Lenyűgöző búvárfotók balatoni fészekőrző süllőkről!

Régi vágyam volt, hogy saját szememmel figyeljem meg a Balaton emblematikus ragadozóit természetes élőhelyükön. A búvárvizsga és a szükséges gyakorlat megszerzése után idén végre minden adott volt ehhez. Tavaly ősszel két méteres átlátszóság mellett már tartottunk egy próba merülést a Balatonban, de akkor (a tiszta víz miatt) halat nem, csak a változatos mederfeneket tudtam megcsodálni. Honlapunk olvasói már korábban láthatták, hogy március közepén megtörtént a süllőfészkek kihelyezése a Balatoni akadókra, majd március 28-án már ikrákkal vastagon megrakott fészkek fotóit mutathattuk be. Így április első napjaira már csak a szélcsendes időjárásért kellett imádkoznom, ami csak félig-meddig járt sikerrel. Az átlátszóság az ideálistól messze volt, az "alkalmas" alsó határát súrolta. Mivel még kezdőnek számítok, búváriskolám képviseletében elkísért utamon Balázs és Ricsi, akik a felvételek készítése mellett rám is tudtak figyelmet fordítani.

A merülés kezdetén úgy éreztem magamat, mint aki valami híg tejbe bukott alá: a homályos katyvaszon kívül semmit nem láttam. Egy bója kötele mentén haladva elértem a feneket, de gyakorlatlan mozdulataimmal folyamatosan felkavartam az üledéket, így nem sokat javult a helyzet. Erős izgalmamat legyőzve igyekeztem felvenni egy fejnehéz pozíciót és lassan, megfontolt mozdulatokkal előre haladni a fészeksor kötele mentén, amit ekkor még csak bő arasznyi távolságból tudtam szemmel tartani. Lassan előre haladva  tisztulni kezdett a kép: amikor az első, ikrával berakott fészket megláttam, már meghaladta a fél métert a látástávolság. A fészek ott volt előttem, de hol a süllő? Óvatosan körülnéztem, és ahogy balra fordítottam a fejemet, nagyot dobbant a szívem ijedtemben: a maszkom előtt 30 cm-re ugyanis egy óriási fogas képe vicsorgott a szemembe! Fenyegetően meresztgette tüskéit és féloldalasan állt előttem, próbált minél nagyobbnak látszani. Sajnos nem bírtam sokáig lélegzetvétel nélkül - ő pedig az automatám bugyborékolásától elillant, de csak egy kis kört tett, és már próbált is visszaállni fészkére. Tovább haladva egymás után láttuk a fészkek fölött álló, azokat legyezgető hím süllőket. A kisebbek félősen iszkoltak odébb, a nagyobbak viszont méltóságteljesen bevártak akár néhány arasznyi távolságra is. A csoda nem tartott 20 percig sem - hagytuk őket a dolgukat végezni -, de számomra így is életre szóló élményt jelentett ezeket a fenséges jószágokat saját közegükben látni.  

Tudomásunk szerint az alábbiak az első, fészket őrző balatoni fogasokról készült víz alatti fotók.

Nagy Gábor

A csodálatos vízalatti fotókat ITT tekintetik meg!

Forrás: balatonihal.hu