A Zene Világnapján: beszélgetés Dr. M. Tóth Antal nyugalmazott egyetemi tanárral

1975-ben egy világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin javaslatára az UNESCO október elsejét a Zene Világnapjává nyilvánította.

Az ünnep alkalmából kerestem fel a köztünk élő Dr. M. Tóth Antal egyetemi tanárt, az orvostudomány kandidátusát. Hogy miért éppen őt? A továbbiakból kiderül.

Nem jártam még az M. Tóth család alsóörsi hajlékában. Nem nehéz rábukkanni – mondta, de a cím mellé azért adok egy nyomravezető segédletet. Megtaláltam. Mi más hirdetné egy alsóörsi házon, hogy ott egy zenét szerető orvos házaspár lakik (nyáron kiegészülve nyolc unokával), mint a veszprémi kórház egykori igazgatójának, az ország transzfuziológus szakfőorvosának, a vöröskeresztes mozgalom megyei szervezete örökös tiszteletbeli elnökének (és a lista még közel sem teljes) sajátkezű faragványa: egy klasszikus görög hangszer, a lyra? Ám aki ismeri őt, ezen cseppet sem csodálkozik. Arra pedig rendszeresen ad alkalmat, hogy élete kincseit: tudását, műveltségét megossza másokkal. Teszi mindezt szerényen, könyvek, jegyzetek írásával, előadások formájában. És itt nemcsak választott hivatására gondolok – melynek szeretetét öt szakvizsga és mintegy háromszáz hazai és külföldi tudományos előadás fémjelezi – hanem örök szerelme, a zenetörténet széles körben történő megismertetésére. Ezt a célt szolgálják zenei témájú könyvei, különös tekintettel Veszprém szakrális- és világi zenei hagyományaira, valamint az általa tartott, egész megye területét behálózó zenehallgató estekre, ahol szó és zene ötvöződik közérthető formában. A téma változatos, választékos, némelykor életművek, máskor zenei irányzatok „jönnek házhoz” ilyenkor. Rendkívül népszerűek ezek az alkalmak, ami nem véletlen: a tanár úr a VEAB zenetudományi munkabizottságának elnöke, a Magyar Kodály Zoltán Társaság országos vezetőségébe is beválasztották. Hosszú évtizedeken át volt aktív részese Veszprém zenei életének, a zenekar, az énekkar hőskorának. Felesége, Dr. Réthy Ildikó gyermekgyógyász főorvos (aki csellistaként egykor együtt játszott vele, a hegedűssel a szegedi egyetemi zenekarban) ma is tagja Veszprém Város Vegyeskarának.

Már az eddigiek is indokolták volna, hogy a zene ünnepén éppen őket keressem fel, nekem azonban az a gondolatom támadt, hogy Dr. M. Tóth Antalnál alkalmasabb riportalanyt keresve sem találhatnék arra, hogy a zene és az életünk, az egészségünk kapcsolatáról beszélgessünk:
Tapasztalatom – mondta, hogy zene nélkül az élet hiányos. A zene művelése, hallgatása a koncentráció szempontjából előnyös a gondolkodás algoritmusaira. Rendszerességre szoktat. Az emberben igény él aziránt, hogy örömét, bánatát, szorongását, élményét valamilyen módon tudatosítsa. Sokszor azonban nincs elegendő képességünk arra, hogy ezeket saját magunk és mások számára egyértelművé tegyük. Tele vagyok feszültséggel, vagy boldog vagyok, de nem tudom szóval kifejezni. Itt a szerepe a zenének, ahogy azt Illyés Gyula: Bartók című versében írja: „Üdvös írt adsz azzal, hogy ami fakadna belőlünk, mi helyettünk kizenged ideged húrjaival”.

Most készülök a soron következő zenehallgató estre – folytatta. Témája: a dal. A madarak éneke is az, miként azt Arany János: A fülemile című költeményében olvashatjuk: a dalos kedvű madár „az Istent jókor reggel magasztalja szép énekkel, megköszönve a napot, melyre ím felvirradott, a sugárt, a harmatot, a szellőt, az illatot…”A fülemüle szinte a világmindenségnek sugározza kis szíve háláját. Ezt teszi az ember is. Köztük az alsóörsi. Ez a község tele van olyan lakosokkal, akik a maguk módján szeretnék zengetni lelkük húrjait, eldalolva érzéseiket. Kőbe- fába vésve, csipkébe verve, rímbe szedve. Minden kő, minden csipke, minden vers egy - egy vallomás, az önkifejezés módja és lehetősége saját megfogalmazásban. Miért verselnek az alsóörsi nők? Mert van mondanivalójuk. Megosztják a szépség örömét, a jaj- siralmát. Ugyan ezt teszi, aki fest, szobrot farag, fotót készít, ír, muzsikál. Ez egy nagyon gazdaglelkű falu.

Számomra a zene az önkifejezés csodálatos, gyönyörű lehetősége, amely a közös zenélésben kulminál. Ha bele tudom helyezni a zenei élményeimbe a saját gondolataimat, a lelkem egészségesebb lesz. A test harmóniájához nélkülözhetetlen a léleké. A régi orvosok szerint az élet egy nagy egyensúly, a hideg – meleg, föld – víz, ég – föld és minden más szembenálló tulajdonság dinamikus egyensúlya. Ha ez megbomlik, felborul a testi – lelki egyensúly és az bajt okoz. Ez a pont, ahol tud a zene hatni, segíteni. Ha az embernek van elég nagy merítési igénye a zenében, a stílusokban, a füle és a lelke is nyitott a muzsikára, ha igényli ezt a lelket harmonizáló „mankót”, könnyebb lesz a dolga, hogy megtalálja az egyensúlyt. Ezzel talán egészségesebb lesz a lelke és a teste is.