Kalóz Kaland, avagy példabeszéd a szeretetről

 Jómagam július 27-én jártam a gyermeköböl partján, ahol négy marcona kalózzal és (az ő szóhasználatukkal élve) sok - sok „kalózkával” találkoztam.

A történet négy testvérről, az Armada család tagjairól szól, akik apjuk örökségéhez, egy láda kincshez csak olyan feltétellel juthatnak hozzá, ha a legfiatalabb testvér nagykorúvá válásakor közösen nyitják ki azt. Miként a népmesékben, nekik is el kell hárítaniuk az útjukba kerülő akadályokat, de ennél nagyobb baj is van, egyikük a harácsolás vétségébe esik, és egyedül próbálja a kincset megszerezni, ám ez nem sikerül neki. A történet végén rájön, hogy a testvéri szeretet fontosabb, mint az anyagi javak, testvérei pedig arra, hogy a megbocsátás erény. Amikor kiderül, hogy a számtalan bonyodalom után felnyitott láda üres, csupán apjuk levelét tartalmazza, amelyben őket, gyermekeit nevezi legdrágább kincseinek, megbizonyosodnak a szülői szeretet erejéről is.

Fotó: Zórád Ernő

A Kalóz Kalandot négyen játsszák: Kovács Ágnes Magdolna, Egri Zsófia, Keresztesi László és Baranyi Csanád. Amikor azt kérdezem, hogy ki írta a történetet, azt a választ kapom, hogy bár Keresztesi László nevéhez fűződik a szövegkönyv, az interaktív játékokat pedig az az Egri Zsófi találta ki, aki a mindennapokban is foglalkozik hasonló táborok szervezésével, a Kalóz Kalandot mindahányan „közös gyermeküknek” tekintik, hiszen együttes munkájuk során nyerte el végleges formáját.

Minden mesének van erkölcsi üzenete – mondta Kovács Ágnes Magdolna. A Kalóz Kaland a testvéri szeretetről, az összefogásról, a közösség erejéről szól. A gyerekek megértették a lényeget – fűzte tovább a gondolatot Keresztesi László: amikor kitudódott, hogy a láda üres, akadt, aki „segédszínészként” megjegyezte a nézőtéren, hogy nem baj, mert a lényeg nem a pénz, hanem az, hogy Tutaj – Ladik – Uszály és Csajka, azaz a négy testvér ismét egymásra talált. Azt tudjuk már régen, hogy a gyerekeknek erős az igazságérzete. Alsóörsön ugyan megbocsátottak az őszinte megbánást tanúsító bűnösnek, de mint megtudtam, volt olyan előadás, ahol túlságosan jól sikerült a gonoszt alakítani, és ez nem történt meg.

A Pannon Várszínház művészei szemmel láthatóan élvezték szerepüket. Kérdésemre válaszolva egyhangúan vallották, hogy gyerekeknek játszani komoly kihívás: a figyelmüket folyamatosan le kell kötni, másfajta energiákat kell mozgósítani, mint a felnőtt előadásokon, mégpedig magas szinten. A műfaj ugyan szabadabb, de több odafigyelést igényel. A reakció azonnal kontrollálható: ha szívből jön a taps, az érzékelhető.

Mint már oly sok alkalommal, ezen a napsütötte délelőttön is elégedetten távoztak a nézők, köztük Bályi Rita, aki gyermekeivel, a 10 éves Marcellel és a feleannyi idős Hunorral Győrből érkezett. Az édesanya és a kis kalózkák egyaránt jól érezték magukat. Egri Zsófia elmondta, hogy a gyerekek az első játéklehetősséggel még bátortalanul élnek, aztán belemelegszenek.

Jobb zárszót ehhez az íráshoz nem is találhatnék, mint amivel Keresztesi László zárta a beszélgetést: Alsóörsre már hazajárunk. Szeretünk idejönni!

Kovács Piroska