Balatonalmádiban az aradi vértanúkra emlékeztek

balaton.vehir.hu Fotó: Dér András 2019. 10. 06. 20:58

Balatonalmádi, 2019. október 06., vasárnap - Szombaton este a Hősök Emlékművénél emlékeztek a 170 évvel ezelőtt kivégzett aradi vértanúkra.

 Ünnepi gondolatait Szakál Balázs Dániel önkormányzati képviselő osztotta meg, majd a Györgyi Dénes Általános Iskola diákjai műsorát követően a megemlékezés koszorúzással zárult.

Szakál Balázs Dániel ünnepi gondolatai:

Tisztel Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim, kedves emlékező Balatonalmádiak!

Összegyűltünk emlékezni a magyar szabadságért életüket áldozó hőseinkre. Kereken 170 évvel ezelőtt Aradon kivégezték az 1848-49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt: Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Gróf  Vécsey Károly tábornokokat és Lázár Vilmos Ezredest. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős Miniszterelnököt, Gróf Batthyány Lajost.

 Nem véletlenül nevezte Kossuth Lajos 1890-ben az egyetlen fonográfon rögzített beszédében Aradot a Magyar Golgotának.

Nézzük meg, Tisztel Honfitársaim mi is vezette a hőssé váltakat az aradi Golgotára, hogy életüket adják a magyar szabadság eszményéért?

Az 1848-as márciusi forradalom hevületéből kibontakozott szabadságharc sikerei után, 1849-re a hadi helyzet megváltozott. Az időközben trónra került ifjú Ferenc József császár –Belátván, hogy egymagában nehezen tudna úrrá lenni a helyzeten -az orosz birodalomhoz fordult segítségért.

A magyar sereg Világos közelében tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt. Görgey Artúr Tábornok, magyar fővezér Frolov Tábornokkal tárgyalta meg a fegyverletétel módját és körülményeit. Ez sértés volt a császári oldal számára, hiszen ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet a harcot tovább folytatni.

Paszkevics orosz fővezér augusztus 16-án Ferenc Józsefhez írt levelében megbocsátásra biztatta az osztrák császárt:„Hangozzanak el felséged trónusának magasából a megbocsátás és feledés szavai!” De mindhiába!

 Báró Haynau táborszernagy dolga lett, hogy Magyarországon és Erdélyben a legvétkesebbeket megjelölje. Ez volt a fő oka annak, hogy a katonatiszteket megillető golyó általi halál helyett, kötél általi megalázó halált írtak elő a magyar tábornokok nagyobb részére, miután az oroszok némi habozás után az Osztrákok részére átadták Őket.

Ma már mindnyájan ismerjük a továbbiakat, a szomorú végkifejletet, hogy Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halára ítélték és 1849 október 6-án kivégezték a 13 Magyar hőst, kiknek áldott emléke előtt a mai nemzeti gyásznapon kegyelettel adózunk.

Tisztel emlékezők! 

A történelem üres lapjaira az emberiség boldog napjai vannak feljegyezve - Thomas Mann.

 

Az, hogy mit írunk rá, teljesen tőlünk függ. Akarunk-e Magyarországnak, és benne Balatonalmádinak boldog jövőt? A kérdés nem kérdés. Hiszen mindenki ezt akarja. A jó szándékot senkitől sem szabad elvitatni. A kérdés azonban sohasem ez! Mert evidens dolgokat az ember meg sem kérdez. Mert a válasz mindig ugyanaz. Persze hogy boldog jövőt akarok, álmodok. De milyen úton, milyen áron?

A reformkor és a klasszicizmus még lehetőséget adott az álmodozásnak, de a múlt század fordulója és század első évtizede, majd a két világháború végett vetettek minden szentimentalizmusnak. 1848 hősei minden bizonnyal – a történelmi szükség helyzet miatt is – Magyarország közvetlen szuverenitásáról gondolkodtak elsősorban; és nagyon helyesen. Hiszen a történelem már ezerszeresen bebizonyította, hogy a népek és nemzetek önrendelkezése, saját kultúrájuk, identitásuk, nyelvük, hitük megőrzése érték.

 1848 hősei az osztrák hegemónia alóli felszabadulásban látták meg a kiutat, a boldogabb, szabadabb jövő felé vezető utat.

Teljesen természetes, hogy minden eszmei, vagy politikai iga alatt nyögő nemzet szabadulni akar a teher alól, mert szeretne önmaga lenni, saját talentumait felhasználva élni és épülni.  Ma 170 évvel később mintha valami hasonló körvonalazódna. Ez a tiszta gondolat hajtotta 48’ vitézeit éppúgy, mint a jelen kor szabadon választott ország vezetőit is.

 Mert hiába telt el 170 év, amikor tudjuk, 100 évvel ezelőtt Trianonban újra összezúztak bennünket… minden korábbinál jobban. Történelmünk utolsó évszázadai úgy tűnnek fel előttünk, mint a folytonos önállóságért és szabadságért folytatott küzdelmek sorozata: 1607 (Bocskai); 1711 (Rákóczy); 1848…1956… 1989!

A hős aradi 13-mak példák lettek, mert a gondviseléstől rájuk ruházott történelmi szerepükben és történelmi pillanatokban tudtak helyesen dönteni és választani: a bátorság és a gyávaság, a hazafiság és a hazafiatlanság, a nemzeti elköteleződés és a hazaárulás között.

Végső soron a jó és a rossz között, ami hőssé érlelte őket. Hajtsuk meg hát fejünket áldott emlékük előtt.

 

 Tisztelt, Honfitársaim Isten adja meg, hogy így legyen! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

A balaton.vehir.hu saját cikkei és fotói: minden jog fenntartva!