Hősökre emlékeztek Balatonfűzfőn

Az eseményen részt vettek a térség önkormányzati és katonai vezetői. A zenei szolgálatot az MH 54. Veszprém Radarezred Légierő Zenekara adta, Katona János alezredes vezetésével. Szécsi Ferenc plébános kiemelte: azért emlékeznek meg évről évre a Hősök Napjáról, hogy az ifjúságban is tudatosuljon: nagyapjuk, dédapjuk életüket adták a hazáért. „Úgy gondolom, hogy a ma élőkben egyre jobban kezd kiveszni a hazaszeretet. Sokan nem is érzik azt, hogy ők valamivel tartoznának a hazának, hogy mi az a haza. Ezért is nagyon fontos a Hősök Vasárnapja, hogy emlékezzünk azon elődeinkre, akik életüket adták a magyar népért, a hazáért, ugyanakkor pedig a következő nemzedékben is próbáljuk feléleszteni a hazaszeretetet” – mondta. A szentmise után a templom falán elhelyezett emléktábláknál folytatódott a megemlékezés. Hebling Zsolt, a Kelet-Balatoni Térség Önkormányzati Társulása elnöke köszöntőjében kiemelte: minden településen kőbe vésett nevek emlékeztetnek arra az áldozatra, amelyet zivataros történelmünk során elődeink hazaszeretetből hoztak. Abból hazához, annak földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, hagyományaihoz érzett ragaszkodásból, amely tettekben is megnyilvánul: önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Ünnepi beszédében dr. Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára felidézte: honnan merítettek az egykori hősök erőt ahhoz, hogy életüket feláldozzák valamiért, ami szentebb és fontosabb volt, mint az életük. „Azt gondolom, hogy ezekből az áldozatokból kiderül, hogy ők azért adták az életüket, mert volt valami, ami az életüknél is fontosabb, az életüknél is szentebb volt. Ha körülnézünk ebben a kertben, akkor nemcsak egy ma is álló templomot látunk itt, hanem egy 800 évvel ezelőtt emelt templomnak a romjait. Vajon mi késztette az akkor itt élőket, hogy kőből emeljenek egy olyan épületet, ahol összegyűlhettek hétről hétre, vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre, hogy energiát, fáradságot, pénzt, vagyont, és ki tudja, mi mindent nem sajnálva épületet emeljenek? Azt gondolom, hogy ez fontosabb, szentebb dolog a közösség lehetett. Az a csökönyös, élni akaró közösség, amely 800 évvel ezelőtt is összefogást teremtett itt, Balatonfűzfőn. S ez az élni akarás elkísérte az itt élőket a szabadságharc idején, az első és második világháború, és az azt követő vérontások idején, hogy megmaradjon a közösség. S akiknek kellett – s amikor kellett, az életüket is hajlandók voltak feláldozni ennek a közösségnek a továbbélésére” - mondta a helyettes államtitkár. A megemlékezés végén az alakulatok parancsnokai, a szervezetek és önkormányzatok vezetői koszorút helyeztek el az emlékműnél.