A hely szellemével kezdődött minden, ugyanis hajdan Alsóörsön kőfejtő működött a hegyoldalban. Adta magát az ötlet, hogy mintegy tisztelgésként őseink előtt, azzal a módszerrel és azokkal az eszközökkel, ahogy ők dolgoztak, nyári kőfaragó tábort kellene létrehozni szobrászok, kőfaragók és olyan érdeklődők számára, akik kedvet éreznek e tevékenység megismeréséhez és kipróbálásához. Az elképzelést két évtizeddel ezelőtt tett követte, napjaink Alsóörséhez szervesen hozzátartozik a népszerű kőfaragó alkotótábor.
Az elmúlt évek során többször változott a helyszín, a csapat összetétele – bár van jónéhány olyan résztvevő, akik csaknem minden évben elzarándokolnak kedvenc táborukba és alig várják azt,– évenként új a téma, egy valami azonban állandó: a közösség ereje és az alkotás igénye ebben az ideális környezetben. Így volt ez most is.
Ebben az évben tízen éltek a táborozás adta lehetőséggel. Többségük Budapestről érkezett, néhány kivételtől eltekintve szakmabeliek, de volt közöttük diák, tanár, festő és látványtervező is. Mielőtt közreadnám velük folytatott beszélgetéseim rövid kivonatát, néhány szó magáról a feldolgozandó témáról. Mint azt a szervezőktől megtudtam, a kollektív bölcsesség dönt ilyenkor, a következő évi témát szavazással, közösen választják ki. 2019-ben izgalmas feladatot kellett megoldani: a TITOK fogalma került fel az immár hosszú listára. Érdekes volt megtapasztalni, hogy hányféle módon lehet megközelíteni azt, hogy eljussunk a titok nyitjáig.
Első beszélgetőpartnerem, Szabó Zoltán budapesti szobrászművész egy restaurátor cégnél dolgozik. Művésztelepen egyetemi évei alatt járt utoljára, azóta csak szakmai stúdiók munkájában vett részt. A Balaton örök szerelem számára, szívesen jött azelső hívó szóra. Alsóörsön még soha nem járt, most sem látott belőle túl sokat, mert miden idejét és energiáját magának követelte műve, a Halászkirály. A bőség zavarával küzdött, mire rátalált az Artúr király mondakörből származó hősre, a Szent Grál őrzőjére, aki csak az arra méltóknak jelenik meg. Időpocsékolásnak érzett volna minden időt, amit nem kőfaragással tölt, mint mondta, a tábor a legjobb nyaralással felért.
Lakatos Judit formatervező Budaörsről a kisképző után műszaki egyetemet végzett. Ő is először jár nálunk, ám nem egyedül: kedves szürke pulija, Pema (Lótuszvirág) mindenhová elkíséri. Egyből beugrott az emlékkönyvek lapjának behajtott sarka, amelyre ráírtuk, hogy „titok” – mesélte a témával kapcsolatban. Egy ilyen papírlapot vésett kőbe (nem hiányzik róla a felirat sem), míg a középrész magát az embert szimbolizálja. Véleménye szerint, amit az ember alkot, az önmaga. Alsóörs megnyerte tetszését, mint mondta, a tábort egyenesen imádta.
Ungár Fanni neve jól cseng errefelé (is). Személye, munkássága elválaszthatatlan az alkotótábor múltjától és jelenétől, honlapunkon megírtunk már róla csaknem mindent az elmúlt évek során. Mivel jelenleg másjellegű iparművészeti tevékenységet folytat, évente egy alkalommal foglalkozik csak kőfaragással, ami jól megfér az ipar- és a képzőművészet szomszédágában. Jelen munkája, a Titkok labirintusa filozófiai tartalmat hordoz. A titkok kergetése folyamatos, végtelen hajsza, értelmetlen, az ember ugyanoda jut vissza. Ungár Fanni labirintusában a kő különféle dimenziókban kel életre, forgatható, négy lépcsősor szimbolizálja a mondanivalót.
Következő beszélgetőpartnerem, a győri Máté Ágoston mindössze 13 éves. Alsóörs nem ismeretlen számára, családjának itt van nyaralója. Így adódott, hogy bátyja, Zsombor már kitaposta előtte a kőfaragók ösvényét, öt - hat évvel ezelőtt maga is elindult ezen az úton. A kezdőknek nehezebb – mondta, de ebben az esetben is igaz a mondás: gyakorlat teszi a mestert. A témát a lényegénél fogta meg, egy lakatot faragott, mint a titkok őrzésének szimbólumát. A kő lehetővé tette, hogy a lakatot két oldalról, tehát nyitott és zárt állapotban is bemutassa.
Diák után egy rajztanár, Vörös Csaba Balatonföldvárról. A tanár úr harmadszor jött el hozzánk. Az alkotótábor legfőbb hozadékának az egymásra találást tartja, együtt könnyebb. Ebben a szoborban minden eddigi tapasztalatom benne van – vallja. A Kőben álmodó nem konkrét személy, reflexió, a női titokzatosság hordozója, megfejtendő rejtély.
Krausz Dániel Budapestről érkezett. A Képzőművészeti Egyetem szobrász szak hallgatója tanulmányai mellett az Origo filmstúdióban dolgozik. Ő már jártas a helyi dolgokban, tanácsokkal segíti az újak beilleszkedését, ami jól sikerült. Eredetileg mást faragott volna, de nem talált hozzávaló követ. A régészet titokzatossága, a barlanglakások világa adta magát, a kő segítette hozzá ehhez a felfedezéshez.
Goretity Franciska grafikus a Képzőművészeti Egyetem III. éves látványtervező szakos hallgatója. Mivel alkalmazott művészeti ágban dolgozik, ahol önálló kifejezésmódra nincs lehetősége, most élvezi a szabad alkotást. Két alkalommal járt a zebegényi művésztelepen, nálunk először dolgozik. Élvezem minden percét – mondta, miközben dicsérte a természet szépségeit és a kis közösség szellemiségét. Azt, hogy szobrászokkal dolgozik együtt, tanulságosnak tartja, a tőlük tanultakat bábszínházi figuratervezőként is hasznosítja. Munkája, az Ősi triptichon (oltárkép) megtartja az eredeti formát, ám magyar népmesei motívumokkal tölti meg azt, a két szélső részben bemutatva a férfi- és női principiumokat, a középsőben, egy világképben (életfában) összegezve azokat. A fa tetején látható arcok őseink szellemét és vigyázó tekintetét hivatottak jelképezni.
A hobbyból festő Uzsák András rajzfilmrajzoló restaurátorasszisztens Budapesten. Örül, hogy elfogadta a tábort szervező Baran György meghívását, jött is az első hívó szóra. Először vesz részt egy alkotótábor életében. A természet közelségét felszabadítónak érzi. „Van egy hét, ami csak az enyém és a festményemé” – mondta. A Feloldozás izgalmas kép, egy arcot ábrázol három időben. Az első a titkot őrző emberé, a második a titkától megszabaduló, azt kimondó, meggyónó emberé, a harmadik pedig azé az emberé, aki feloldozást nyerve megnyugszik. A folyamatot a sötétből világos tónusba való átmenet is érzékelteti. A festményt Picasso ihlette.
Simon Dániel szobrászművész Várakozás című domborművének története a Balaton partján „játszódik”. Anya és lánya áll a parton, az édesapát várják. Érdemes várniuk. Fénysugár jelzi a titkot, a csodát, hogy megtalálták egymást és belső békéjüket. Kisüt a nap. A megnyugváshoz néha elég a szépség. Simon Dániel tíz alkalommal faragott már szebbnél szebb szobrokat az alsóörsi táborban. Szereti a közös munkát, erősítjük egymást – mondja. Jónak tartja, hogy más dimenzióból is vannak itt résztvevők.
Lőrincz Zsuzsa grafikusművész - tanár Prágában él. A sokoldalú művésznő itthon van Alsóörsön, állandó részvevője az alkotótáborok életének. Számára a szobrászat örök szerelem, sok szép alkotást láttunk már tőle. A titok, mint téma sokféle gondolatot ébresztett benne, több vázlatot készített, nehezen tudta eldönteni, hogy melyiket valósítsa meg. Végül a legnagyobb és legszebb emberi titkot, a féri és nő kapcsolatát ábrázolta a tőle megszokott finom eszközökkel egy ölelés formájában.
Az alkotótábort Baran György szobrászművész szervezte, aki maga is hozzájárult egy szép alkotással annak művészi értékeihez. Aki látta már munkáit, messziről felismeri azokat magas szintű szakmai felkészültsége és egyedi stílusuk alapján. Idei műve, a Titkok őre lehet akár bármelyikünk jelképe, hiszen saját titkainak őrzője minden ember.
A 2019. évi kőfaragó alkotótábor a korábbi gyakorlattal egyezően árveréssel zárult.
Kovács Piroska
