Felavatták Balatonalmádi Büszkeségpontját - képgalériával

balaton.vehir.hu 2016. 10. 23. 13:59

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen dr. Kontrát Károly, a Belügyminisztérium államtitkára, miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet a Szent Erzsébet ligetben.

Kontrát Károly ünnepi beszéde:
Tisztelt Ünneplő Almádiak! Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Ünneplő Közösség!
Tisztelettel köszöntöm Önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének a 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségünkön.
„Hol zsarnokság van,
Ott van jelen valóan
mindenekben ,
ahogy rég istened sem.”
írta Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című művében.
Hatvan éve, hogy Magyarország felemelte hangját és nemet mondott a zsarnokságra, a félelemre, az elnyomásra, és a kiszolgáltatottságra. Elegünk lett abból, hogy egy másik országból meg nekünk, mi a helyes és hogyan kell cselekednünk. A fiatalok elszántsággal, összefogással és bátorsággal mentek ki az utcára. Fegyvert ragadtak, hogy élére álljanak annak a szabadságharcnak, amelyben a gúzsba kötött, megnyomorított nemzet kiegyenesíti végre gerincét és egy nép azt mondja: elég volt!

Azok a fiatalok akik, 60 évvel ezelőtt az utcára mentek, hétköznapi emberek voltak. 1956 októbere hősiességet és önfeláldozást követelt és ők akár az életüket is feláldozták Magyarországért, a szabadságért és függetlenségért. De nem csak fiataljaink, hanem apáink, anyáink, nagyanyáink, nagyapáink- minden szabadságszerető ember összefogott akkor. ’56 őszén nem tűrhettük tovább a diktatúrák, a megszállások, az igazságtalanságok és elhurcolások világát.
Ilyenek vagyunk mi, magyarok: összefogva, akár az életünk árán is küzdünk egy olyan rendszer ellen, amely önmagát csakis félelemmel, gyűlölettel és erőszakkal képes fenntartani.
Mi magyarok nem tűrjük a rabságot: készek vagyunk harcolni a szabadságért, a nemzeti függetlenségért. Ezekért az értékekért a legnagyobb túlerővel szemben is felvesszük a harcot.
1956. október 23-án kivívtuk a szabadságot, amely azóta is élteti a hitünket a magyar nemzetben és az igazságban.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A mostani 60. évfordulón szeretnénk úgy ünnepelni, ahogy az a hősök és áldozatok emlékéhez méltó: tisztelettel, büszkeséggel és szeretettel.
Példaképek nélkül nincs jövőnk. A hősök tisztelete önmagunk tiszteletére tanít. ’56 hősei példaként állnak előttünk, akikre nap, mint nap felnézhetünk. Felnézünk a pesti srácokra és az almádi hősökre is.
Kötelességünk ’56 személyes hőseinek bemutatása, emlékük méltó ápolása, hogy gyermekeink, unokáink is ismerjék meg a nevüket és arcukat. Emlékeznünk kell: ez a szabadság, amely megadatott nekünk, nekik köszönhető.
Nekik, akik harcolta, kitartottak a barikádon, ellenálltak, akik az életüket adták a szabadságunkért.
’56 hőseinek az őket megillető helyre kell kerülniük, a nemzeti emlékezetben és 60 évvel a forradalom és szabadságharc után végre vissza kell, hogy adjuk a forradalom dicsőségét azoknak, akiket megillet: a hétköznapok hőseinek.
A forradalom Balatonalmádit és Vörösberényt is nagyon hamar elérte. A szabadság iránti vágy, a zsarnokság és az idegen elnyomók elleni elemi erejű tiltakozás hívta létra a forradalmi tanácsot, melynek megválasztásán a visszaemlékezők szerint több, mint másfél ezren vettek részt. Elnöke Farkas Béla, négy helyettese: Adolf Győző, Birkus Hubert, dr. Katona Emil és dr. Rédei István voltak. Létrehozták a nemzetőrséget. Balatonalmádi és Vörösberény lakossága gyűjtést szervezett a budapesti felkelők élelemmel való ellátására. A mindenféle ellenszolgáltatás nélkül összegyűlt adományokat a Móricz Zsigmond körtérig sikerült eljuttatniuk.
Büszkék vagyunk Hatvári Hugó Jenőre is, aki tizenéves barátaival a Rákosi-diktatúra megdöntésére szőtt bátor terveket, melyért halálra ítélték. Börtönéből az 56-os forradalom szabadította ki és részt vett a budapesti forradalomban.
1956 októberében Balatonalmádiban a nép elzavarta a szovjet megszállókat kiszolgáló kommunistákat, megválasztotta a maga érdekképviseletét, a helyi közösség alulról építkező hatalmi szervezeteit és szabadon élt.
Mit tanítanak nekünk 1956 hősei?
Ha nemzetünk nem áll ki magáért, más sem fog kiállni értünk. A szabadságunkat rajtunk kívül senki más nem tudja, és nem is akarja kivívni. Nem hagyhatjuk, hogy más államok, nemzetek érdekei befolyásoljanak bennünket. A szabadságot ma is, holnap is, mindennap meg kell védeni. És ebben a küzdelemben minden magyarra szükség van.
Az ünnep üzenet ma is világos: Minket magyarokat nem lehet elnyomni, nem lehet legyőzni.
Tisztelt Ünneplő Almádiak!
Köszönettel tartozunk elődeinknek, mert megőrizték tartásukat, hitüket, reményüket. Győztek, mert elérték, hogy ránk, utódaikra a bátorság, a hősiesség dicsőségét hagyták örökül. Nélkülük ma nem szabad országban élnénk.
„Ahol a Hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.” Mi büszkék vagyunk ’56 hőseire!
Éljen a szabadság és a függetlenség! Éljen 1956 és éljen az új egység Magyarországért!

Majd Jordán Tamás színművész „1956 te csillag” című műsora következett. A neves színész elmesélte, hogy a forradalom alatt tizenhárom és fél éves volt, nem mondható el, azaz eufórikus érzés, amikor a tömeg ledöntötte a Szálin szobrot. Közreműködött a Légierő Zenekar, Katona János karnagy, alezredes vezényletével.

Keszey János polgármester posztumusz „Balatonalmádi Város Díszpolgára” címet adományozott Ungár Józsefnek, amit gyerekkori barátja, cellatársa Hatvári Hugó Jenő vett át. Majd visszaemlékezett, felidézte a siralomházban töltött utolsó hónapokat.

Ezt követően a Balatonalmádi Büszkeségpont, Ungár József (Vörösberény, 1932 – Budapest, 1953) emlékmű felavatására került sor, amelyet, dr. Kontrát Károly államtitkár és Keszey János leplezett le. Az emlékmű Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotása. Az emlékmű a kommunista diktatúra kivégzett áldozata emlékére állíttatta Balatonalmádi Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásával valósult meg. Az új köztéri alkotást az egyházak képviselői megáldották.


Az ünnepi megemlékezés koszorúzással ért véget.

Hírportálunk képgalériája ITT tekinthető meg!

Ungár József 1932-ben született Vörösberényben.
Középiskolai tanulmányait anyagi okokból egy év után abba kellett hagynia, a járási sportbizottságnál állt munkába. Ungár József iskolai barátaival - csupa fiatallal - 1951-be hozta létre először a Magyar Partizánszövetség, majd a Magyar Nemzetvédelmi Szövetséget nevű szervezetet, melynek célja a fennálló „népi hatalom” gyengítése, megdöntése, a többpárti demokrácia helyreállítása volt.
Készültek a harmadik világháborúra és várták az amerikai sereget, hogy az felszabadítsa az országot. Segíteni akartak, hogy minél előbb kiűzzék a szovjeteket. Sok mindent nem tehettek, röpcédulákat készítettek, felvilágosító tevékenységet folytattak, jelszavakat festettek falakra és néhány háború idején összegyűjtött fegyverrel is rendelkeztek.
A nyolc tagú szervezet tevékenysége rövid életű volt.
Ungár Józsefet 1952. október 1-jén tartóztatta le az ÁVH, majd napokon belül a többi fiatalt is elfogták. Ungár József - fegyveres szervezkedéssel vádolt - fiatalembert a budapesti hadbíróság 1953. február 5-én első fokon kötél általi halálra ítélte. A katonai felsőbíróság 1953. április 16-án halálos ítéletét helybenhagyta, kegyelmi kérvényét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa még ugyanazon a napon elutasította. Négy hónapi siralomház után 1953. augusztus 18-án 21 óra 40 perckor a 21 éves Ungár Józsefet a Fő utcai börtön udvarán felakasztották.

A balaton.vehir.hu saját cikkei és fotói: minden jog fenntartva!