Dr. Navracsics Tibor Litéren tartott beszédet - az elhangzott beszédet teljes terjedelmében közöljük

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Pénteken délután tartották meg az ünnepi megemlékezést Litéren. A műsort követően dr. Navracsics Tibor a Fidesz parlamenti frakció vezetője tartott ünnepi beszédet, melyet teljes terjedelemben közlünk.

Kedves litériek és mindazok, akik a környék településeiről érkeztek ide, hogy együtt ünnepelhessünk!
Együtt ünnepelhessük 1956 október 23-át és együtt ünnepelhessük 1989 október 23-át.
Két olyan október 23-át, amikor valami elkezdődött, amely a mi életünk szempontjából is fontos. Ezért nemzeti ünnep október 23-a, idestova 20 éve. Különös dolgok a nemzeti ünnepek, hiszen ilyenkor egy pillanatra megállunk a hétköznapi munkában, munkaszüneti napot tartunk, családjaink, barátaink, ismerőseink körében töltjük el a napot, vagy pedig megemlékezéssel, de minden féle képpen valahogyan kilépünk a hétköznapokból. Jelezni akarjuk, saját magunk és a környezetünk számára, és talán elődeink számára is hogy mi különös tiszteletben akarjuk tartani ezt a napot.

Dr. Navracsics Tibor

Emlékezünk erre a napra, annak ellenére , hogy sok esetben nincsen kézzelfogható emlékünk valójában arról, ami ezen a napon történt. Augusztus 20-a magyar államiság, a magyar államiság hagyományának, keresztény Magyarországnak az ünnepe. Nem nagyon van kézzel fogható emlékünk, bizonyítékunk, emlékképünk arról az első augusztus 20-áról, amire minden alkalommal emlékezünk. 1848 március 15-re emlékezve minden évben, megünnepeljük a szabadságot, a szabadságért folytatott küzdelmet, Megünnepeljük Petőfiéket, a márciusi ifjakat és megünnepeljük a polgári Magyarország eszméjét, amiért akkor Magyarország követve egész Európát, fölkeltünk. Nem nagyon vannak már szemtanúk, nem nagyon vannak ár közvetlen emlékeink 1848-ról sem, már régen meghaltak. Az eszközök, a tárgyak egyre avitabbá válnak, inkább csodálkozva forgatjuk, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a hétköznapokban hogyan használták az eszközöket, hogyan élték akkor az életüket.Október 23-a itt van a közelünkben. Sokan, akik 1956 október 23-án utcára vonultak majd az ezt követő forradalomban és szabadságharcban részt vettek, itt vannak köztünk. Itt élnek Litéren, a környéken, tudnak mesélni október 23-áról. Azok a használati tárgyak, amelyeket 1956-ban használtunk, azok egy részét most is használjuk. El tudjuk képzelni, hogy milyen volt az élet 1956-ban, mire gondoltak azok az emberek, akik október 23-án az utcára vonultak.

De miért vonultak az utcára október 23-án? Ezt már nehezebben tudjuk elképzelni. Hiszen az én generációm számára is, akik átléptek a negyvenen nem mindennapi élmény az a bizonyos ötvenes évek. Ami ellen akkor Magyarország fellázadt. Ami ellen akkor a budapesti egyetemi ifjúság megkezdte a forradalmat és a szabadságharcot, amely két héten keresztül itt lángolt Európa közepén, hogy aztán a szovjet csapatok a magyar hazaárulókkal karöltve leverjék ezt a forradalmat. Mi ellen vonultak az utcára az egyetemisták, a munkások azok az emberek, aki úgy gondolták, hogy tűrhetetlen tovább az élet Magyarországon, Ha megnézzük a Híradó felvételek, akkor nehéz megértenünk az 50-es évek hangulatát, de néhány beszédes jel árulkodik arról a szürkeségről, amibe Magyarország süllyedt. Mindenki lóden kabátban és svájci sapkában vonul. Konfekció ruha, már-már egyenruhaként. Nincsenek egyéniségek, nincsenek egyéni ruhák, hiszen az államosított Ruhaipari Vállalat által gyártott ruházatban mindenki csak az ugyanazt a ruhát tudta megvásárolni a szocialista egyenlőség nevében. Mindenkinek csak ugyan az az egyforma szürkeség. Ez ellen lázadtak október 23-án. Ez ellen az akkor már majdnem tíz éve tartó diktatúra ellen, amely valamikor az 1947-es elcsalt, kék-cédulás választásokkal kezdődött. A több párt rendszer eltiprásával folytatódott, a tanács rendszer kiépítésével vett újabb fordulatot, tudjuk, hogy létrejöttek a munkatáborok, megjelentek a függönyös autók. Megjelent a mindennapi szóhasználatban a „csengőfrász”, eltűntek az emberek nyomtalanul, lesöpörték a padlásokat termény után kutatva, fekete vágás miatt börtönbe vetettek embereket és közel fél istenként tisztetek, kopasz apró embereket. Mert fél istenként kellett tisztelni őket. Mert a terror azt követelte, hogy bizánci rítus szerint a magyar emberektől teljesen idegen módon, leborulva tisztelegjenek egy ránk erőltetett diktatúra szimbólumai előtt. Emiatt és ez ellen kelt fel a magyarság 1956 október 23-án. Nem kért ebből a keleties, ázsiai despotikus civilizációból. Meg akarta őrizni a saját értékeit, Magyarország értékeit, a szabad, a független Magyarország értékeit. Elege volt abból, hogy folyamatosan hazudnak nekik, hogy jólétnek hazudják azt a nyomort, amelyet a kommunisták Magyarországon általánossá tettek, Szabadságnak hazudják az államosítást, a gazdaság megfojtását, hogy fejlődésnek nevezzék a falvak megfojtását, a mezőgazdaság tönkretételét, az emberi életek megnyomorítását. A magyarok 1956 október 23-án őszintén akartak élni. Ezért keltek föl. Őszintén, szabadon és függetlenül. Habár 1956 október 23-a politikai esemény volt, s manapság hajlamosak vagyunk egy politikai eseményt bal vagy jobb oldali történésekre osztani, de 1956 valójában nem baloldalról vagy jobboldalról szólt. 1956 a nemzetről szólt. A nemzeti érzelmű emberek, akár baloldaliak voltak, akár jobboldaliak voltak, őszintén akartak élni. Elegük volt a hazugságból, elegük volt abból a rendszerből, amely tönkre tette az életüket. Bár valószínű, hogy ha több időt adott volna a történelem az 56-os forradalom vezetőinek, résztvevőinek, harcosainak akkor komoly viták következtek volna, hogy Magyarország milyen irányba lépjen tovább. Milyen irányba fejlődjön tovább. Inkább a baloldali ideológia, baloldali világképnek megfelelő nyomvonalat kövesse vagy inkább egy jobboldali világképnek megfelelő fejlődési útiránynak megfelelően. Egy valamiben 1956-ban nem volt vita baloldali és jobboldali között, becsületesen akartak élni, mert hittek abban, hogy becsületesen, őszintén, jobb élni, mint becstelenül és őszintétlenül.

Ez 1956 igazi üzenete, ez 1956 igazi közössége. 1956-ban azért kelt fel Magyarország, hogy mind becsületesen és őszintén élhessünk. Azért áldozták az életüket az emberek a harcokban, a szabadságharcban, hogy mások megszabaduljanak a hazugságtól, diktatúrától. A legfontosabbat az életüket adták a szabadságért. Mint ahogyan 1989 október 23-án, sokan, akik ott voltak a Kossuth téren vagy a televízióban nézték a köztársaság kikiáltását, úgy gondolták, hogy végre 33 év után eljön az a korszak, amikor Magyarországon is megéri becsületesen őszintén élni, amikor Magyarország ismét szabad és független ország lehet. Húsz év telt el a köztársaság kikiáltása óta. Iszonyatos teher nehezedik a magyar politikára, 1956 és 1989 ígéretének és vágyainak beteljesítése. Magyarország ma boldogtalan ország. Boldogtalan ország, mert elvették hitét, elvették a reményét. Sokan nem hisznek már abban, hogy Magyarország kikerülhet ebből a válságból, amibe húsz évvel a köztársaság kikiáltása után kerültünk. Sokan már nem tudnak erőt meríteni, 1956 és 1989 örökségéből. Sokan pedig politikai üzeneteket vélnek felfedezni 1956-ban és 1989-ben, pedig mind a két ünnepnek egy fontos, nem politikai üzenete van, becsületesen, őszintén kell élnünk és akkor nincs az a válság, nincs az a hanyatlás, nincs az a rossz politikai vezetés amely romba dönthetné az országot. Köszönöm szépen a figyelmüket!

Az ünnepség végén a jelen lévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit az 1956-os emlékműnél. (Még több fotó a galériában.)