2024. november 21.

Ne várj holnapig!

Pandémia, de meddig? Tragikus színházhelyzet

 -Közel egy évvel ezelőtt beszélgettünk a színházhelyzetről. A pandémia, a bezártság, a nézők nélküli színház miatt a kérdés nagyon is aktuális. Ezt hogyan éli meg a rendező és a társulat?

V.L.: Egy év elteltével már nem keresem a jelzőket a színházak helyzetét jellemezve. Valamennyi létezőt elhasználtuk, úgy érezzük cselekedni kell. Természetesen rosszul éljük meg a nézők hiányát, de tudjuk és hiszünk is benne, hogy online színházi sorozataink mégiscsak hidat képeznek színház és közönsége között, hogy a monitorok előtt hús-vér emberek követik a rögzített pillanatokat. Van ennek pozitív hozadéka is: felértékelődik a személyes kapcsolatok ereje, visszamenőleg is. Társulatunk valamennyi tagja dolgozik. Teljes művészeti állományunk áttért "marketing üzemmódba". Új, komoly kihívást jelentő műfajokkal ismerkedünk és jelenünk meg az online térben. PannON OtthON elnevezésű színházi sorozatunk mellett felújítottuk korábbi Színházi percek című műsorunkat, mely a kulisszák mögé enged betekintést. PannOnline színházi újságunk szerzői a színház felemelő pillanatairól szólnak, Pannon Podcast sorozatunk pedig a sportot és gasztronómiát, a szociális munkát, a hitéletet, és vendégművészeinket mutatja be, járja körül bensőséges beszélgetések formájában. A Méz rádióban hetente jelentkezik Pannon Percek című színházi hírműsorunk. Aktív szereplői vagyunk valamennyi sajtóorgánumnak, naponta frissítjük Facebook és Instagram oldalainkat. Titkárságunk már a nyári színész egyeztetésekre készül, pályázatokat ír, aktív kapcsolatot ápol bérlőinkkel. Műszaki személyzetünk eszközeink karbantartását, raktáraink költöztetését végzi. Természetesen próbálunk is, készülünk a nyitásra.

Hogyan telik egy napja? Hogyan tartja a kapcsolatot a társulat tagjaival és a "külvilággal"?                         

V.L.: A hétvégéket leszámítva minden nap a színházban vagyok, itt találkozunk kollégáinkkal. Folyik a munka, a tervezés. De a kapcsolattartáshoz használjuk természetesen a telefont, az e-mailt és a Messenger alkalmazást is.

Hogyan lehet tervezni a jövőt ebben a nem mindennapi helyzetben? Mennyire jó megoldás a színdarabok online közvetítése? Amikor is nem hallani a nézőtérről a közönség visszajelzéseit, a tapsviharokat.

V.L.: Tervezni nem nehezebb, mint eddig, de, aki szeret a realitásokkal számolni, az már nehezebb helyzetbe kerül. Az álmodozások ideális pillanatait mindig megszakítják a naponta érkező hírek, nehéz úgy szárnyalni, hogy nem látjuk, mikor és hol tudunk földet érni. A színdarabok online közvetítése önmagában nem jó vagy rossz, hanem az egyetlen megoldás. Az EMMI által a közlönyben többször közölt szigorú rendezvénytilalom nem jogosít fel bennünket arra, hogy csoportosulásokat kezdeményezzünk, Társulatunk és Nézőink egészségét veszélyeztessük. Online színházi előadásaink nem csak a covidtól óvnak, hanem hatékony küzdelmet jelentenek a szellemi vírusfertőzéssel szemben is. Eljön az a pillanat, amikor újra lesz reakció, taps, közösségben születő művészet, katarzis.

A színház állandó bérletesei és nézőitől kap elegendő biztatást, szeretetet a jövőre nézve? Mennyire értékelődik át az ember értékrendje, mi az, ami „igazán számít”?

V.L.: Nézőink szeretetében nincs hiány. Kapunk biztatást, együttérzést is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy nem érkezett semmilyen nézői reklamáció műsortervünk és műsorrendünk változása miatt. Talán nem tűnik szerénytelenségnek: rászolgáltunk erre a bizalomra. Hatalmas értékrendi változások történtek és történnek, szinte minden nap, bennünk, társainkban, a társadalomban. Hihetetlenül kíváncsi vagyok, a Társulattal együtt, hogy a nyitást követően mindez konkrétan mit is jelent majd. A spontán öröm ünnepi pillanatai után a hosszú hétköznapok mutatják ezt meg igazán.                                           

Kik és hogyan támogatják a színházat, a társulat tagjait, hogy átvészeljék ezt a szívszorító időszakot?

V.L.: Úgy érzem, támogatóinkat magunk mögött tudhatjuk, önkormányzatokat, cégeket, magánszemélyeket, de mindenek előtt a Közönséget.

Régóta ismerve Vándorfi Lászlót és munkásságát, ha majd lecseng a járvány hazánkban (is), hogyan gondolnál vissza, ábrázolnád, fogalmaznád meg ezt a tragikus időszakot?

V.L.: Olyan előadásokkal jelentkezünk a teljes nyitás után, amelyek különböző oldalról, különböző műfajokban szólnak arról, amit átéltünk, ami kétséget és szenvedést okozott, ami segített, hogy megőrizzük magunkat. Tartalmi és formai értelemben is nézőcsalogató, tartalmas előadásokat ígérünk, új művészeti kapcsolatokkal.

Végezetül, mit üzensz a jelenleg a teátrum(-ok) ajtaján kívül "rekedt" hűséges színházi nézőknek?

V.L.: Színházunk nevében a "Vár" szó igei tartalma erősödik fel: mindenkit nyitott szívvel és nyitott gondolatokkal vár a Pannon Várszínház. A Nézők hűségét mi csak fokozott elkötelezettséggel, mesterségünk hivatásszerű gyakorlásával tudjuk viszonozni.