Házi segítőnek lenni nem hivatás: életforma

Mint arról hírportálunk korábban beszámolt a Hajmáskér-Sóly Református Társegyházközség keretén belül Balatonalmádi, Veszprém, Várpalota és Zirc kistérségekben, 25 gondozóval , mintegy 225 időskorút látogatnak nap- mint nap, teszik könnyebbé mindennapjaikat a házi segítségnyújtók.

-Házi segítőnek lenni életforma és igen csak kitartásra buzdító feladat – mondta Varga Melinda Hajmáskéren. Majd folytatta: korábban nyolc évig adminisztrátorként dolgoztam egy nagykereskedelmi cégnél, de a gyesem alatt munkanélkülivé váltam. Másfél év munkanélküliséget követően a kórházban takarítóként vettek fel, ott végleg megtanultam, bármilyen munkát végez az ember, azt csak szívvel-lélekkel és alázatta lehet végezni. A többi kollégámhoz hasonlóan én is több idős embert keresek fel naponta. Bevásárolok, behordom az összevágott fát, beszélgetünk Magdi nénivel.

-Melindát nagyon szeretem, nagyon lelkes és segítőkész, a nagy hidegben a hétvégeken is jött, amikor nem is kellett volna, ezt a rengeteg segítséget meg egyáltalán nem tudnám megfizetni – fogalmaz Czigány Gusztávné Marika néni.
-Tudja kedves, hét éve darabosra tört a bal lában, azóta szinte alig tudok járni, a napi bevásárlás és a segítség a ház körüli teendőkben hatalmas segítség számomra.

Pétfürdőn Németi Melinda már három éve gondozza-segíti Sebestyén Istvánné Jutka nénit, köztük teljesen más a viszony, ami inkább mára már barátsággá nőtte ki magát.
-Hét évvel ezelőtt édesapám, szó szerint a karjaimban halt meg, akin a kiérkező orvos sem tudott már segíteni, én akkor határoztam el, hogy a további életem során olyan szakmát fogok megtanulni, amivel embertársaimon tudok segíteni, így elvégeztem Várpalotán a megfelelő iskolát. Jutka nénihez már harmadik éve járok, reggel segítem a felkelésben, pelenkázom, fürdetem, ebédet melegítek, megbeszéljük egymás mindennapjait.

-35 éves koromban kerültem tolószékbe, előtte itt Inotán az egyik gyár információján dolgoztam, az első évek borzasztóak voltak – fogalmaz Sebestyén Istvánné. Újra kellet értelmeznem a mindennapjaimat, a legegyszerűbb dolgokat is és az egészben az a legborzasztóbb, hogy az ember teljesen ki van szolgáltatva. A lakásból is nagyon ritkán mozdulok ki, mert közlekedni szinte lehetetlen, az akadálymentesítés számunkra úgy tűnik, hogy csak álom. Két-három lépcsőfok egy járni tudó kisgyereknek sem okoz problémát, de számunkra, kerekes széken közlekedőknek legyőzhetetlen akadály. Ezért inkább itthon tévézek, rádiózok, olvasok vagy keresztrejtvényt fejtek.
A székesfehérvári székhelyű,  Alapítvány a rászorulóknak szervezet most tavasszal fogja felszerelni a lépcsőházban az egykarú kerekesszék emelőt a lépcsőház földszintje és a magasföldszintű lépcsőkarra.