Balogh Ervin festőművész kiállítása Balatonalmádiban - Képgalériával

A laudációt Fábián László grafikusművész olvsta fel:

 1925. január 19-én született Kecskeméten. Később Székesfehérvárra költözött a család, itt is érettségizett 1943-ban a ciszterci gimnáziumban.
A budapesti Műegyetemen tanult 1946-ig, - azóta Budapesten él - de inkább a festészetet választotta.
1950-1956-ig a Honvéd Tisztiház Képzőművészeti Stúdiójában képezte magát, mestere Szalatnyai József volt. 1956-1961-ig a Szinyei Merse Pál alkotóközösségének vezetőségi tagja, a Tálentum Alkotó Közösség megszűnéséig annak elnöke volt. Jelenleg a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és a Bernáth Aurél Társaságnak tagja.
1956 óta önálló festőművész.
A festés során a legkülönbözőbb technikákat alkalmazta, az akvarelltől egészen az olajfestményekig. A festményeken kívül kollázsokat is szép számban készített az 50-es évektől kezdve. „A magyar kollázs 1910-2004” -ig, című kiállításon elnyerte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium díját.

Fábián László

Első csoportos kiállítása a „Fiatal Művészek I. országos kiállítása” 1955-ben az Ernst Múzeumban volt. Ezt követte 1955-ben a szintén csoportos, Műcsarnoki kiállítás.
Első egyéni tárlata 1966-ban a budapesti Csók István Galériában volt. Azóta állandó résztvevője országos képzőművészeti tárlatoknak és kiállításoknak. Képei elkerültek a világ minden tájára, Moszkvától San Franciscoig, Berlintől Tókioig. Több pályázaton nyert díjat. Számos képe van Múzeumokban, magángyűjteményekben és a Nemzeti Galéria tulajdonában.

Balatoni kötődése meghatározó: a Balatonalmádiban megrendezett Balaton Tárlatokon rendszeresen, és egyéni kiállításain is sikeresen szerepelt. (Az ezek után megrendezett vacsorákon is szívesen részt vett.) A Balaton Tárlaton 1993 – ban különdíjat kapott.
2001-ben Balatonalmádi Város Önkormányzatának díját nyerte el, 2007-ben Keszthely Város díját kapta. 2005-ben, 80. születésnapja alkalmából jubileumi kiállítása is volt Balatonalmádiban. 2010-ben a Borház megnyitása alkalmával - fiával Balogh István Péterrel - közösen állított ki. Az almádi vasúti aluljáróban megrendezendő kiállításokra is szokott képet küldeni. Évről- évre részt vett a helyi Tavaszi Tárlaton is.

Természetesen - társasági igényéből - fakadóan az egykori „Hattyú bálokon” is szívesen megjelent, és a tombolákra felajánlotta egy-egy művét. 2010-ben a vörösiszap károsultjainak megsegítésére is a balatonalmádi művészekkel együtt ajánlotta fel egy alkotását.
2015-ig közel 70 önálló és 200 csoportos kiállítása volt. 2002-ben a Bécsi Collegium Hungaricumban a magyar festők kiállítása: a „Magyar tenger képekben” c. kiállításon, a régi nagy festők mellett ( Egri József, Bernáth Aurél), közte volt az élő 3 magyar festőnek, aki kiállította balatoni, (Balatonalmádi) ihletésű képeit.

Balatonalmádi kötödése az ötvenes évekig nyúlik vissza. 1956-tól kezdve minden nyarat Almádiban töltött. A Szinyei Merse Pál alkotóközösségnek kapcsolata volt a francia származású Zseni nénivel - a Budai Nagy Antal utcában - így amikor Almádiban volt, nála lakott, családjával együtt. Számos almádi ihletésű akvarellje és festménye készült.

Amikor megtehette - a balatoni-, különösen az Almádit körülvevő természet iránti szeretetből - a 70-es évek elején nyaralótelket vett a táborok fölötti Nagy Kő Orra mellett. Kezdetben nomád körülmények voltak ott - a faház elkészültéig, egy négyszemélyes sátorba lehetett behúzódni éjszakára vagy rossz idő esetén – márciustól novemberig. Ivóvizet az úttörőtáboroktól lehetett hordani, áram sem volt. Áram azután pár év múlva, vezetékes víz jóval később lett.
Ott volt viszont a Balaton látványa - részben az egy-két évvel később családi és szomszédi kalákában épített faház teraszáról - és a természetes kilátóként létező Nagy Kő Orráról, és az erdő, amit az évek múltával már úgy ismert, mint a tenyerét Felsőörstől Almádi – Öreghegyig. Sokat járt gombászni. Néha fiával horgászni is.
Almádival való kapcsolata így napi szinten megmaradhatott. Jó barátság fűzi a helyi művészekhez: elsősorban Milos Józsefhez, Veszeli Lajoshoz, Fábián Lászlóhoz. Helyben nem volt műterme, élményeit a budapesti műteremben dolgozta fel.

Veszeli Lajos

A Balatonról egyszer ezt nyilatkozta: „A kérdező embernek válaszol ez a táj, a csend és a viharok, a lágyan simogató víz, a befagyott tó mozdulatlansága, a születő nappalok, az éjjelek sötét ölelésébe bújó nap, vagy amikor nem látni, hol kezdődik az ég.”

Balatonalmádi Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 180/2015. (V. 28.) számú önkormányzati határozatával Balogh Ervin festőművésznek Balatonalmádi művészeti életében hosszú időn át betöltött meghatározó művészeti tevékenysége, a városhoz kötődő változatos Balaton ábrázolása, a település kulturális értékeinek gyarapítása terén elért eredményei elismeréseként – születésének 90. évfordulója alkalmából - „Balatonalmádi Városért Érdemérmet” adományoz.

Balogh Ervin és Keszey János

A rendezvényen közreműködött Bábel Klára hárfaművész, valamint jelen volt a művész lánya Balogh Éva és fia Balogh István Péter és családjuk. A kiállítás 2015. július 4-ig tekinthető meg az intézmény nyitva tartási rendjében. 

Hírportálunk képgalériája ITT tekinthető meg