Az Alsóörsi Képzőművészeti Egyesület kiállításáról - A moiráktól a vihar szeméig

El sem kellett késni ahhoz, hogy valakinek ne jusson ülőhely. Tisztelők, érdeklődők, családtagok voltak kíváncsiak arra, hogy milyen úton járnak az egyesület tagjai, ezek a lelkes emberek, akik immár tizennégy esztendeje azzal töltik vasárnap délutánjaikat, hogy szenvedélyüknek, a festésnek hódolnak. Egyetlen alkalommal találkoznak hetenként, mégis termékenyek. Negyven közös kiállítás fémjelzi immár tevékenységüket. Azt, hogy mivel „készültek” ezúttal, megtudtuk az ünnepélyes megnyitón.

További fotók ITT tekinthető meg!

Az udvarház udvarában, ahol az IKSZT vezetője, Ferenczy Gáborné köszöntötte a vendégeket, kellemes gitárzene szólt. Cserép Andor Valér, egy tehetséges fiatal diák Isaac Albeniz: Austurias, a későbbiekben pedig Jubing Kristianto: Amelia című művét játszotta mély átéléssel.

A kiállítást a művészettörténész asszony nyitotta meg teljesen szokatlan formában, ugyanis bevezetésként etimológiai ismeretekkel gazdagodhattunk mondandója nyomán. Beszélt a mű – a művész és a művészet fogalmáról, kapcsolatáról, egymásra való hatásáról. Elsőként Kantot idézte, majd Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás és Schopenhauer nézeteit is kifejtette a szépség fogalmát tisztázandó. Legtöbben úgy tartjuk – miként azt Kant megfogalmazta – hogy az a szép, ami érdek nélkül tetszik, ám az idők folyamán a történelmi változások és nézőpontok át- és némely vonatkozásban felül is írták e meghatározást. A művész megért és meglát dogokat, azzal pedig hogy láttatja is azokat, segít másoknak – mondta. Beszélt továbbá a tanító művészetről, a kommunikációról, a művek fajtáiról és a különféle művészeti irányzatokról. Hallhattunk érdekességeket is, többek között megtudhattuk azt, hogy Caravaggio volt az első csendélet festő, és így olimpia idején egy pillanatnyi aktualitást is, amennyiben a régi görögök tiltották a portré ábrázolást, kivéve, ha háromszoros olimpiai bajnok volt az illető.

A továbbiakban Dr. Herth Viktória személy szerint mondott véleményt az egyesület tagjainak munkáiról. Elemezte azok színvilágát, stílusát, térhatását, magát a kompozíciót:
Fenyvesi Julianna Liget című festményéből a lényeglátást, Frank Szabó Sándor Festő portréján a nagystílű profizmust emelte ki. Dicsérte Keskeny Ildikó színekből épített kompozícióját az Őszi leveleken, Kiss Attila meseszerű illusztráció hatású tájképeit, Nagy Ágota festőkéssel felvitt lenyűgöző faktúráját. Romantikus és modern egyszerre – mondta Kosztolányi Rózsa: A vihar szeme című képéről, míg Horváth Vera munkái közül a Tabán Anno festőiségét emelte ki. Pirtók Évát klasszikus tájképfestőnek titulálta. Lukács László munkáit a szakember szemével lendületesség jellemi. Romwalter Mária misztikus képe, a Moirák lényegre törő, dekoratív alkotás, a Fekete – fehér – piros viszont akár reklámgrafika is lehetne. A művészettörténész asszony elismeréssel szólt Szesztai Attila portréiról, különösen a Szemek című kép jellemábrázoló erejéről. Végezetül az Öreg Zircher Mártától, mintegy gondolati üzenethordozóként.

A megnyitó felemelő pillanatai voltak azok, amikor Hebling Zsolt polgármester köszönetet mondott a Mesternek, Horváth Lajos festőművésznek kimagasló szakmai irányító munkájáért, az alkotók számára átadott egy – egy szál virág pedig az elismerés kifejezése volt a szép kiállításért.