Teljes elszigeteltségben vitorláztam

A verseny tradicionális korlátozásai miatt csak az 1968-ban is elérhető eszközöket lehetett használni, így semmilyen modern vitorlázatot, se elektromos navigációs eszközöket, se gps-t nem használhattak a versenyzők, de időjárás előrejelzést sem kaptak.
A vitorlázó nem magyar lobogó alatt versenyzett, amire eddig még nem volt példa. Mint megjegyezte, több kísérletet is tett, de Magyarországról semmilyen támogatást nem kapott a versenyen való induláshoz.

Két kis urnát vitt magával az útra édesapja hamvaival, az egyiket szétszórta a Horn-foknál, a másikat körbevitte a Föld körül, és tervei szerint édesapja kedvenc hajójának a Kelénnek a fedélzetéről szórja majd a Balatonba.

Március 21-én ért partot a vitorlázó, aki a zsúfolásig telt Vitorlázeumban tartott élménybeszámolót.
– A verseny kezdete után egy hónappal a mezőny végén kullogtam, ami valósággal sokkolt engem. Csalódott voltam és rendkívül kimerült, mert különböző technikai problémák miatt rengeteget kormányoztam kézzel. Nagyon elkeseredett voltam, de az egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy feladom a versenyt. A támogatóim között volt például nyugdíjas, és egyetemista, akik a kevés félretett pénzükből igyekeztek nekem segíteni, szóval egyszerűen nem szállhattam ki ebből a hajóból. Igyekeztem megjavítani a problémákat, kaptam is egy 24 órás büntetést, majd következett az Indiai- óceán, ahol sorra dőltek ki a versenyzők, ekkor már nagyobb kedvem volt a versenyzéshez.

További részletek a balatonfured.hu oldalon olvasható!