Mindenki megírhatja a saját kis életmeséjét

 Bár az öt tornacsuka útinaplója itt a közelben, a Balaton-felvidéken indul, Eszter elmondása szerint a saját története kicsit távolabb, egy kontinenssel arrébb kezdődött.

– 2017-ben egy családi vakáción voltunk Amerikában, hogy megnézzük a napfogyatkozást, a férjem ugyanis csillagász. Három hetet töltöttünk kint, és ez elég volt arra, hogy kicsit kiszakadjak a mókuskerékből, és elgondolkodjak. Három gyermeket nevelünk, és persze ahogy egyre nagyobbak lettek, én is visszamentem dolgozni, közben viszont rájöttem, hogy így egyre kevesebb idő jut rájuk. Néztem őket odakint, hogy mennyire értelmesek, nyitottak és fogékonyak, és éreztem, hogy ez nem jó és valami mást szeretnék. De akkor még nem tudtam pontosan, mit. Aztán a nyaralás alatt eljutottunk a Grand Canyon Nemzeti Parkba, ahol a parkőrök azoknak a gyerekeknek, akik kérték, adtak egy képeskönyvet, ami alapján felfedezhették a parkot. Akkor pattant ki a fejemből, milyen jó lenne valami hasonló itthon is: egy kis könyvecske, ami közelebb hoz a látványosságokhoz és egymáshoz, és játszva tanít.

A közös élmény az, ami igazán megmarad

Eszter egészen addig jogászként dolgozott, az írás és a mesék azonban nem álltak távol tőle. Mielőtt megszerezte a jogi diplomát, a pedagógiát is elvégezte, a szakdolgozatát pedig mesepszichológiából írta. Később, amikor megszületett a legnagyobb gyerekük és a férje két éves egyetemi ösztöndíjat kapott Amerikába, egy blogot vezetett kinti kalandjaikról, eleinte csupán a rokonoknak, de az internetes napló olyan népszerű lett ismeretlenek körében is, hogy évekig vezette a toplistákat és többen kérdezték, nem akarja-e kiadatni.

„Az írás mindig ott volt az életemben, gyerekként is, a családi kirándulásokról pedig a kezdetek óta vezetek útinaplót: beragasztom a belépőket a naplóba, és a történeteket is igyekszem viccesen leírni, egy kicsit átkeretezve a neccesebb szituációkat is. Ez valószínűleg aputól ered: annak idején egy piros úttörő csapatnaplóba írta ő is a történeteket a kirándulásokról. És talán ezért is, ezek a kalandok maradtak meg leginkább emlékként, hiszen egyébként a szüleim is látástól mikulásig dolgoztak” – meséli.

Miután tehát hazajöttek, Eszter nekilátott egy saját útikönyvnek. „Előzőleg éppen a Hegyestűn jártunk, úgyhogy amikor megfogalmazódott bennem a képeskönyv gondolata, gyorsan megírtam azt a kirándulást. És mivel a Hegyestű a Balaton-felvidékhez tartozik, a területhez, ahol élünk, és ami tényleg rengeteg izgalmat tartogat akkor is, amikor nem strandidő van, azt gondoltam, legyen a másik négy is itteni helyszín” – mondja. Így aztán megszületett Az 5 tornacsuka útinaplója, öt mesével és öt Balaton-felvidéki helyszínnel: a Hegyestűvel, Salfölddel, Tihannyal, Tapolcával és Bakonybéllel.

Az ötös koncepció értelemszerűen a család számából adódik, a tornacsukák, mint szereplők pedig szintén egy családi sztoriból: „rossz szokásunk, hogy minden cipőt lehajigálunk az előszobába, aminek aztán az lett az eredménye, hogy egyszer a férjem majdnem orra bukott bennük. Akkor kiadta a parancsot, hogy innentől kezdve csak öt tornacsuka maradhat. És ezzel meg is lett a cím. Ráadásul így, hogy a könyvben nem a mi nevünk szerepel, hanem cipőszínek vannak, az azonosulás is egyszerűbb” – magyarázza Eszter.

Az első történetek még e-bookként jelentek meg, de látva, hogy a kisgyerekek és szüleik még igénylik a papír alapú könyveket, és amúgy is jó lenne leredukálni a digitális tartalmakat körükben, végül hagyományos könyv alakban is megjelentek a tornacsukák kalandjai. Igazi balatoni termék a kötet minden ízében: a grafikákat a családi fényképek alapján Eszter barátnője, gyermekei osztálytársainak édesanyja, a szintén csopaki Bősze Anita készítette, a korrektúráért pedig két barátnője felel.

Az eredmény egy igazán színes, igényes, olvasmányos, a látnivalókat hűen megörökítő képes útikönyv interaktív feladatokkal: a gyerekek a saját kalandjaikról készült fotókat is beragaszthatják például. De a kötet nem csak a megcélzott 4-10 éves korosztálynak érdekes: egyre több szülőt is motivál arra, hogy felfedezőútra induljon a gyerkőcökkel és ezzel egy kicsit az együtt töltött minőségi időt is megnövelje. Az 5 tornacsuka útinaplójának ugyanis nem titkoltan ez az egyik célja is.

„Egy 2015-ös tanulmány szerint egy átlagos szülő hét perc minőségi időt tölt naponta a gyerekével. Ez megdöbbentő, és én se akartam elhinni, le is mértem magunkon, de a valóság tényleg ez. Mert valljuk be, hiába van meseolvasás, mi, édesanyák ilyenkor is hajlamosak vagyunk fejben már a másnapot tervezni, tehát nincs meg a teljes figyelem. Amikor viszont egy kirándulás alkalmával elhagyjuk a komfortzónánkat, máris egy új szituációba kerülünk. Ilyenkor kénytelenek leszünk jobban egymásra, a környezetre figyelni, ami jó, mert így a gyerekek is más szemszögből ismerhetnek meg minket, illetve mi is őket. Amellett, hogy érdekes, minőségi időtöltésben van részünk, a gyerkőcöt fejleszti a kirándulás, a családi kapcsolatokat pedig erősíti.”

Az útinapló tovább bővül

Eszter szerint csodás visszajelzés, ha az olvasók is felfedezik azokat a helyeket, amelyekről ír, de éppen a fentiek miatt szinte mindegy is, merre indulnak el a könyv hatására a családok: a kirándulással mindenképpen töltődik a lelki tarsoly. Ráadásul Magyarország gyönyörű hely, annyi a látnivaló, hogy ha az ember kilép az ajtón, 20 percen belül biztos talál valami érdekeset.

Nem véletlen, hogy az első kötet után nem sokkal, idén nyáron a második is megszületett, amely ezúttal hercegnők és vitézek nyomában kalauzol a hazai tájakon, többek között Nagyvázsonyra, az interaktivitás jegyében pedig már kvíz is található benne, a foglalkoztató lapok pedig Eszter honlapjáról is letölthetők, hogy a családon belül több gyerek is kitölthesse őket. Az ígéretek szerint pedig a másodikat további kötetek is követik majd.

„Mi rengeteget kirándulunk, úgyhogy ötlet, tapasztalat van bőven – persze mielőtt megírnék egy történetet, mindig elmegyünk újra a már meglátogatott helyre is, hogy naprakész legyek – mondja. – A harmadik kötethez már meg is van a téma. Jövőre lesz 100 éves a trianoni békeszerződés, így most határon túli területekre látogatunk, és szeretném, hogy a következő öt történet öt ilyen elcsatolt helyszínt mutasson be. A cél az, hogy 2020. június 4-re készüljön el a kötet.”

De tervben van egy csillagászati vonatkozású könyv is: már az első napló Pannon Csillagdában játszódó része is nagyon népszerű volt, korábban pedig a csopaki strandon tartott egy mesefoglalkozást Eszter, ahol csillagász férjét kérdezhették a gyerekek, ami szintén nagy sikert aratott. Így egy olyan világra is nagyobb rálátást kapnának a kicsik, amire az iskolában kevésbé jut idő, de Eszter azt is lehetségesnek tartja, hogy külföldi helyszínekről írjon.

Úgy tűnik, a jog helyét teljesen átvette az írás az életében, bár azért teljesen előbbi sem kopott ki, annak ellenére, hogy ma már szabadúszóként ténykedik. „Két jogász kollégámmal és egy mesekönyv íróval Írópalánta néven elindítottunk egy könyvkiadói mentor programot, hogy a kezdőknek segítsünk eligazodni az olyan weblapkészítéssel, kiadással kapcsolatos útvesztőkben, mint a szerzői jogok, áfsz, adatkezelés.”

Mindenesetre a példája is bizonyítja, sikeres lehet a karrierváltás, még egy olyan ingoványos terepen is, mint az írás. A kezdet természetesen sosem egyszerű, hiszen rengeteg a könyv és a kiadókkal magánkiadóként iszonyatosan nehéz versenyezni, mert nekik sokkal nagyobb a marketing büdzséjük és a kapcsolataik is, de ha valaki értékes tartalmat gyárt és rátermett, meg fogja találni a számításait. „Persze az nagyon sokat segített, hogy Puskás Zoltán, a nemzeti park igazgatója azonnal felkarolta a könyvet és eljuttatta a látogatóközpontokba” – teszi hozzá Eszter. Illetve az is, hogy egy erős énmárka építésbe kezdett, és a mai napig is igyekszik Facebookon is minél aktívabb lenni, egy külön csoportban úti tippeket ad gyerekkel utazóknak, valamint a saját holnapjára is feltöltött egy 64 tételes úti tipp listát a Balaton körül.

Eszter szerint amit adni szeretne, az túlmutat a könyveken: lehetőséget a stresszmentesebb kikapcsolódásra. És egy lökést, hogy induljunk el kirándulni és írjuk meg mind a saját kis életmeséinket.