Balatonalmádiban a nemzeti összetartozás napját az örökmécsesnél tartották

 A délután során fellépett Dávid Roland musical énekes. A megemlékezés koszorúzással zárult.

A megemlékezők

A megemlékezőket Bati János a Pannónia Kulturális Központ és igazgatója köszöntötte

Dr. Kutics Károly

Honfitársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Trianon…
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
(Juhász Gyula: Trianon)
A kedves, mélabús Juhász Gyula. Mint oly sok nagyszerű költőnket, őt is állásfoglalásra késztette a Trianoni gyalázat. Ő azt mondta, nem kell, de azért a két háború között mindig beszéltek róla, sőt tettek is ellene.
Múltak az évek, évtizedek, és valóban jött egy kor, amikor nem lehetett beszélni, még megemlíteni sem Trianont. Talán még gondolni is veszélyes volt rá. Ez volt a „Ki tud többet a Szovjetunióról – és kevesebbet Csíkszeredáról” kora. De adta Isten, hogy a hazaáruló gazemberek, Rákosi, Kádár és fogdmegjei kezéből kihullott a fegyver, és a hallgatásnak is vége szakadt. És azóta beszélünk róla. Mindig, mindig.

Ki az igazi magyar? Akinek fáj Trianon!
Mi volt Trianon? A világtörténelem legaljasabb nemzet-gyilkossági kísérlete!

Hivatásos és amatőr történészek olykor párhuzamba állítják, összehasonlítják a magyar történelem nagy kataklizmáit: Tatárjárás, Mohács, Trianon. Tegyük meg most mi is röviden.
A tatárjárásról nincsenek pontos információink, egyes források szerint a lakosság fele pusztult el, de az ország területe és függetlensége megmaradt.
Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,
Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!
Kisfaludy Károly:Mohács
Mohács után évtizedek teltek el, mire az ország 3 részre szakadt. Ezalatt volt némi alkalmazkodási, menekülési lehetőség. Végül a Hódoltság alatt az ország területének mintegy 41%-a, lakosságának 19%-a került török uralom alá. Azt is hozzá kell tenni, hogy akkoriban kevéssé volt kiépülve az az országos infrastruktúra, amit a törökök elfoglaltak. A Felvidék és Erdély ásványkincsei, bányái lényegében megmaradtak.
Ezek fényében érdemes a Trianoni „béke” diktátum által okozott veszteségeinket szemlélni: az ország területének 71 %-a (67% Horvátország-Szlavóniát nem számítva), a lakosság 64 %-a (58 %-a).
Hasonlítsuk össze kicsit, a kor Magyarországát mondjuk, a trianoni tettes társakéval: 1911 és 1921 között Franciaország lakossága 39.6 millióról 39.1 millióra csökkent. Ez csak 1.3%, pedig Verdun volt a világtörténelem legnagyobb húsdarálója. Nagy-Britannia lakossága 38.2 millióról 42 millióra, azaz 10%-kal növekedett. Ezalatt Magyarországé 20.8 millióról 7.5 millióra, vagyis 64%-kal csökkent!
Vagy tekintsük a területet: 71%-os csökkenés. Az egész Földre kivetítve, ha a Jóisten ilyen mértékű csökkenést akarna elérni a szárazföldek területében, akkor csak az amerikai kontinens maradna meg, a többi (Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrália és az Antarktisz) elsüllyedne az óceánokban.
A Trianon okozta változás azonnali volt, alkalmazkodási lehetőség minimális. A közlekedési infrastruktúra jelentős része, az ipar, a bányák, erdők döntő része került a környező országokba. Legfeltűnőbb a keleti határ, amelynek román oldalára került a határtól mindössze 5-15 km-re fekvő Arad, Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti, és sok kisebb település is. Több mint 500 ezer lakossal, 80-95% magyar többséggel. Trianon következményeként még ma is 7 olyan város van a határon túl, amelynek magyar lakossága több, mint Szekszárd megyei jogú városé! Marosvásárhely, Kolozsvár, Szabadka, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy. És vajon van olyan határhoz közeli magyar város, ahol a határ túloldalán levő népből legalább 10% reprezentálva van? Elárulom, nincs ilyen. A rekorder Sopron (a Hűség városa, Civitas Fidelissima), ahol 5.7% a német ajkú (osztrák és német) lakosság aránya. Jellemzően az 1%-ot sem éri el egy adott nemzetiség a határhoz közeli városainkban.
Bárki számára világos, hogy nem etnikai alapon húzták a határokat, hanem aljas politikai céllal: kivéreztetni, eltüntetni csonka Magyarországot. Így azután Kisfaludy idézett sorait így bátorkodtam átkölteni:
Bosszútól részegült kastély, undorral említlek,
Nemzeti nagylétünk nagy hóhéra, Trianon!

Nem kerülhetjük meg a kérdést: Melyek a fő okok? Ki, kik a legfőbb felelősök a Trianoni tragédiáért? Botcsinálta történészként azt mondom, a legfőbb ok a Világháború. S a Világháború oka? Talán Ferenc Ferdinánd meggyilkolása? Ugyan, ezt egy gyerek sem hiszi már el! Az igazi ok: két nagyhatalom, de elsősorban az angolszászok csillapíthatatlan, gátlástalan mohósága. A világ erőforrásainak teljesen igazságtalan elosztása. Vagy mondjuk úgy, védtelen országok egyoldalú kirablása. A Brit Birodalomnak semmi nem volt elég. India, Pakisztán, Ausztrália, Kanada, Afrika fele, a Közel-Kelet, Burma, Malajzia, Pápua Új-guinea, Új-Zéland stb. Azután Hongkong, Singapore, Gibraltár, Ciprus, Szuez, Málta, Fokföld, Ceylon, Falkland-szigetek – az összes stratégiai pont megszállása. Némi koncot meghagytak Franciaországnak: Észak-Afrika, Fekete-Afrika egy része, Indokína. Gondoljunk bele, a „civilizáció terjesztői” államilag szervezett ópium kereskedelemmel akarták térdre kényszeríteni, gyarmatosítani Kínát is, és ideg-óráig sikerült is nekik!
A többi európai nagy- és középhatalom is részesedni akart a világ erőforrásaiból, de az angol-francia – antant (1904) – felfogás szerint nekik nem volt szabad. Ez az alapvető OK!
Viszont most mindenkinek szabad, sőt egyesek szerint kötelező befogadni a gazdaságilag tönkretett, túlnépesedett volt gyarmataikról özönlő migránsokat. Nem oda Buda! A migráns válságot a volt gyarmattartóknak, saját erejükből kell megoldaniuk!
1920. június 4-e után írók, költők közéleti emberek, mind-mind megszólaltak, elítélték, felháborodtak, és egyben tartást adtak. A szállóigévé vált „Nem, nem soha” verscím József Attila u.n. „nagy proletár” költőnktől származik. A 3 szó az általános iskolai tankönyvek elejére volt nyomtatva a két világháború között.
Az Erdélyben kitartók nevében még 1919-ben megírta Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! c. szívszorító versét, amelyből hosszabban idézek:
Eredj, ha tudsz!
…..
Itthon maradok én!
….
Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

Amikor a költő kolozsvári lakásában először olvasta fel e verset, jelen volt Wass Albert 11 éves gyermekként, és felfogta a helyzet jelentőségét. Így kiáltott fel:
„Maradok én is Sándor bácsi! Veled! Együtt! Majd csak tüzet vetünk arra a kanócra! Hadd robbanjon föl tőle ez a megveszekedett világ!”

Juhász Gyula így folytatja a már idézett versében:
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Jog, igazság, becsület: Ezek azok az alapelvek, amelyek szemernyit sem befolyásolták a „béke” diktátum kiagyalóit.
Bár nekünk sokan azt a véget szánták, hogy nemzetként tűnjünk el, semmisüljünk meg, nem egészen így történt. Megmaradtunk, leszünk.
Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most,
S égve honért bizton nézzen előre szemünk.
- ma is érvényesek Kisfaludy szavai!
Lehet, hogy kisebbek lettünk területben, de nem lélekben. Bízton mondhatjuk : „Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán.”
Babits: Áldás a Magyarra c. versében így fogalmaz az Első Bécsi Döntés után pár nappal:
Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

És a következő versszakot nem lehet a jelenkorra vonatkozó áthallás nélkül elolvasni:
Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Ezen a napon, amelyet a „2010. évi XLV. törvény (a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről)” jelölt ki a nemzeti összetartozás napjává, nem lehet eléggé hangsúlyozni az összefogás, összetartás nélkülözhetetlenségét. Ha nem akarjuk, hogy beleolvadjunk a tudatosan ránk erőltetett multi-kulti katyvaszba, ha nem akarunk örökre adósságcsapdában vergődni, ha meg akarjuk őrizni különlegesen gazdag kultúránkat, hagyományainkat, emlékezni akarunk történelmünkre, nagyjainkra, és azt akarjuk, hogy mindezt gyermekeink, unokáink is megtehessék, össze kell fognunk, és – mint Babits mondja, nem szabad meghunyászkodnunk.
Mohács 400. évfordulóján, 1926-ban Horthy Miklós kormányzó a csata helyszínén ezt mondta:
„…Legyen ez az ünnep a királynak és hős vitézeinek dicső emléke előtt kegyeletes hódolás. De legyen egyszersmind intelem a nemzethez, hogy összetartása, egy akarat, egy törekvés az, amelyre sorsdöntő óráiban szüksége van.”

Költő fejedelmünk, Vörösmarty ugyanezt mondja Liszt Ferenchez írt versében:

Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
Hogy szivekbe menjen által a dal;

S a felébredt tiszta szenvedélyen
Nagy fiakban tettek érjenek,
És a gyenge és erős serényen
Tenni, tűrni egyesűljenek;
És a nemzet, mint egy férfi, álljon
Érc karokkal győzni a viszályon.
….
Majd így fejezi be:

Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.

Nehéz úgy összefogni, ha nincs bennünk hazafiúi érzés, nemzeti büszkeség, identitás tudat, lélek. Sajó Sándor megrendítő versében így ír arról, mit is jelent magyarnak lenni:
…..
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy, amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés.
…..
És a konlúzió, a hitvallás:
….
De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...

Nos, mai labanc pártjaink tagjai számára bizonyára ismeretlen, felfoghatatlan dolgokról ír a költő. A határon túli nemzetrészeket gyalázó, a nemzeti együttműködést tagadó, gúnyoló, akadályozó törpe kisebbség, sajnos, létezik. Szerencse, hogy kisebbség! Találós kérdésnek is feltehetném: ki az az élenjáró hazaáruló, hazugsági bizonyítvánnyal rendelkező volt KISZ-titkár és miniszterelnök, aki június 4-én született? Nem mondom ki a nevét – mindannyian tudjuk… És még állítják, hogy az asztrológia áltudomány!

Visszatérve a vers fennkölt hangulatához: a hit és az emelkedett érzés az akarat és az elszántság legerősebb forrása.
Dobó István így szól az egri hősökhöz az ostrom kezdete előtt:
„a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében”
Vörösmarty hasonlót mond időmértékben:
„Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,
Téridet országos négy folyam árja szegi;
Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:
Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.”
(Magyarország Címere)

Ez az akarat, és a belőle következő tettek azok, amelyek mindannyiunknak jövőt teremtenek.

Végezetül, minden nemzettársunknak, az anyaországban és azon kívül, Brassótól Érmihályfalváig, Ungvártól Husztig, Királyhelmectől Dunaszerdahelyig, Királyhidától Németújvárig, Muraszombattól Lendváig, Csáktornyától Eszékig, és Zombortól Nagykikindáig én is csak azt a négy szócskát üzenhetem:
„A HAZA MINDEN ELŐTT”
 

Dávid Roland musical énekes

A megemlékezés koszorúinak, virágainak elhelyezése: