"Alsóörsi Festőörs" kiállítása a Törökházban

A kiállítást Hebling Zsolt polgármester nyitotta meg. A  rendezvényen közreműködött Kövi Szabolcs fuvolaművész. 

Megemlékeztek a közelmúltban elhunyt festőművészre Horváth Lajosra, aki 17 éven keresztül volt az "Alsóörsi Festőörs" vezetője.

Kiállító alkotók:
 Fenyvesi Júlia, Frank Szabó Sándor, Horváth Vera, Keskeny Ildikó, Kiss Attila, Kosztolányi Rózsa, Nagy Ágota, Pitrók Éva, Romwalter Mária,
 Szesztai Attila, Zircher Márta

Fényölelte búcsúzással

Nagy értéke életünknek a művészet. Talán éppen ez segíti lelki megnyugvásunkat a pótolhatatlan veszteség elviselésében. Nem hihettük, hogy kiállításunk örömteli színeiben most a gyász árnya is helyet követel. Fájdalom, Mesterünk már mindig csak felejthetetlen emlékével lesz közöttünk.

Alkotó élete kincsit osztotta meg velünk fél emberöltő alatt. Mondhatjuk, messze jutottunk Vele a gyarapodás útján. Az emberi szépségeszmény birodalmába kalauzolta tanítványait. Mértéktartó felelősséggel, fölkészülten a festészet tudományában, önzetlen kormányosként a tudnivalók halmazában és segítő barátként az erkölcsi önértékelésben.

Elismert, nagy ívű, híressé vált és ritka érdeműen szerény Mester volt. Alsóörsön meggyökeresítette az alkotó közösséget, megalapozta a művészi kiteljesítés iskoláját. Tőle tanultuk: a festészetben a lényeg az ábrázolás. Ez a föladat. Csak a tökéletes megoldás révén kél életre a látvány. Nemesedik élménnyé. A vonalak, formák, méretek, távlatok, színek téralkotó hatása folytán érlelődik a mű kifejezővé. Értékké, ami hat ránk. Mégpedig a mi érzelmi, értelmi érdeklődésünkkel, gondolkodásunkkal, részvételünkkel. Ha úgy tetszik, mindez ember és ember közötti kölcsönös kisugárzás. Szellemi lépcső akár – az emelkedésre! Ahol az ember találkozik a művészet nyelvén önmagával. Azzal az ismert s egyben titokzatos világgal, ahol a dolgok nem olyanok amilyenek, hanem, ahogy a művészet átírja számunkra.

Mi itt, a Török-ház udvarán is átéljük balatoni emberként azt a csodát, hogy a fény állandó földi kísérőnk. Költészetünk is megénekli e káprázatot: „bűvös varázslat, tikos mágia, felejthetetlen édenkerti táj, mely friss gyümölccsel s óborral kínál… és itt mindennek fénnyé kell válnia a tündöklő Nap csodáinál…”

Horváth Lajos, szeretett festőművész Mesterünk a mi körünk szemléletébe is elültette a fénytüneményt. Magát a fényt sajátságos módon közel is hozta munkálkodásukhoz. Tudatunkba is beemelte árnyékával együtt. Elhivatottan a szépség, az egymás, sőt emberi létünk, megismerése okán. Fölemelő, ékes örökséget hagyományozott ránk, öröklétű emlékezetével.

 Albrecht Sándor