Balatonkenese: Főhajtás a hősök előtt

 „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom… Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között… és éneket zengek az Úrnak.” – idézte a 27. zsoltárt Németh Péter református lelkész a doni áttörés évfordulója alkalmából megrendezett megemlékezésen vasárnap délelőtt. A 75 évvel ezelőtti eseményeket Tömör István polgármester elevenítette fel a megjelenteknek. Kiemelte: nem volt olyan magyar család, aki ne szenvedte volna kárát a doni katasztrófának. „Anyák a fiukat, feleségek a férjüket várták vissza frontról, sokszor évtizedeken keresztül. Gyermekkoromban volt olyan, aki tudott nekem erről beszélni, különböző variációkat gondoltak, hogy mi történt, hogy történt, de senki semmit nem tudott, mert nem lehetett megtudni. A politikai környezet nem olyan volt, hogy erről nyíltan lehetett volna beszélni. Az a hatvanezer ember, aki visszajött a Don-kanyarból, az orosz frontról, még az ottlétüket is titkolni kellett, mert politikailag semmi olyan nem várt rájuk, ami számukra előnyös lett volna, holott a magyar hazát, a magyar embereket védték ott, több ezer kilométerre a hazájuktól. A háború után erről nem szabadott beszélni, pedig a Don mellett elszenvedett katonai vereség egyike a történelem legnagyobb katonai vereségeinek. Akkor és ott, olyan körülmények között rendkívüli hősiességnek számított, hogy a halálra fagyott, kimerült és rosszul felszerelt magyar katonák szembeszálltak sokszoros túlerőben lévő orosz-szovjet hadsereggel. Főhajtás azon katonáink előtt, akik kötelességüket teljesítve, aközben estek el a Voronyezs környékén fekvő, távoli, jéghideg havas tájakon” – zárta beszédét a polgármester. A megemlékezés végén a református templom falán elhelyezett emléktáblánál koszorút helyezett el a Balatonkenesei Református Egyházközség, az önkormányzat és a Közművelődési Intézmény és Könyvtár vezetése, valamint a honvédség képviseletében Piros Ottó ezredes, az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ parancsnoka. A megemlékezésen részt vettek az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár díszelgő katonái is.