1956-os ünnepi megemlékezés Csopakon - képgalériával

balaton.vehir.hu 2016. 10. 21. 20:28

Október 21-én az 1956-os Forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen a Csopaki Református Általános Iskola diákjainak ünnepi műsorát követően vitéz Pintér Kornél osztotta meg gondolatait.

A Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet országos elnöke beszéde:

 Tisztelt Megemlékező Honfitársaim!

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc feledhetetlen napjaitól 60 esztendő
távolában, a világkommunizmus összeomlása utáni Magyarország 26.évében
végre mondjuk ki az igazságot! Ne legyünk gróf Széchenyi István kemény
ítélete szerint: „ A magát álomhajókon ringatni szerető Hunnia népe! Küzdjünk
a balhiedelmek, gyalázkodások, valótlanságok ellen !”
A legnagyobb magyar útmutatásai alapján 1956 szent forradalmát végre a történelemírásban és a köztudatban is adjuk vissza azoknak, akiknek Nemzetünk – ha néhány napra is – de a szabadságát valójában köszönhette. Tűnjenek el végre a fejekből azok a tévhitek, melyek forradalmunk elindítójává az úgy-nevezett „reformkommunistákat” és Nagy Imrét tették. Hazugság az a mai napig közkedvelt baloldali és liberális megközelítés, hogy a szocializmus és a „népi demokrácia” javítása volt 1956 célja: ezzel ellentétben a magyarságnak valójában elege lett a Vörös Horda szuronyain át hatalomra segített - magyarul beszélő, de nem magyarul érző -kommunistákból és diktatúrájukból. A kommunizmus elméleti és fizikai gyakorlata embertelen, istentelen, az erkölcs és tisztesség fogalmával össze nem egyeztethető. 1956 egységes nemzeti akarata tehát mindezt a baloldali szörnyűséget akarta elsöpörni, hogy egy életre meg-szabadulhasson az idegen megszállóktól és hazai szekértolóiktól.

Pintér Kornél (A képgaléria ITT tekinthető meg!)

1956-ra mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista propagandában terjesztett „angyal arcú szovjet katona” egy valójában asszonyainkat és leánya-inkat megbecstelenítő, szifiliszt terjesztő, a polgári lakosságot módszeresen ki-fosztó, a bűnteleneket csupán vagyonukért, minden indok nélkül legyilkoló barbár vadállat, a mögötte álló Szovjetunió pedig nem a „népek nagy barátja”, hanem véres kezű, elnyomó terrorállam. Történelmi sorsát persze nem ke-rülhette el…
A GULÁG rabtelepeit „malenkij robot”-on megjárt Olofsson Placid bencés szerzetes atya – aki egyébként a jövő hónapban Budapesten hálaadó szentmisét mutat be a saját 100. születésnapján – 2007-ben így fogalmazta meg 10 éves szörnyű rabságát: „Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”
1945 után Rákosi Mátyás és bűntársai, később pedig „Kádár Apró Dögei” mindent megtettek a szerzetesrendek, az egyházak és egyházi iskolák szétverése, felszámolása érdekében. Istennek hála ma a gyermekeink Csopakon ismét egy-házi fenntartású oktatási intézménybe járnak, de hol van már a Rákosi-rendszer és Kádár bandája?
Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc november 4-i gyalázatos vérbe-fojtása után az új bolsevik elit: a Magyar Szocialista Munkáspárt a „Népszabad-ság” nevű pártlapján keresztül 1956 csodálatos napjairól évtizedeken keresztül hazudozott és a „reakciós fasiszta ellenforradalmárok csürhéiről” cikkezett. 1956-os hőseink – Isten kegyelméből – még a 60. évfordulón is itt vannak kö-zöttünk, de hol van már a Népszabadság?
Emlékezzünk meg most Nagy Imréről is: az első pillanatban még szembe-fordult a forradalommal, ellenezte a többpártrendszer ismételt bevezetését, idézzük fel október 24-én miniszterelnökként elmondott első rádiónyilatkozatát : „ kisszámú ellenforradalmi elem fegyveres támadást indított népköztársaságunk, a népi demokrácia ellen.”
A forradalomhoz való viszonyában csak 1956.október 28-án állt be fordulat.
Aznap délelőtt a szovjet nagykövetségen egyedül tárgyalt Mikojannal, Szuszlovval és Andropovval. A Párközpontba visszatérve bejelentette, hogy a szovjetek a kormány teljes átalakítását javasolják, mindazok kihagyásával, akik korábban kompromittálták magukat. Politikai nézetei tehát nem változtak meg, csupán a moszkvai forgatókönyv szerint fogalmazta meg „szándékait”.
1956.október 30-án kiszabadították felsőpetényi rabságából Őxelenciája Mindszenthy József bíborost, Magyarország hercegprímását, esztergomi érseket, aki 1948.december 26-a óta volt a bolsevik rezsim rabja. A hazájáért és hitéért áldozatot vállaló római katolikus főpapot nem tudta megtéveszteni Nagy Imre színeváltozása, ezért november 3-i rádiószózatában kormányát csupán "a bukott rendszer örökösei" elnevezéssel illette.
Napjainkban a magyar ifjúságnak példamutató nemzeti hősök kellenek, mert „ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig születnek újak.” Önök döntsék el, hogy Nagy Imre, vagy a vérüket áldozó, fegyverrel és Molotov koktéllal a világ akkor legerősebb hadseregével szembeszálló forradalmárok felelnek meg ennek a feltételnek.
Nagy Imre hadifogolyként már 1918-ban Oroszországban belépett a Vörös Gárdába, majd az Oroszországi Kommunista Pártba. Magyarországra hazatérve végigjárta az összes baloldali és szélsőbaloldali pártot, a szociáldemokratáktól kezdve egészen az illegális kommunistákig. 1930-ban aztán Szovjetunióban telepedett le, ahol – „Vologya” fedőnéven – önkéntesen csatlakozott az akkori titkosrendőrséghez az OGPU-hoz.
Charles Gati „Vesztett illúziók” című könyvében leírja, hogy birtokában van tizenegy jelentésének másolata. Feljelentéseiben az emigráns kommunisták közül 203 személyt nevezett meg, akik közül később számosan lettek a sztálini tisztogatási hullám áldozatai. „Dezinformáció – A kommunizmus hazugságai” című könyvében az ilyen helyzetekről írta Nemere István: „A kommunisták gazemberek voltak, és amikor egymást pusztították, ez volt talán az egyetlen jó cselekedtük, amit tehettek a világért.”
Az időközben szovjet állampolgárrá vált Nagy Imre egyébként 1941 júli-usában jelentkezett a hírhedt titkosszolgálat az NKVD kötelékébe, a "front mögötti diverziós akciókra" szerveződött különleges alakulathoz.
Miután hazatért a Vörös Hadsereg által állati barbársággal megszállt Magyarországra, belügyminiszterként szégyenteljes szerepe volt a magyar-országi németek kitelepítésében, hiszen 1945. december 29-én ő adta ki a deportálások jogi megalapozását biztosító rendeletet. Elveit meg nem tagadva jeleskedett az 1945 utáni koalíciós pártok felszámolásában, az 1947-es választási csalásokban, a kommunisták 1948-as hatalomátvételében, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásában, a kuláknak kikiáltott magyar parasztság elleni brutális fellépésekben, befolyásos vezetőként pedig szemrebbenés nélkül asszisztált a tömeges koncepciós perekhez.
Amikor átmenetileg kegyvesztett lett, akkor is zavartalanul élhetett Buda-pesten a neki kiutalt pasaréti villában. Tipikus kommunista karrierjére jellemző, hogy csupán 4 elemi és 4 polgári osztály, valamint egy géplakatos segédi oklevél birtokában 1948. szeptember 15-én kinevezték a Közgazdaságtudo-mányi Egyetem professzorává, az agrárpolitikai tanszék vezetőjévé. 1949-től az Agrártudományi Egyetemen agrárpolitikát tanított, majd 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.
Eközben a kommunisták által „B” listázott, módszeresen kifosztott, hivatásától eltiltott nemzeti érzelmű magyar értelmiség java segédmunkát végzett, bör-tönben volt, vagy a GULÁG rabtelepein kényszermunkán és a hortobágyi pusz-tán juhhodályokba kitelepítve tengődött, sokan pedig a magyarság véráldozatot hozó mártírjai lettek.
Ki kell végre mondani, hogy élete utolsó kis időszakának kivételével Nagy Imre végig a rossz oldalon állt. Egyet azonban nem vitathatunk el tőle, hogy 1958-as mártíromságát tudatosan és önként vállalta, végül nem tagadta meg a forradalmat, nem mondott le, pedig meggyőződéses kommunistaként tudta mi vár soraikban baloldali terror mozgalmuk árulóira. Szörnyű múltja ellenére nevének éppen ezért van helye a Nemzeti Pantheonban, de nem úgy és ott, ahogy ezt sokan elvtelenül hirdetik ma is.
Tagadhatatlanul az 1956-os Forradalom és Szabadságharc meghatározó szereplője volt, de a valódi „főszerepet” a magyar nép, a legendás pesti és vidéki srácok ragadták magukhoz.

Isten áldja ezen 56-os hőseink, mártírjaink emlékét a mai jeles napon, szent forradalmunk 60. évfordulóján!

Az ünnepi beszédet követően Pintér Kornél "Hűséggel a hazához" posztumusz érdemkeresztet adományozott Lakatos Miklósnak (1931-2003), amelyet fia Lakatos Lóránt vett át. Szintén "Hűséggel a hazához" érdemkeresztet vehetett át ifj. Tislér Géza református lelkész.

Ezt követően a kultúrházból fáklyás menet indult az Emlékműhöz, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Az esti megemlékező műsor felkészítő tanárai: Madár-Héhn Katalin a táncos részek, Hadáné Ujhegyi Berill a dekoráció készítője, Óriás Imréné a zongorás lányok, Murányi Eleonóra a fuvolás tanuló, Kiss Zoltán a műsor szerkesztése, összeállítása, irodalmi-történelmi részek felkészítője, konferálás.

A balaton.vehir.hu saját cikkei és fotói: minden jog fenntartva!