Süldőt és édes pezsgőt a gyomorba!

Azaz hiába a válság, az esztendő végi falatozáson, ha teheti, nem spórol a magyar.

A szilveszteri lakoma elképzelhetetlen az éjféli virslizés nélkül, így Johan Georg Lahner bécsi hentes marha- és disznóhús darált-pépesített keverékéből, sóból, vízből 1805-ben megalkotott csemegéjéből – mely többek között Ferenc József császár kedvencének is számított – nagyjából ötezer tonnányi fogy el Magyarországon az óév végén.

Kilométernyi kolbászt töltenek szilveszter előtt

– Bármennyire is meglepő, de a tavalyival összehasonlítva nem tapasztalunk forgalomcsökkenést – állította Molnár Gyula, a kaposvári Kossuth utcai húsbolt vezetője. Ahol tucatnyian szorgoskodnak a pultok mögött, hogy mihamarabb kielégítsék az utcán is kanyargó sor igényeit. – Sőt, többen veszik a jobb minőségű juhbelest, mint a műbelest. Pedig nálunk jó másfélszeres az árkülönbség.

Ha a bevásárlóközpontok árait nézzük, még nagyobb, ám a két-háromszáz forintos virsliket látva felmerül az emberben a kérdés, miből készülhettek.

– Ha megfelelő húsból van, s a többi összetevő is minőségi, képtelenség annyira olcsón adni – vélekedett Ponekker László, a kaposvári Privát-Hús Kft. ügyvezető igazgatója. – A megrendeléseken amúgy csak kis mértékben érződik, hogy kevesebb pénze van az embereknek, inkább kiszámíthatatlanabbak lettek a rendelések. A kereskedők egy-egy tétel esetében óvatosabban, s inkább gyakrabban rendelnek.

A jó minőségű virsli legnagyobb konkurenciája a debreceni, mely évről évre kelendőbbnek bizonyul. – Több benne a hús, ráadásul az ízvilága is közelebb áll a magyar konyhához, mint a virslié – magyarázta Molnár Gyula. – Zsírosabb, fűszeresebb, szaftosabb, kiváló alanya tehát az év végi „bűnözésnek”.

Disznó helyett malacra vágyik a magyar az év végi lakomán

Az elmúlt években a hurka és a sütni való kolbász is felkerült a vásárlók listájára, noha bő évtizede ilyenkor szinte alig keresték. – Ez is bizonyítja, hogy egyre kevesebb disznót vágnak falun – folytatta Molnár Gyula. – Mert az emberek eddig is ettek ilyentájt disznótorost, csak éppen a rokonoktól, ismerősöktől kapott falusi kóstoló került az asztalra. Most viszont kénytelenek a boltban megvenni.

Az év végi hedonista lakomák régi szereplője a kocsonya is: a sokat látott húsos szakemberek úgy vélik, ahol nem karácsonykor, ott szilveszterkor kerül az asztalra.

– Töménytelen mennyiségű kocsonyahúst és füstölt csülköt kell rendelnünk – ismerte el a Kossuth utcai húsbolt vezetője. – Persze érthető, igazi téli fogásról van szó, ami ráadásul kiváló korhelyétel: egy átmulatott szilveszteréjszaka után másnap igazi gyógyír a gyomornak.

Már, ha nem malacpecsenye kerül az asztalra. Mely, ugye, már csak babonából is sokak újévi menüje. A néphagyomány szerint ugyanis igencsak meg kell nézni, mi kerül január elsején az asztalra, ha az ember nem akarja már az esztendő első napján elrontani az egész évet. A baromfi nem ajánlott, mert elkaparja a szerencsét, a hal is rizikós, ügyelni kell rá, hogy a farkánál kezdje enni az ember, nehogy elússzon a szerencséje, viszont a malac Fortuna kegyeltje, kitúrja a lakók szerencséjét – a lencsével is pénzt lehet csalogatni a házhoz, de az mégsem hús...

A húsboltban sűrű sorokban várnak a kiszolgálásra a vevők

A malac tehát telitalálatnak tűnik, igaz némiképp átalakultak a szokások. A korábban megszokott, klasszikus választási fajtát, a négy-öt kilós apróságokat már ritkábban keresik a vásárlók.

– A süldőknek viszont nagy a becsülete – állította Molnár Gyula. – Míg pecsenyemalacból öt-tíz darabot visznek el ilyenkor, süldőből 3-4 mázsát adunk el naponta. Előbbinek az elkészítése is macerásabb, hiszen a mostani sütőkbe nem fér be, kénytelenek pékekhez házalni velük az asszonyok, hogy a kemencékben süssék ki. A süldő viszont darabolható, azaz otthon is kényelmesen elkészíthető. Az ízében pedig nincs különbség. És egy jó négykilós darab már bőségesen elegendő egy családnak.

Szerencsére úgy tűnik, az emberek egyre jobban figyelnek rá, ünnepek alkalmával mi kerüljön az asztalra. Sokan egész évben figyelnek a kosztpénzre, de ilyenkor ők is jobban eleresztik magukat. Néhány napig nem akarnak spórolni, vagy legalábbis nem a hasukon...

Noha a száraz az igazi, Magyarországon az olcsóbb édes és félszáraz pezsgőkre esküsznek

A szilveszter szinte elképzelhetetlen éjféli koccintás nélkül: az éves pezsgőforgalom ötven százaléka decemberre tehető. Bár hazai a pezsgőfogyasztás évek óta csökken – még mindig több mint húszmillió palack (bár a szakértők szerint a száraz az igazi, mégis főként az olcsóbb édes és félszáraz fajták) fogy el Magyarországon.

A polcokról elfogy a pezsgő szilveszter előtt, főleg az olcsóbbat keresik a fogyasztók

Az óévbúcsúztató, újévköszöntő koccintás a bőség, szerencse, boldogság reményét fejezi ki. A rítus szerint az emberek eredendően áldást kértek ügyeikhez az égiektől, s ez volt a pecsét a szóbeli megállapodásokon, a poharak összeérintése a közös szándékot fejezte ki.

Az első pezsgőt a 17. században a hautvilliers-i bencés apátság pincevezetője, Dom Perignon készítette: parafa dugóval zárta le az üveget, amelyet viaszba mártott drótkengyellel erősített rá. Az eljárás a 18. században már sokfelé ismeretes volt, bár Magyarországon némi késéssel, csak 1833-ban vette kezdetét a pezsgőkészítés az Esch és Társa cég jóvoltából – a század végétől a budafoki Törley lett a legismertebb hazai gyártó.