A Víz Világnapja

A programot G.-Tóth László, a tihanyi Limnológia Igazgatója nyitotta meg. Az Igazgató bemutatta a Balaton-kutatás kezdetét a XIX. századtól a Limnológiai Intézet megalakulásig, a Limnológiai Intézet történetét a 90 évvel ezelőtti alapkőletételtől egészen a jelenkorig, illetve az Intézet kutatóit foglalkoztató kérdések sokaságát. Az előadó kiemelte a munkatársak áldozatos munkájának fontosságát a tó eutrofizálódásának csökkentésében és a tó vizének megtisztításában.

Somogyi Boglárka, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet munkatársa az előadásában kihangsúlyozta a Balaton algamennyiségének csökkenését, illetve az összetételének átrendeződését (kevesebb kékalga), amit elsősorban a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerből a Zala folyón át érkező víz tápelem összetétel változásával (nitrogén/foszfor arány növekedésével) magyarázott. A kutató rámutatott, hogy a tisztuló vízben megsokszorozódik az üledék felszínére érő fény mennyisége, így a bevonatlakó algák elszaporodása, illetve az üledék felszínéről felszakadozó barna színű algagyepek megszokott látvány lehet az elkövetkező években.

A balatoni busaállomány történetérő, genetikájáról, szaporodásáról és ökológiai szerepéről tartott érdekfeszítő előadást Vitál Zoltán, a BLI kutatója. Az 1972-es betelepítése óta a busa nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert nem szűri ki a fitoplanktont a Balaton vizéből, hiszen a tóban az jellemzően zooplanktonnal táplálkozik. A kutató kiemelte, hogy a telepítés 1983-as beszüntetését követően a pettyes és a fehér busa állományai nagy biomasszát értek el, és mind a mai napig jelentős mennyiségben találhatóak meg a tóban, így akár a tó teljes halbiomasszájának 1/3-át is kitehetik a fajok egyedei. A tóban a busák külső utánpótlásra szorulnak (a déli parton található halastavakból?), hiszen a busák szaporodása majdnem teljesen kizárható, amit a halakon végzett nagyszámú genetikai vizsgálatok is alátámaszt.

A Limnológiai Intézet munkatársa, Takács Péter bemutatta a legmodernebb molekuláris (genetikai) módszerek használatát a természetvédelemben egy bennszülött Kárpát-medencei (így balatoni) halfaj, a lápi póc példáján. A kutató kiemelte a természetvédelmi célú genetikai vizsgálatok szükségességét ahhoz, hogy a veszélyeztetett fajokat megvédhessük még azelőtt, hogy ténylegesen az eltűnés szélére sodródnának.

Az előadásokat élénk vita és eszmecsere követte.