A tanú, egy emblematikus film a Pannon Várszínház színpadán

 Bacsó Péter 1969-ben rendezte az azóta legendássá vált, emblematikus filmet, amelyet azonnal betiltottak és csak tíz év után 1979-ben kerülhetett a közönség elé. Az eredeti forgatókönyvet Hamvai Kornél írta át színpadra, s a Pannon Várszínház a maga sajátos eszközeivel, mozaikszerű képekbe szervezve, Vándorfi László rendezésében mutat be.

            Pelikán József gátőr abszurd története egy abszurd korban játszódik, s az 1950-es évek elejének szocializmusáról élénk színekkel fest kontúros képet. A darab felfokozott abszurditása ellenére jól tükrözi a valóságot, s a túlzások csak erősítik a realitást, a történet igazságát, hiszen nincs a valószínűtlenség, amely ne illene bele abba korba, amelyet ne tudnánk elképzelni, hogy akár meg is történhetett. A helyzetek és a karakterek olyannyira tipikusak, hogy az az idősebb nemzedék, aki már átélte azt az időszakot, akár a saját életéből is felismerheti és azonosíthatja azokat. Ez a rendkívül erős és találó kép, amelyet maró humorral megrajzol, a korszak lényegét megragadó éles látásmód, a filmet hallatlan népszerűvé tette, s nem egy elhangzott mondata szállóigévé vált, melyeket gyakran idézünk, talán sokszor nem is gondolva rá, hogy ebből az alkotásból származnak.

Molnár Ervin

            Pelikán József egy egyszerű, józan gondolkodású ember, aki becsületesen végzi a munkáját, váratlanul belesodródik a politikába, s akarata ellenére kiemelik, és vezető beosztásokba helyezik, amelyek azonban tele vannak számára átláthatatlan buktatókkal. Hozzá nem értése és balszerencsés véletlenek következtében mindig elbukik, de akit egyszer a párt felkarolt, az újra csakhamar kiemelt helyen találja magát. Pelikán József sorsa tulajdonképpen tragikus, de humorba ágyazva a történet még tipikusabbá, szatírává válik, s már tudunk mulatni mindazon az őrültségen, amely azt a korszakot jellemezte. A széles tablók idézik a kor hangulatát, s egy-egy futó utalás, némi borzongást is keltve, felvillantja a humor mögött rejlő borzalmat is, az egyéni sorsok tragikumát. A gátőr hőssé válik, s hogy sorsa nem teljesedik be, csak a külső körülmények változásának köszönhető.

            Az egyetlen természetes figura Pelikán József, akit Molnár Ervin vígjátékba illő humorral esendő kisembernek rajzol meg, s aki iránt felkelti rokonszenvünket. A többi karakterek erőteljesen, parodisztikusan megrajzolt típusok, akiket mozgásuk, gesztusaik is jellemeznek. Virág elvtárs szerepében Koscsisák Andrást láthatjuk, Bástya elvtársat Kiss T. István alakítja. A vígjáték további szereplői Keresztesi László, Szelle Dávid, Punk Péter, Kovács Ágnes Magdolna, Kárpáti Barbara, Egri Zsófia, és Baranyi Csanád.