Videóval frissítve: A forradalom és szabadságharc 167. évfordulója Tihanyban - képgalériával

balaton.vehir.hu Fotó: Kovács Anett Nóra 2015. 03. 15. 16:40

A Németh László Művelődési Házban Tósoki Imre polgármester mondott ünnepi beszédet, amit a koszorúzás követett a Pisky-sétányon.

Az ünnepségen közreműködött a Tihanyi Bencés Apátság Illyés Gyula Éltalános és Alapfokú Művészeti Iskola tanulói.

 

Hírportálunk képgalériája ITT tekinthető meg

-Szeretettel köszöntöm Önöket az 1848-as forradalom és szabadságharc 167. évfordulóján - üdvözölte az ünneplőket Tósoki Imre polgármester.

-167 évvel ezelőtt, amikor a forradalom lángja fellobbant, még senki sem álmodott arról a világról, amelynek ma részesei vagyunk. Talán csak Jókai Mór vagy Verne Gyula regényeiben derengett fel egy, a miénkhez hasonló futurisztikus kor, de őket mindenki fantasztának tartotta.
Amikor 1848 hősei megszülettek, senki sem gondolta, hogy tetteikkel egy nagy történelmi eseményt szolgálnak majd. Azt sem, hogy életüket a csatamezőn vesztik majd el, bitófán, sortűzben vagy börtön foglyaként fejezik be, esetleg a száműzetés keserű kenyerét eszik majd halálukig.
Megszülettek, felnőttek, kitanultak egy mesterséget - tették a dolgukat. Gazdálkodtak vagy iparosok lettek, verset írtak, jogászkodtak, irodalmi lapot indítottak , amíg az idő el nem jött, s a forradalom szele el nem sodorta őket. Válaszútra léptek, s ők döntöttek. Fegyvert fogtak, hogy kivívják a függetlenséget, hogy egy olyan országot teremtsenek, ahol nem születési előjogok, hanem érdemük szerint becsülik meg az embereket, és az „igazság” nem puszta szó.
1848 hősei pontosan tudták, hogy mit kell tenniük.
Tudták, hogy mit akarnak, és azt is, hogy a forradalom elkerülhetetlen. Tudták, hogy a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogy voltak, tudták, hogy változtatni kell, és hogy az ország szabadságáért és a polgárosodásért harcolniuk kell.
Amikor fegyvert fogtak, még nem tudhatták, mi lesz a harc eredménye, és azt sem, hogy sorsuk milyen jövőt rejt. De vállalták a megpróbáltatásokat, vállalták az áldozathozatalt, hogy a magyar nemzetet felemeljék, a nemzetet fejlődési pályára állítsák.
Nem tudjuk pontosan, hogy hány fiatal élet volt a forradalom, az új ország megteremtésének ára. De akárhány is volt, az mind a haza oltárán áldoztatott fel.
Akkoriban a mártírok nevét az egész ország számon tartotta. Hajdú Lajos egy gimnáziumi tanár, maga is a forradalom résztvevője, a bukás után pedig Olmütz és Josephstadt börtöneinek foglya, kötelességének őrizte, hogy az általa ismert börtönökben senyvedő hősök nevét megörökítse:
Ő írta össze azokat a helyeket is, ahol a magyar szabadságharc foglyait tartották: „Munkács, Arad, Leopoldvár, Eszék, Pétervá-rad, Zára, Gradiska; Olmütz, Theresienstadt , Josephstadt, Königgrätz, Kufstein.
Szomorú felsorolás ez. Mérhetetlen emberi szenvedést rejt magában: kínzást, éhezést, betegséget, halált.
De nem csak azt, hanem az új élet ígéretét is.
Mert bár a szabadságharc katonailag és politikailag elbukott – de a lelkekben győzedelmeskedett. Nemzedékeken át volt a nemzet „vezérlő csillaga”. És ha nehezen, kompromisszumokkal terhelve is, de a szabadságharcnak köszönhető, hogy megindult a polgárosodás, a gazdasági fejlődés, és Magyarország felzárkózott Európához. A kiontott vér és a sok könny nem volt hiába való – mint ahogy sosem az.
Emlékezzünk erre, és hajtsunk fejet a 48-as forradalom és szabadságharc résztvevői, hősei előtt.
Nekik köszönhetjük, hogy 1848 példája valóban a magyarság „vezérlő csillaga” lett a magyarság későbbi küzdelmeiben.
És nekik köszönhetjük, hogy itt és ma európai nemzetként élhetünk - zárta gondolatait a polgármester.

 

A balaton.vehir.hu saját cikkei és fotói: minden jog fenntartva!