Etűdök mindenfélére Balatonalmádiban

Kulcsár Ágnes hírportálunk kérdésére elmondta, hogy azért „etűdök mindenfélére” kiállításának a címe, vezérfonala, mert szeret a technikai és térbeli lehetőségek között kalandozni, ezért inkább akril festéket használ, mert az olaj lassan szárad, de a grafika-tus, kerámia vagy akár a festett lopótökök is remek kísérletezést jelentenek, így a sík felületből ki tudok lépni a térbe – fogalmazott.

Az est során közreműködött Hajdu István pánsípművész, aki elmondta, hogy harminc évig élt Norvégiában, ahol karrierjét énekesként kezdte, csak később ismerkedett meg a pánsíppal. Előadásában elsőként egy saját szerzeményt hallhattunk, amely a balkáni háború idején íródott, majd a Volt egyszer egy vadnyugat címdala hangzott el, ezt követően egy norvég népdal átiratát pánsípra, végül Simon and Garfunkel dal csendült fel ének és pánsíp dallamaival.

A tárlatot Czuczor Sándor EU jószolgálati nagykövet nyitotta meg

Hírprtálunk képgalériája ITT tenthető meg!

Czuczor Sándor elhangzott beszéde:

Hölgyeim és Uraim!
Ladies & Gentlemen,

Nem mintha nem bíznék berekedt baritonom szabadon szárnyaló erejében, de mégis olvasni fogom a beszédem. Két megrázó, múlt századi „élményem” késztet erre a galádságra: Kézdi-vásárhelyen tartottam angol nyelvű előadást a magyar-angol kapcsolatokról, papír nélkül. Mondtam is székely barátaimnak, hogy egyet se aggódjanak, működik a megszokott 45 perces tanári mechanizmus, mert akkor nekem mindig kicsöngetnek. Tele volt a főiskola terme, az első sorokban a hírhedt Securitate emberei jegyzeteltek szorgosan, mögöttük meg a csillogó szemű tanárok. Hogy két és fél óra múlva miért csillogott, azt máig sem értem, csak gyanítom: kijött a könny is a szemükből... A másik elriasztó esetem a közeli Királyszentistvánon esett meg velem, ahol Gróf Tibor kikötötte, hogy a szoros programrend miatt maximum 15 percet szólhatok. Egyet se aggódj, mondtam neki, egyszerűen és félreérthetetlenül jelezz: a jobb kezeddel tapintsd meg a bal füledet s legott befejezem. Mit tesz Isten? Pontosan hét perc múlva egy irtózatosat csapott a bal fülére a jobb kezével, mert a balban a másik mikrofont szorongatta. Elhűltem az idő ilyetén sebes előre haladtán, de sürgősen befejeztem, mint macska az ebédlőasztalon való mászkálást. Nem gondoltam volna, hogy így repül az idő, mondtam neki utána, mire ő: „Én sem, hogy éppen akkor a mocskos méhe a fülemre száll...”

Gazdag egy kisváros ez a Balatonalmádi! Elég, ha csak a múlt heti budapesti Nemzetközi Duna Konferenciára vagy keszthelyi találkozókra gondolunk: ha nem hangzott el 15-ször kender-magos kisvárosunk neve akkor egyszer sem. A múlt hétvégi vörösberényi Emlékkút-avatás és a mostani hétvégi Lengyel Napok messze földről vonzzák ide a látogatókat, a szépre és jóra vágyó hagyományápolókat. Akárcsak a mai nap. A mai nap, amikor maga a Veszprém Megyei Művészeti Céh céhmesterasszonya, Kulcsár Ágnes állít ki nálunk.

Gondoljunk csak bele, vajon melyik céh örvendezhetett valaha hölgy vezetőnek a középkortól kezdve egészen a XXI. századig? Bele is lapoztam a középkori ipartörténetbe, de ilyenről még a legrészletesebb gazdasági szakkönyvek sem tudnak. Az interneten is csak a herendi iparosok céhmesterasszonyáról találtam adatokat, de ő a céhmester felesége volt. Ha nem, hát nem, mondtam magamban, de Kulcsár Ágnes felvilágosított, hogy ő immár a második hölgy a céh-mesterasszonyok sorában Kapros Kósa Edit után, ami azért világ- és céhtörténeti kuriózum...

Céhmesterek eddig is mindig szívesen látott varázslók voltak Balatonalmádiban Veszeli Lajossal az élen, hogy a céhtagok hosszú sorát ne mellékeljem Bokros Lászlótól, Somogyi Győzőn és Udvardi Erzsébeten át egészen Zongor Gáborig - most pedig a lágy pannon tájak mediterrán ihletésű mesterasszonya, Kulcsár Ágnes műveit csodálhatjuk meg. Íme egy veszprémi hölgy, aki Budapesten végez tanulmányokat, majd hazatér, hogy szűkebb pátriá-jában boldoguljon. Fiatal kora ellenére hamar csatlakozik a művészeti céhhez, amelynek először tagja, majd titkára s most pedig mesterasszonya. Nem nagyon mernék belemenni abba a művészettechnikai felsorolásba, hogy mi mindennel ismerkedett meg tanulmányai során, de itt a kiállításon mindannyian meggyőződhetünk sokoldalúságáról. Festőművésznek, grafikus-nak, tipográfusnak és keramikusnak egyaránt minősíthetném egy-egy alkotás okán, aki nem tud megmaradni a fal síkjában és kitör a térbe kockáival, kerekeivel és vidám lopótökökkel. Az érzéki természetábrázolástól eljut a szimbolikus absztrakcióig, miközben nem hagyja cserben tárlatlátogatóit. Nem hagyja cserben, hiszen az egyszerűbb dekoratív elemektől az elvont, lírai expresszív műalkotásokig ragad bennünket. Engem a hiteles természet-ábrázolásokból fakadó zöld színek kavalkádja ragadott meg leginkább és elmorfondíroztam azon, hogy a walesi nyelvben nincs külön szó a kékre meg a zöldre: náluk mindkettő glas...

„Műveld a csodát és ne magyarázd! – üzente a Veszprém megyei születésű Nagy László, aki halála előtt azt üzente a XXI. századiaknak, hogy ha emberarcunk lesz, akkor csókoltat bennünket. Egyenes gerincű barátaimnak és a művész mestereknek köszönhetően lehetünk tehát itt mindannyian. Így aztán nem is akarom és nem is tudom magyarázni a csodát, hanem csak kulcsokat keresek hozzájuk, ha már művelni nem tudom. Ágnes meg is adja a kulcsot hiszen Etűdök mindenfélére címmel tárja elénk sok-sok alkotását. Etűdök mindenfélére? Mit is jelent az etűd? Nem is olyan könnyű ez a kérdés, mint amilyennek hangzik!

A zenében pedagógiai célzatú darab némi hangszertechnikai gyakorlással, ámbár Frédéric Chopin és Liszt Ferenc hangversenyetűdjei jóval többek ennél. Filmeknél egy cselekmény-folyamat érzelmi, gondolati tartalma vagy hangulata. A festészetben leginkább tanulmány, egy nem végleges alak formai megközelítése. A táncművészetben viszont történés nélküli rész, amelyet a balett koreográfijára szeretnek lefordítani. Az irodalomban pedig kisebb terjedelmű alkotás, amely alkalmat ad a szerző virtuozitásának bemutatására ismeretterjesztési célból.

Felmerül a kérdés, hogy Kulcsár Ágnes műalkotásaira melyik etűd-meghatározás lehet alkalmas? Vakarják meg a fejüket önök is, akárcsak én tegnap este, majd pedig állapítsák meg, hogy mindegyik. Egy festőművészben ugyanis, akiben úgy alakul ki menet közben az alkotás, hogy előjön belőle a dekoratőr, a tipográfus, a múzeumi kiállításrendező, sőt még a keramikus is az bizony etűdspecialista. Ha ez esetleg nem lenne elég, akkor szobrászként vagy szőttes-készítőként is debütál. Kérem kövessék őt, kalandozzanak műalkotásai mentén a művészet szövevényes világában s mire a műveivel megtöltött mindkét termet bejárták, mindannyian etűdértő tárlatlátogatók lehetnek. Ki előbb – ki utóbb...

Nézzék meg alaposabban a sok helyütt feltűnő szárnyakat, szárnyalásokat és angyalokat, majd döntsék el melyikkel tudnak a legjobban azonosulni. Onnantól kezdve ugyanis már könnyebb a többit is megérteni, sőt több etűdöt is azonosítani. Tudom, nem egyszerű és nem könnyű, de megéri. Megéri, mert még az ősz színeiben is felfedezik az örök tavaszt.

Felhorgad persze az emberben ilyen információ áradat hallatán a természetes vágy, hogy inkább hazahurcoljon egy Kulcsár Ágnest azon melegiben. Szégyen arra, aki esteleg rosszra gondol: én a céhmesterasszony mesterremekeinek egyikére gondoltam! Bitang nagy a szerencséjük különben kedves mindnyájuknak, hogy eddig is kibírták: hála Istennek képes vagyok gyorsan is olvasni. Heverjék már ki, amint csak lehet, de a céhmesterasszony alkotásai maradjanak Önökkel!

A kiállítás megtekinthető október 30-ig, hétfőtől-péntekig: 10-20 óráig, szombaton: 14-20 óráig.