2024. április 26.

Ne várj holnapig!

A magyar kultúra napja Balatonfűzfőn

 Dudás Zsolt az Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója ünnepi beszéde:

Isten áld meg a Magyart!

Hölgyeim és Uraim!

Sok szeretettel köszöntöm Önöket!

Ünnepelni jöttünk. A Magyar Kultúra Napját.

Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogos az ünnep, van mit ünnepelnünk, van, amire büszkék lehetünk bárhol is éljünk a világban.

Látni kell, hogy van értelme a magyar kultúra ápolásának, igen is van értelme nemzeti identitásunk megőrzésének, van értelme az anyanyelvi oktatásnak! Mindannyiunk érdeke, hogy ifjúságunk magába szívja a magyar kultúra és művelődés alapjait és felvértezze magát az öntudatos magyar identitás páncéljával.

Himnuszunk születése napját, 1823. január 22-ét, legújabb kori történelmünk avatta a Magyar Kultúra Napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, amely egy kicsit megkülönböztet bennünket más népektől. Mert himnuszunk, kultúránk különös töltettel bír: Nemzetmegtartó erővel, amely összeköt minket Magyarokat, nem törődve a térképen mások által húzott vonalakkal!

Kultúránkkal kialakul „a hely ahol otthon vagyunk” érzése, ahol a komfortzónánk jól érzi magát! Létrejön az egyéni, családi, nemzeti tudatunk!

Dudás Zsolt

A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha feladataink jegyében számvetést is készítünk önmagunkkal:

Ápoljuk és őrizzük-e anyanyelvünket?

Tiszteljük-e és továbbadjuk-e hagyományainkat, népszokásainkat?

Megtanítjuk-e minderre gyermekeinket?

Neveljük-e őket a nyelv, a kultúra iránti szeretetre, tanulni vágyásra?

Megtanítjuk-e őket a családjuk, a városuk, a hazájuk iránti szeretetre?

Így a kultúra nemcsak tudást és műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is.

A magyar kultúra továbbadását senki más nem végzi el csak mi magunk!

A maga nevében Himnuszunk egyedi az európai népek himnuszai között. Ezt hagyta ránk örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. Tiszteletet adunk neki és másoktól is megköveteljük azt.

Sportolók vallottak erről, hogy a versenyeken talán a győzelemnél is nagyobb élmény, amikor a dobogón állva felcsendül a himnusz. mely már pusztán dallamával is mélyen megérint minket. Talán azért, mert e vers és dal valójában imádság.

Büszkeséggel töltheti el a szívünket az a tény is, hogy Magyarország Alaptörvényének első sorai is a magyar himnuszt idézik.

Nagyjaink is ráébredtek arra, hogy nemzet nem létezhet kultúra nélkül, magyar kultúra nem létezhet magyar nyelv nélkül. A nyelvünk, kultúránk a legnagyobb nemzeti kincsünk, mely vagyoni, társadalmi helyzetünktől, lakóhelyünktől függetlenül a miénk, magyaroké. Óvnunk és vigyáznunk kell rá, de nem kalitkába zárva, hanem továbbadni, hogy szálljon apáról fiúra, anyáról lányra.

Most, amikor az Európai Unió léte és jövője egyre inkább foglalkoztatja a világot, ki kell mondanunk: Az európai kultúra nincs nemzeti kultúrák, így magyar kultúra nélkül! A magyar kultúra pedig építkezik a kisebb helyi közösségek kulturális élete által, amely gazdagítja és élteti a magyar nemzet kulturális létét.

Köszönet a kultúra rendíthetetlen kovácsainak! Sokszor nincsenek megbecsülve. Pedig a magukét áldozzák fel, a maguk idejét, a maguk tudását.

Népművészetünk, nemzeti ételeink, irodalmi, zenei, képzőművészeti hagyományaink, épített örökségünk köteleznek minket a méltó folytatásra.

Meg kell köszönnünk és meg kell becsülnünk a magyar kultúráért, a magyar nyelvért dolgozó emberek és közösségek elhivatottságát, mindennapi helytállásukat és erőfeszítéseiket.

Szívből kívánom mindenkinek, akik a magyar kultúráért felelősséggel tartoznak, akik nem kis erőfeszítések árán teszik a dolgukat, hogy e mai nap igazi ünnep legyen, azzal a meggyőződéssel, hogy amit teszünk, azzal gyermekeinket, népünket, nemzetünket, jövőnket szolgáljuk.

Kodály szavaival búcsúzva:

„Nincs megalkuvás magyarságban és művészetben! „

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Molnár Eszter, Király Zsolt, Hegedűs Józsefné és Marton Béla polgármester

A Balatonfűzfő Kultúrájáért megtisztelő címet Hegedűs Józsefné, Király Zsolt és Molnár Eszter vehette át. A díjakat Marton Béla polgármester adta át.

 

Hegedűs Józsefné, Marton Béla és Tari Edit

Hegedűs Józsefné Julika Polgárdin született, gyermekkori éveit, amikor csak lehetett a nagyszüleinél töltötte, melyek élete legszebb évei voltak. Balatonfűzfőn az Árpád úti óvodába majd a Jókai Általános Iskolába járt. Itt szeretették meg vele a mondókákat és verseket . Az általános iskola felső tagozatán egy csodálatos pedagógus volt az osztályfőnöke Somogyvári Béláné aki nem csak a magyar irodalmat de a verseket is úgy adta át, hogy komolyan elkezdte tanulni azokat és ha volt lehetőség a szavalásra, akkor élt vele.  A versmondás egész életében elkísérte a mai napig. Több éven át fellépésekre kérték fel Veszprémben, majd Budapesten a Kerekes Katalin előadóművész által szervezet rendezvényeken.  1997-ben egy országos szavalóverseny döntőjében első helyezést kapott, de azóta is több első és különdíjban részesült. Vezetésével alakult a Balatonfűzfő és Körzetének Mozgássérültek csoportja immár 27 éve. 2001-ben megkapták a Civil Szervezet elismerő oklevelét, 2002-ben a Balatonfűzfőért kitüntetést vehették át. Julika több mint tíz évig a Városi Vegyeskarban énekelt.

Rendszeresen részt vett és vesz országos kulturális fesztiválokon.

2017-ben a kulturális és karitatív munkájáért „Ember az Emberért” kitüntetés ezüst fokozatát kapta.

Balatonfűzfőn 2018-ban 24. alkalommal rendezte meg a Fogyatékossággal Élő Emberek és Barátaik Kulturális Fesztiválját, erre joggal nagyon büszke, mert a sérült gyermekeknek és felnőtteknek ez a rendezvény mindig felejthetetlen élmény, s ezen keresztül Balatonfűzfő nevét az egész országban megismerték. Julika szavaival élve:

„Az ember ebben a korban már sokszor értékeli az életét, mit tettem és mit nem tettem még meg, de úgy érzem mindennek értelme volt, és van.”

Balatonfűzfő szellemi és művészeti értékeinek létrehozásáért és megőrzéséért végzett kiemelkedő tevékenységéért veheti át a

„ Balatonfűzfő Kultúrájáért” járó díjat.

Király Zsolt, Marton Béla és Tari Edit

Király Zsolt 1971-ben született, életének jelentős részét különböző hajókon töltötte, hiszen édesapja korán megszerettette vele ezt a sportot. Mivel három évesen már vitorlázott, szinte természetes, hogy Zsolt életformája a vitorlázás. Sportkarrierjét szörf versenyzőként kezdte, az Európa bajnoki ezüstérem mellett 11x magyar; háromszoros német; valamint kétszeres cseh bajnok. Később a rokon sportággal, a vitorlázással folytatta pályafutását. Alapító tagja az első magyar Libera egyesületnek. Vitorlás versenyzőként legnagyobb sikerét 2009-ben aratta, amikor Németország legrangosabb tókerülő versenye, a RUND UM abszolút győztese lett. Hazai és nemzetközi bajnokságokon komoly vetélytársként tartják számon, folyamatosan az élmezőnyben számolnak vele.
A Kékszalag rendszeres éllovas kormányosa, nyolcszoros második helyezett, mindemellett nemzetközi tavi és tengeri offshore versenyző is. Király Zsolt az egyetlen vitorlázó aki mind a négy nagy európai tókerülő versenyt megnyerte ugyanazzal az egytestű hajóval a Raffica-val.
A vitorlázás iránti elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint civil szakmája. Ha épp nem hajó kormány mögött áll, akkor vitorlás hajók karbantartásával, árbocok szervízelésével; vitorlás-hajómotorok javításával, hajó és árbocszállítással foglalkozik. Gyakran kap felkérést vitorlástáborban résztvevő gyerekeknek szakmai előadások megtartására. Lendületes, kitartó, pozitív személyisége követendő példa a vitorlás sport iránt elkötelezettek számára.

Balatonfűzfő sportéletében, a város hírnevének öregbítésében betöltött szerepe vitathatatlan.

Molnár Eszter és Marton Béla

Molnár Eszter balatonfűzfői születésű. Az általános iskolát Gyártelepen végezte, gimnáziumba pedig Veszprémbe járt.

A tánccal és a néptánccal egész kicsi gyerekkorában ismerkedett meg édesanyján keresztül, aki évekig tagja, majd vezetője volt a NIKE Néptáncegyüttesnek. Először csak a táncpróbákon „lábatlankodott”, majd, amikor „belenőtt” a csoportba, fellépni is járhatott. Hatalmas élmény volt számára, amikor 14 évesen, az általános iskola igazgatójának engedélyével a Hópehely bálon először nyitótáncot, keringőt táncolhatott a „nagyokkal”.

Ezután hosszabb időre táncosból nézővé vált, közben azért megfordult a balatonkenesei népdalkörben. Először 2011-ben a YILDIZLAR Hastánccsoportban, 2014-ben a Fűzfő Hagyományőrző és Nosztalgia Táncklubban, majd pedig 2017-ben a Balatonalmádi Néptáncműhelyben folytatta a táncot. 2016-17-ben elvégezte a székesfehérvári Alba Regia Táncegyesület néptánc-csoportvezető képzését, 2018-ban pedig a Hagyományok Háza népi ének tanfolyamát. 2018. áprilisa óta a VEGASZ Egyesület elnöki tisztjét is betölti, ahol a népi kultúránkat is próbálja rendezvényeikbe csempészni. Időnként egyedül, néha pedig beugróként a Balaton Dalkörrel énekel, 2018. ősze óta pedig egy nagyon lelkes kezdő csapattal ismerteti meg a néptánc alapjait. A népi ruhaviseletekből már több helyen sikeres bemutatót szervezett, illetve tartott.

Elhivatottsága, értékteremtő munkája méltóvá teszi a Balatonfűzfő Kultúrájáért kitüntetés átvételére.

„A város fotósa – A fotós városa” díjat Vas Veronika (első), Strennerné Simon Veronika (második) és Pintér István (harmadik helyezett) vehette át Béres Istvánnétól, a Fűzfői Hírlap főszerkesztőjétől.

Pintér István és Béres Istvánné

Strennerné Simon Veronika és Béres Istvánné

Vas Veronika és Bére Istvánné

25 éves jubileumi elismerésben Gróf Tibor részesült, aki betegsége miatt nem vehetett részt az ünnepségen, díját egy későbbi időpontban adják át.

Az est során Teleki Gergő zongoraművész, Bori Réka és Jenővári Miklós színművészek léptek fel a Vágfalvi Ottó Művelődési Ház színháztermében tartott ünnepségen.