Fülöp Lajos festőművész kiállítása Balatonalmádiban

Bálint Sándor többek között ismertette az alkotó több évtizedes munkásságát: Bár a Balatonalmádiban eltöltött több, mint negyed évszázad alatt mindenki megismerhette Fülöp Lajost és művészetét, talán nem árt, ha felidézzük életének fontosabb állomásait.
Fülöp Lajos a Pápától néhány kilométerre fekvő kicsiny faluban, Pápadereskén született. Középiskolába Pápán járt, s ugyancsak ott szerzett tanítói oklevelet is. Katonai szolgálatának letöltése után rajz-földrajz szakos tanárrá a pécsi Tanárképző Főiskolán avatták 1965-ben. Két-két évig tanított a litéri és a királyszentistváni általános iskolában, ez utóbbiban igazgatóként, majd Balatonvilágosra került igazgatóhelyettesnek. Közel 15 évig volt szakfelügyelő, tanulmányi felügyelő Veszprémben, illetve a veszprémi járásban. Hat éven át a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet vezető pedagógiai felügyelője, végül 1990 és 1996 között a veszprémi Nagy László Általános iskola igazgatója.
Rajz-tanárként mindig is vallotta: jó rajz-tanár csak az lehet, aki maga is alkot, s ezt önmagára nézve is kötelezőnek tartotta. Szakmai tanulmányútjainak állomásai: London, Párizs, Róma, Firenze, Moszkva, Leningrád (a mai Szentpétervár), Egyesült Államok. A festészet mellett a szépírás is megérintette: „Mesélő Bittva-part” című regénye 1995-ben, „Varázslat és kísértés” című elbeszélés kötete 2001-ben jelent meg. 1990-ben költözött Veszprémből Balatonalmádiba, azóta itt él és alkot a Rákóczi Ferenc utcai családi házában.
Egy művészt legjobban a művészi hitvallásából lehet megismerni. Erről így vall 1974-ben a fiatal Fülöp Lajos a Győri Műcsarnokban rendezett kiállításának katalógusában: „Megismerni a világot, megragadni az elsuhanó látványt, valamit elrabolni a végtelenből, s azt valamilyen formában – a festészet nyelvén – átadni másoknak is.” Ez a hitvallás kísérte végig fél évszázados művészi pályáján, és kíséri ma is.

Már gyermekkorában kitűnt rajz-készségével, tanítói, tanárai bíztatták, mindenben segítették fejlődését. A pápai tanítóképzőben Cziráki Lajos festőművész példája és segítsége révén már tudatosan készült a festőművészi pályára. Sorkatonai szolgálata alatt is alkothatott, művészet-kedvelő parancsnoka műtermet biztosított számára a mezőtúri laktanyában. Még katonáskodott, amikor 1961-ben megrendezték első önálló kiállítását a mezőtúri Művelődési Központban. Mestere ebben az időben a neves festőművész, Csabai Wagner József volt.
A Pécsi Tanárképző Főiskolán a Szőnyi-tanítvány Ballagó Imre, Kelle Sándor, valamint a Csók-tanítvány Platthy György voltak a mesterei. A Képzőművészeti Főiskolán - ahol 1 éves továbbképzésen vett részt - Balogh Jenő tanítványa volt. Később sokat tanult a nemrég elhunyt Vágfalvi Ottó fűzfői festőművésztől is, aki – Fülöp Lajos szavai szerint – szeretettel egyengette útját a művészi pályán.
Önálló kiállításainak magyarországi helyszínei közül a jelentősebbek: Veszprém, Győr, Balatonfüred, Balatonalmádi, Tapolca, Várpalota, Eger és Budapest. Külföldön Koppenhágában, a kanadai Windsorban, és az olaszországi Salóban volt önálló kiállítása. Az önálló kiállítások mellett rendszeresen szerepelnek díjakkal jutalmazott képei a különböző helyi, megyei és országos kollektív tárlatokon is.
Bár elsősorban a szépséges balatoni, bakonyi táj ihleti művészetét, szakrális festmények is gazdagítják művei sorát: a papkeszi templomban Szent Imre-oltárképe, a felsőőrsi templomban boldog Batthyány Strattmann László oltárképe, az ajkacsingeri kápolnában boldog Habsburg Károly oltárképe található. Festészetének fő témája mégis a Balaton változatos és csodálatosan szép szín- és fényvilága. Sokan nevezik „balatoni festő”-nek, hiszen művészete méltó folytatása annak a hagyománynak, melyet Egry József, Bernáth Aurél és Bartha László teremtettek meg. A most nyíló kiállítás legtöbb képe is balatoni kompozíció, olajban és akvarellben.
Fülöp Lajos festményein a táj lelke tárul fel előttünk. A színekkel való mesteri bánásmóddal, az ecsetkezelés nagyszerűségével azt a csodát láttatja velünk, amelyet ő maga átélt. Azt a látomást, amit az ember által érzékelt világ ébreszt a művész lelkében. Mélyen átéli a természet szépségeit, mintegy belehelyezve önmagát a tájba, minden érzékszervével befogadva annak szépségeit. Festményei közérthetőek, nem szorulnak magyarázatra, s elvezetnek bennünket az alkotó csodálatos, álomszerű világába.
Képei előtt állva megértjük Szimónidész ókori görög költő epigrammáját, mely szerint: „a költészet beszélő festészet, a festészet néma költészet”.
Műszaki ember létemre - valamint kellő művészettörténeti ismeretek híján - nem venném a bátorságot, hogy elemezzem, értelmezzem a kiállításon látható képeket. Meg nem is szeretnék úgy járni, mint az anekdotában Greguss Ágost, a nagyhírű irodalomkritikus, aki egy tanulmányában Arany János balladáit elemezve, értelmezve kifejtette, mit is akart elmondani a költő. Amikor elmesélték Aranynak, hogy ő – Greguss szerint – voltaképp mit is gondolt, legyintett egyet, és csupán ennyit válaszolt rá: – Gondolta a fene! Értelmezze hát ki-ki a maga ízlése és szépérzéke szerint a képeket, gyönyörködjön bennük, s vigye haza a lelkében mindazt a szépet és jót, amellyel Fülöp Lajos megajándékozott bennünket zárta gondolatait Bálint Sándor.
Az est során fellépett Kéri Kincső, a zeneiskola növendéke, zongorajátékkal (Chopin É-moll prelude), Horváth Katalin fuvolatanár és tanítványa Nánássy Emőke.

Fülöp Lajos és Bálint Sándor