Alsóörsi kötődések - egy est Albrecht Sándorral és Zórád Ferenccel

S ez így is van. Mi, a hallgatóként jelen lévők, persze jól tudjuk mindazt, amit Ferenczy Gáborné bevezetőjében elmondott. Két olyan embert hívott beszélgetésre, akik közül egyikük a szó, másikuk a kép mestere, de van néhány közös vonásuk is. Igazi lokálpatrióták, Alsóörs szerelmesei, díszpolgárok mindketten, a múlt elkötelezett kutatói, önzetlen segítői a jelennek.

Albrecht Sándor

Az első kérdés erre vonatkozott: milyen a kötődésük Alsóörshöz?
Szoros, mondta Albrecht Sándor, Jöttem, vagyok, toldotta meg Zórád Ferenc. Ez a szűkszavúság persze nem tartott sokáig.

Az asztalon néhány könyv állt, Albrecht Sándor két korábbi könyve Alsóörsről, valamint tavaly bemutatott közös munkájuk, az Alsóörsi képeslapok.
A könyvekről folytatódott tovább az emlékezés. Arról, hogyan is gyarapodott Zórád képeslap gyűjteménye közel 1200 darabra. Ebben nagy szerepet játszottak a piacokon való böngészések, a korai lapok magánkiadásokban jelentek meg, ezeket megtalálni sem volt könnyű, azért lassan kirajzolódott a vitorlázás, hajózás, vasút, fürdőélet története az egybegyült képeslapokon.

Albrecht Sándor elmondta, írásaiban közel másfél ezer helyi név jelent meg nyomtatásban, csak az bántja, az a néhány, akié kimaradt.

Régi emlékek sorjáztak elő a gyerekkorból, Kerényi Laci bácsi tanítása és tanácsa, a sport kipróbált fajtái (aszalitenisz, foci, röplabda, cselgáncs), egy régi teniszpálya emléke a strandról, s a kertmozi, Zórád Ferenc emlékeiből.

Zórád Ferenc (Fotók: balaton.vehir.hu/archív)

Albrecht Sándor inkább az építményekről beszélt. A két kilátó, a Csere-hegyi és a felavatás előtt álló Somlyó- hegyi benne a régi parasztházak békéről üzenő kéményeit elevenítik fel. De az Iklódy-támív feliratai is az erő és béke üzenetei: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”, s a másik oldalon: „Bort, búzát, békességet!”
Felvillantak a gyerekkori csatangolások, rosszalkodások emlékképei is.

S hogy kik voltak a példaképek? Akkoriban még akadtak.
Egy Laci nagybácsi, aki nyomán a Zórád család ide került Alsóörsre, az akkor még csak öt éves Ferivel. A konok apa konokságával űzi ő is az álmait, ez a kitartás és szenvedély kell, enélkül nincs gyűtemény.

Albrecht Sándor két nevet említett: Takács Miska bácsit, aki koronaőr volt, „kívül-belül teljes ember”, s a Lóki úton található „Ringlispil villát”, azaz gazdáit. Bartonyi Gézát, aki az Eötvös Kollégium alapítója és igazgatója is volt, s képzett lányai közül a festő Évát, aki a villát is dekorálta falfestményével. A „ringlispil” elnevezést a falu szája találta ki, s ma már alig tudják az emberek.

S mi volt a legnagyobb ide kötődő élmény? Nehéz választani a sok közül.
Albrecht Sándor Mórocza Lajos bíróra emlékszik először, aki a háború végi szovjet bejövetel előtt és után volt hivatalban, s tudott nemet mondani, pedig pisztolyt tartottak a tarkójához. Megúszta. A megfélemlítés nem változtatott rajta.
Aztán nyolc fiatalember emléke is előkerült, akik 56-ban puskával, pisztollyal várták a szovjeteket nov. 4-e után, a faluvégén, a református parókia mellvédjéről jól belátva az utat erre is, arra is.
Nagy Lajos lelkész tán egy hónapja érkezett akkoriban ide. Még senkit sem ismertek szinte, Sárika, a feleség küldte haza az ifjú hősjelölteket.
A történetben az a csodálatos mégis, hogy a későbbi, s még későbbi nyomozások alkalmával is hallgatott a falu. Senki sem árulta el a nyolc siheder hazafi nevét.

Mi a mostani gondolat a faluról? - hangzott az utolsó kérdés. Ebben már nem nevesítem külön a két véleményt, hiszen egybehangzó: a falu fejlődik, élhető, sok a betelepülő, akik talán ugyanezt gondolják, jól cseng a falu neve az országos értékmérő listákon is.

Annyi érték van ebben a faluban, akik itt élünk, sem tudjuk igazán. Pedig becsülni is csak azt lehet, amit ismerünk, tisztelünk. A temetőben a régi vöröskő síremlékek a „parasztköltészet” legszebb gondolatait őrzik. Csak egy példa:

„Itt nyugszik Viasz Károly/ki tsak egy napot élt/és a halál irigyelvén életét/ ő a mennybe kelt.”

Sokan feljárunk a temetőbe, magam is, sosem néztem körül igazán, már tudom, érdemes.

Milyen este volt ez? Meghitt, barátsáos, emlékidéző. Tanulságos is.
Egy deresedő hajú fiatalember odajött A.S-hoz, mondván, pár hónapja költöztek ide Siófokról, s most ismerkednek a faluval. Az ismerkedés jó módját választotta ezzel az esttel, köszönetéből érződött.

Két, Alsóörs iránt évtizedek óta elkötelezett emberrel találkoztunk, akik fanatikusan keresik, védik, felkutatják, megörökítik falunk értékeit. Őket szeretjük, tiszteljük, jó egészséget remélve kívánunk mindkettőjüknek még alkotó éveket, mondta Hebling Zsolt polgármester búcsúzóul.

De hol a folytatás? Lesz-e?!