Beszélgetés Hebling Zsolt polgármesterrel

 Hosszú évek óta gyakorlat, hogy az év végéhez közeledve községünk első embere, Hebling Zsolt megosztja velem gondolatait honlapunk olvasói számára. Szó kerül ilyenkor mindenről: célokról, tervekről, eredményekről, mindarról, ami a közösség életét befolyásolja, közérzetét komfortossá teszi, arról a munkáról, amelynek valamilyen formában mindannyian résztvevői vagyunk.

Ebben az esztendőben azonban történt valami: meg kellett ismerkednünk egy új fogalommal, amely könyörtelenül felülír mindent: ez a Covid 19 vírus és az általa okozott pandémia. A megváltozott körülmények és a rendkívüli feladatok késztettek arra, hogy napjaink történési felől érdeklődjek Alsóörs polgármesterétől.

Hogyan éli meg a község és személy szerint ön ezt a nehéz időszakot?
Tizennyolc éve vagyok polgármester, sok minden történik egy település életében közel két évtized alatt, de ilyen nehéz időszakot még soha nem éltünk meg. Rengeteg döntést kellett hozni súlyos kérdésekben, a legnagyobb körültekintéssel, rövid határidővel. Nyomasztó volt, hogy nem tudtuk a végét. Sokszor kilátástalannak tűnő, naponta változó feladatokat kellett megoldanunk. Ezer kérdés merült fel, ám legfontosabb feladatunknak azt tartottuk, hogy biztonságban tudhassunk mindenkit: a hivatali kollegákat, az intézmények dolgozóit, az iskolát – óvodát, a lakosságot. Szerencsére jó a csapat, mindenki felelősen gondolkodott, átérezte a feladat súlyát, a lakosság betartotta az elvárásokat, fegyelmezetten viselkedett. Annak viszont nagyon örültünk, hogy az iskolában a digitális átállás zavartalanul történt meg.

Melyek voltak az eldöntendő kérdések közül a legsarkalatosabbak?
Elsődleges feladatunk a település megfelelő működtetése volt. Emellett készülni kellett a szezonra. Felmerült a kérdés: mit engednek meg a szabályok, jönnek-e annyian, ahányan fenn tudják tartani a községet pénzügyileg? Meg kellett találni az egyensúlyt a működőképesség és a járvány elkerülése között. Ennek rendeltünk alá mindent. Nagy terveink voltak egész évre, de szemléletet kellett változtatnunk. Az a szép elképzelés például, amelyet Trianonra emlékezve, illetve a Málnással 30 évvel ezelőtt létrejött kapcsolat jegyében testvértelepüléseinkkel közösen kívántunk megvalósítani, szertefoszlott. Korrigálásra szorultak a beruházásokkal kapcsolatos terveink is. Március végén kérdéses volt, hogy egyálalán talpon tudunk-e maradni. Leegyszerűsített feladataink a helyi lakosságra, főként az idősekre korlátozódtak.

Kaptak mindehhez segítséget? Kik vettek részt a munkában?
Örömmel mondom el, hogy páratlan összefogás alakult ki. Mindenki kivette a részét a feladatok végrehajtásából. Néhány példa: a református egyház szervezésében maszkokat varrtak a hozzáértők, a cégektől fertőtlenítőszert, pénzt kaptunk, a vállalkozók nem éltek a részükre biztosított pénzügyi könnyítéssel. Voltak, akik a bevásárlásban, mások a gyógyszer kiíratásban – kiváltásban segítettek (én magam Béres cseppet vittem idősebb lakosainknak), a kollégák és az óvónők kerítést festettek, a művelődési ház dolgozói szórólapokat osztottak az egész faluban és még hosszasan sorolhatnám. Hatalmas segítőkészség bontakozott ki, igazi halászbokorként működtünk. A rendkívüli helyzet rendkívüli emberi értékeket hozott felszínre. A jó közösség megmaradt. Akiknek segítettünk, megköszönték. Azért vannak olyan lakosaink, akiknek hiányérzete van, ők a civilszervezetek – köztük a nyugdíjasklubok – tagjai, akik folyamatos kontaktusban vannak egymással, de ezt most nem tehetik. Tőlük türelmet kérünk.

Most már a IV. negyedévnél járunk. Hogyan alakult a kezdetben aggodalomra okot adó költségvetés, mely beruházások valósulhatnak meg, és mi marad el?
Januárban tartalmas évet terveztünk, ám a költségvetést hamar meg kellett változtatnunk. Március végén 250 millió forint bevételkiesést prognosztizáltunk, ezért teljes költségstopot léptettünk életbe, csak azokat a kiadásokat teljesítettük, amelyek kötelezőek voltak. Később javult a helyzet, s bár a nagyrendezvények, fesztiválok elmaradtak, a főszezon, különösen az augusztusi turisztikai fellendülés kedvezően hatott a költségvetésre. Napjainkban 100 millió forint kiesésre számítunk.
Szép terveink közül jónéhányat későbbi időpontban tudunk csak realizálni. Ezek közé tartozik a közvilágítás korszerűsítése, két buszmegálló felépítése, utak portalanítása, valamint az elmaradt beltéri kulturális rendezvények megtartása. Örvendetes viszont, hogy különféle pályázati forrásokból régen várt tervek valósulhatnak meg, jelesül: megépül a sokak által várt Veszprém – Felsőörs – Alsóörs kerékpárút és az elnevezéséhez hű, varázslatos újdonságokat ígérő Varázserdő látogatóközpont. Utóbbi ugyan 50 millió forint önrészt igényel, de megéri, majd meglátják! Cél az idegenforgalom fellendítése, hogy ne csak hétvégére, hanem hosszabb időre jöjjenek ebbe a szép községbe vendégeink. Ezt a célt szolgálja a strandfejlesztés és a művelődési ház folyamatban lévő felújítása is.

Jelenleg a vírus második hullámának támadását próbáljuk visszaverni. Mennyire készült fel erre a település?
Igazodtunk a feladatokhoz, mindent megtettünk, amire van hatáskörünk és lehetőségünk. Ezerötszáz darab maszk és megfelelő mennyiségű fertőtlenítőszer áll rendelkezésre, az óvoda konyhája biztosítja az étkeztetést, vettünk egy új gépjárművet a szállítást és a kapcsolattartást megkönnyítendő. Szemléletmódunk – miszerint valamennyi munkatársunkat megtartjuk – változatlanul fontos. A takarékos gazdálkodás továbbra is alapfeltétel. A 2021-es esztendő sem ígérkezik problémamentesnek. Célunk, hogy a változó körülményekhez igazodva lássuk el kötelező feladatainkat, valamint biztosítsuk lakosaink számára mindazokat a feltételeket, amelyek élet- és munkakörülményeiket pozitívan befolyásolják, előtérbe helyezve egészségüket, biztonságukat.

Így legyen! Köszönöm a beszélgetést.

Kovács Piroska