatos Bach lemez, mely az egyhúros zongora (Una Corda) varázslatos hangja miatt lett egyedülálló. Sikereim legnagyobb részben Endre fiam szeretetének köszönhetem, aki 12 éves lett, és derűlátásával, pozitív attitűdjével rengeteg erőt ad nekem.