Egy bolond százat csinál - képgalériával

A tévedésekre és helyzetkomikumokra épülő vígjáték, mely a harmincas-negyvenes évek 275 előadást megért nagy színpadi sikere volt, majd filmvásznon is meghódította annak idején a közönséget, nem többet kínál, mint rekeszizmot próbára tevő vidám szórakozást. Az előadás egyik különlegessége, hogy Szelle Dávid első rendezése, akit színpadról már jól ismer a közönség, s most kipróbálhatta rendezői képességeit is.

Szelle Dávid (Hírportálunk képgalériája ITT tekinthető meg)

- Nyugodt szívvel tekintek a bemutató elé – mondta Vándorfi László igazgató – a próbák ismeretében elmondhatom, hogy kiváló, ízléssel, jó mértékkel megrendezett kitűnő előadásnak nézünk elébe. Szelle Dávid fiatal kora ellenére régi tagja a társulatunknak, s már húsz éve erősödik bennem az a meggyőződés, hogy színapadi szerepei mellett, egyéb dolgokra is képes. Rendelkezik azzal az átfogó, áttekintő képességgel, ami egy rendezéshez kell, így nem vállaltam nagy kockázatot, amikor felkértem a darab megrendezésére. Egy vígjáték színrevitele könnyű dolognak látszik, hiszen egyértelmű helyzetek vannak benne, nem kell értelmezéseket keresni, de ugyanakkor a színpadi és színészi technikákat tekintve rendkívül precíz munkát követel meg.
Szelle Dávid – mint fogalmazott, a bizalmat azzal kívánta meghálálni, hogy egy pörgős, jó ritmusú előadást próbáljon színre vinni, amelyben nincsenek üresjáratok, a poénok ülnek, és minden a helyén van, s remélhetőleg ezt a nézők is érzik majd. - A cselekmény abból a helyzetből indul ki, hogy Dömötör főpincért, a rendkívüli hasonlóság alapján, összetévesztik gróf Suarez Rodrigo Félix neves oroszlánvadásszal, s a félreértésből sok mulatságos bonyodalom születik. A darabot nem akartam napjainkba helyezni, mivel úgy gondolom, hogy a történet abban a korban állja meg igazán a helyét, humora akkor érvényesül, ha abban a korban játszódik, amikor megírták, és én annak a kornak a hangulatát törekedtem visszaidézni – nyilatkozta a rendező.
A darabot, s a kettős főszerepet eredetileg Latabár Kálmán számára írták, s a szerzők mindent megtettek annak érdekében, hogy megmutathassa sokoldalú képességeit. A főpincér és az oroszlánvadász a hasonlóság ellenére is két különböző karakter, s minden színész számára parádés szerepet jelent, s megformálója Molnár Ervin is jutalomjátéknak tekinti ezt a lehetőséget, s komédiázó kedvvel láthatóan jól érzi magát szerepében. A kettős játékban jól él karakterformáló képességeivel, s még a nézőt is megtéveszti, és egy pillanatra elhisszük, a hasonlóság ellenére, két személy, melyet két külön színész játszik. Megtévesztő a hasonlóság, s oly zavarba ejtők a különbségek, s tökéletes az illúzió, amit a vérbő, dinamikus komédiázás felszíne alatt visszafogott és mértéktartó eszközökkel ér. Két olyan karaktert hozott létre, mely teljes egészében a sajátja, s még egy apró gesztus erejéig sem juttatja eszünkbe a szerepben nagy elődjét, a szerep első megformálóját.
A további szerepekben Keresztesi Lászlót, Kovács Ágnes Magdolnát, Pánics Lillát, Koscsisák Andrást, Dudi Viktóriát, Szente Árpád Csabát, Farkas-Csányi Attilát és Punk Péter láthatjuk, akik erőteljesen - de nem a végletekig - karikírozott mulatságos figurákat hoztak létre. A díszleteket Kovács Yvette Alida, a jelmezeket Justin Júlia tervezte és a rendező munkatársa Lencsés Márton.
Mint Szelle Dávid is hangsúlyozta, az előadás egy jól összeszokott társulat közös munkájának az eredménye, amelyhez minden szereplő hozzátehette a saját ötletét is, de hangulatát, dinamikáját, s egységes összhangját a rendező teremtette meg. Egy jól megírt darab, szerencsés szereplőválasztás, eltalált rendezés, sok humorral, egy bohózattól elvárt sok bonyodalommal és félreértéssel, a kort idéző dallamokkal, s ami külön érdeme az előadásnak, élő zenével. Az Egy bolond százat csinál zenés bolondságot december hónapban folyamatosan játssza a színház mintegy felvezetve a vidám évvégi hangulatot.