Szent György a rendőrség és a biztonsági szolgálatok védőszentje

A kiállítást Stanka Mária r. őrnagy, a Balatonalmádi Rendőrkapitányság munkatársa ajánlotta a nézőközönségnek. Mint elmondta: április 24-e, Szent György napja a rendőrség napja is 1992 óta. A kulturális központba 23 eredeti egyenruhát, és számos kaorabeli tárgyat, legfoglalt bűnjelet állítottak ki a vitrinekben.

A legenda szerint egy előkelő kappadóciai családból származott Szent György. Diocletianus császár alatt katona lett. Kiváló vitézi képességei és más tulajdonságai miatt hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és ellene fordult. Emiatt börtönbe vettették, de a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni. 303-ban végezték ki. Alakja nagyon sok szimbólikus elemet őriz, így az egyik legnépszerűbb középkori szent lett, a 14 segítő szent egyike.

Az Egyház a pogány kultuszok ellensúlyozására rendelte el Szent György ünnepét, aki még a sárkány ellen is megvédelmez a róla kialakult legenda mesés változata szerint, és így a zsenge tavaszi életet is hathatósan oltalmazza. Az európai, és a magyar paraszti hagyomány is, megőrizte az ünnephez kötődő ókori szokásokat.

A hazai hiedelmek szerint a Szent György éjszakáján szedett harmatban van a föld ereje és termékenysége, amit "szentgyörgyharmatnak" is hívtak, s a lányok szerte az országban azért mosdottak meg benne, hogy szépek és egészségesek legyenek. Az állatokat is ezen a napon hajtották ki a téli istállókból a zöldellő mezőkre már az ókorban is.

Hazai tisztelete Szt. István korában jelent meg. A bolgárokkal vívott háborújában, Üszküb ostrománál, a király Szt. György ereklyéket zsákmányolt, amelyeket a Szent Gellért által alapított csanádi székesegyháznak adományozott, amely ugyan csak a szent nevét viselte.

Amellett, hogy a hagyomány a hazai szentek közé sorolta, jelentős a történelmünkben betöltött szerepe. Károly Róbert 1318-ban alapította meg a Szent György-vitézek Lovagrendjét, amelynek kötelessége volt az Egyház és a Haza védelme, a szegények segítése, és a lovagi erények gyakorlása. Jelvényük fehér mezőben piros kereszt, ruházatuk pedig hosszú fekete, csuklyás köpeny volt. A jelszavuk: "Valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt". A lovagrendet Zsigmond király új szabályzattal és Sárkány-rend néven fejlesztette tovább 1408-ban. Később a törökök elleni harcoknál is nagy szerepe volt Szent Györgynek. Az ő oltalmában harcoltak a "pogány török sárkány" ellen. Báthori István vajda, miután a szent segítségével győzött a törökök ellen a kenyérmezői csatában (1479), annak emlékére fölépíttete a nyírbátori templomot, amely a hazai gótika egyik legszebb emléke.

Szent György pártfogását keresték földművelő és állattenyésztő parasztok mellett a zsoldos katonák és fegyverszállítóik, a puskaművesek és a páncélkovácsok is. Mint olyan szentnek, aki oltalmába fogadott lovagokat, katonákat és parasztokat egyaránt, el kellett tűrnie, hogy nemcsak a harcos hit veszedelmeiben kérték közbenjárását és segítségét, hanem olyan emberi bajokban is, mint a kígyómarás, a pestis, vagy a lepra.

Szent György alakja szerepel a Szentkoronán is egy másik katona szenttel, Dömötörrel együtt, mint a pogányokkal vívott harc mennyei patrónusa.

A kiállítást a budapesti Rendőrség-történeti Múzeum anyagából válogatták össze a muzeológus szakemberek. A múzeumot 1908-ban Bűnügyi Múzeum néven alapították. A hosszú évek során végzett gyűjtőmunka eredményeképpen 1918-ig több mint 10.000 tárgy és eszköz került a múzeum birtokába. A II. világháború során azonban a gyűjtemény szinte teljesen megsemmisült.

1958 és 1963 között - kriminalisztikai oktatókabinet formájában - megkezdődött az anyagok újragyűjtése. 1964-től már új helyen - a VIII. kerület Mosonyi u. 9. szám alatti volt toloncházban - folytatódott a kiállítás újjászervezése. Az intézmény végül 1967-ben kapta meg működési engedélyét, mint országos gyűjtőkörű múzeum. Az elhelyezést szolgáló épület zártsága miatt 30 éven át csak a szakmai kör által volt látogatható. Az 1998. második felében született meg a döntés a múzeum újjászervezéséről. A Rendőrség Napja eseménysorozatához kapcsolódva, immár új helyen, új tartalommal, új névvel nyitotta meg kapuit a Rendőrség-történeti Múzeum. 1999. április 26-án.

A múzeum állandó kiállításait folyamatosan bővítik. A kriminalisztikai részben elsősorban az élet diktálja az új témákat, míg a rendőrség-történetét bemutató tárlat színvonalát a megnyitás óta újabb és újabb a múzeumnak adományozott tárgyakkal, dokumentumokkal igyekeztek emelni. A csendőrség történetét bemutató kiállítás is gazdag anyaggal fogadja a látogatókat, amelynek egy részét az Egyesült Államokból kapták. A kiállított géppuskák és kardok többségét a Hadtörténeti Múzeum kölcsönözte.

Még több fotó a galériában: balaton.vehir.hu/kepgaleria/2011-04-21/rendorsegi_relikviakbol_nyilt_kiallitas_balatonalmadiban.html

- Az itt megtekinthető relikviák a „Rendőrség-történeti” vándorkiállítás részét képezik. 23 korábban ill. ma rendszeresített egyenruha mellett a tárlókban már történelminek nevezhető, a rendőrök által használt eszközöket valamint a bűncselekmények felderítése során lefoglalt érdekes, zömmel házilag barkácsolt eszközöket, bűnjeleket láthatnak.

A Rendőrnap alkalmából a kiállítás bemutatásával kollégáim a közösség biztonságérzetét növelő, a segítségnyújtásban meghatározó, áldozatos munkájára szeretnénk felhívni figyelmet. Azon dolgozunk mindnyájan, hogy a rendőrben ne csak azt a hatósági személyt lássák, aki a jogszabályok betartását kéri számon, hanem azt is, aki mindig elérhető és az elsők között terem ott, ha baj van.

Úgy gondolom, minden korosztály talál valami izgalmasat, ha megtekinti a kiállított tárgyakat, amelyek között valódi relikviákat is találunk. Az idősebbek felismerhetik, a fiatalabbak megismerhetik a különböző korban és szakterületen viselt egyenruhákat.

Bízom benne, hogy ez a bemutató felkelti az érdeklődésüket, és akár egy családi kirándulás keretében meglátogatják a budapesti múzeumot - zárta gondolatait Stanka Mária.

A kiállítás május 20-ig megtekinthető az intézmény nytvatartási idejében.