A Himnusz egységet, közösséget teremt

A gyerekek felhívták a figyelmet a magyar nyelv, beszéd és írás fontosságára. Visszaemlékeztek 1823. január 22-re, amikor is Kölcsey Ferenc befejezte a Himnusznak, a magyar nemzet legszebb imádságának szövegét. A Himnusz nemzeti fohászunk, amely az egész magyarság eszméletét, érzelemvilágát átjáró óda, imádság. A magyar kultúra egyidős Magyarországgal. A magyar nép életét, gondolatvilágát, hovatartozását, helyét a világban kultúránk ismerete adja. Kultúránk mutatja, bizonyítja, eredetünket, létünket. Majd a tanulók verseket adtak elő, végül együtt énekelték el a Himnuszt. Az ünnepi műsort Gégény Marianna tanárnő tanította be a diákok számára. 

Nagytiszteletű ifjabb Tislér Géza lelkész elmondta, hogy a Himnusz születésének a napját, igenis az Isten házában kell ünnepelni. Nemzeti imánk jelentése: dicsőítő ének, magyarul imádság. A Himnusz nem a semmibe eloszló dallam, ami volt, aztán nincs. Amikor 1844-ben Erkel Ferenc megzenésítette a Himnuszt, akkor a kortársak úgy írták le, hogy egyként tört fel az emberek szívében és lelkében a nemzeti imádságunk. Egységet, közösséget teremtett, és akkor, amikor 1848. augusztus 20-án, először, hivatalosan elénekelték a Mátyás templomban, mindenkinek könnyeket csalt a szemébe.