Láthatatlan jelenlét

Több mint két évvel ezelőtt született meg annak a kísérleti kiállításnak a gondolata, ami a kamaszokra kíván fókuszálni, azt kutatva, hogy milyen eszközökkel lehet közelebb vinni hozzájuk a kortárs képzőművészetet. Nincs tévedés: valóban a saját korunk művészetét nehezebb megérteni – ami egyébként a természetes közegünk is egyben -, mint a több száz évvel ezelőtti időszak alkotásait.

– Ez egy utazó módszertani kiállítás. Játékos módon közelíti meg a művészetet, és bármilyen pedagógus vagy múzeumpedagógus könnyedén tudja használni – mondta a kiállítás társkurátora, György Gabriella, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum múzeumpedagógusa. – A XIX. század végéig, az impresszionizmus megjelenéséig a mindenkori kortárs művészet ugyan nem volt bárki számára hozzáférhető, de érthető és befogadható volt azok számára, akik elérték. A kortárs vizuális kultúra a gyerekeknek manapság sem érthetetlen. Ha felnőtt fejjel bejutunk egy kortárs kiállításra és kapcsolatba kerülünk az ottani művekkel, a játékosság, a kreativitás vagy a képi gazdagság be tud szippantani bennünket. De valóban utána kell menni, nem kapjuk készen.

A módszer egyszerűen az, hogy megkérdezik a kiállítás látogatóit: mit gondolnak az alkotásokról. Kis kártyákon helyezhetik el a gondolataikat a kiállítótérben, ami a kiállítás részévé is válik. A tárlat önállóan és múzeumpedagógus kíséretében is látogatható, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem csak a kamaszok, hanem a felnőttek is örömmel vették a magyarázatot, a megértést, és szívesen vettek részt az aktív látogatói folyamatban.

– Ez valójában egy antré: megismerkedhetünk önmagunkkal, azokkal a gondolatainkkal, amiket egy alkotás láttán először merünk észrevenni a fejünkben – fogalmazott a kiállítás füredi kurátora, Nyitrai Orsolya, a Vaszary Galéria múzeumpedagógusa. – A gyerekek mindegyik művel tudnak kommunikálni, adunk nekik helyzeteket is, amit ráadásul abban a nyugodt térben tehetnek meg, amit Balatonfüred városa biztosít a számukra a Vaszary Galériában. Azért fontos, hogy a gyerekek biztonságban érezzék a gondolataikat, és ki is merjék mondani azokat, mert amit a befogadó néző gondol, az jó, mivel szabad gondolkodásról van szó. Vannak kiegészítő eszközeink, mint például a tükrök, ahol a gyerekek összehasonlíthatják magukat akár az összes portrékép-fajtával. A szerencsés térnek köszönhetően úgy tudtuk a kiállítást berendezni, hogy az alkotások is kommunikálhatnak egymással, és ebbe a kommunikációs-művészeti térbe állhat be a látogató.

A kiállításnak elsőként a Ferenczy Múzeumi Centrum Barcsay múzeuma adott otthont, majd Sepsiszentgyörgy után érkezett Balatonfüredre. A megnyitón Steierlein István, a Balatonfüredi Radnóti Miklós Általános Iskola igazgatója mondott köszöntőt, majd az EMMI Múzeumi Főosztályának vezetője, Kassai Hajnal nyitotta meg a kiállítást, hangsúlyozva, hogy a tárlat sok szempontból kísérlet.
– Olyan műtárgyakat válogattak, melyek – témában vagy formában – kapcsolatban vannak egymással és szerették volna ezt a kapcsolódást bemutatni – emelte ki Kassai Hajnal. – Kísérlet megtalálni a társműveket más – hazai és külföldi – gyűjteményekben, hiszen a képzőművészeti alkotások, a művészek és a befogadók egy nagy hálózat és a közös kulturális gondolkodás részei. Valamint kísérlet olyan tárgyakat keresni, melyek vizuálisan vagy témájukban megfogják és elgondolkodtatják a fiatalokat – tette hozzá a főosztályvezető.

A füredi és a környékbeli iskolákból már érkezett megkeresés, szeretnék látni a kiállítást, de felnőtt csoportokat is várnak. A műalkotások elsősorban a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményéből származnak, a válogatás azonban nem reprezentatív, kizárólag múzeumpedagógiai alapú.