Kubik Anna csodálatos versünnepet hozott Balatonalmádiba

-Az egyik legnagyobb öröm az életemben, hogy magyarul beszélek, magyar nyelven tolmácsolhatom a magyar költők verseit – mondta a neves színművész. Azt hiszem, hogy bármelyikünk, aki szereti a verseket, életének történetét, főbb meghatározó állomásait ki tudja fejezni, el tudja mondani a magyar költők zseniális megfogalmazásaiban. Kubik Anna Kodolányi Gyula írásából olvasott fel részleteket a „vers fényűzés, ezért nélkülözhetetlen lenne…” Kubik Anna rettentő szuggesztív módon mesélt Ősi községben töltött éveiről, szüleiről, bányász édesapjáról, akit korán elvesztett, az édesanyai szeretetről, aki a három leány testvért szeretetben nevelte, igaz sokszor nélkülözésben, de hihetetlen lelki támaszként fogta össze a családot. A vers révén megemlítette az ősi Kajári Gyula festőművészt, aki mindig egy-egy verset „helyezett” el az alkotásain. Azt is elmondta, hogy Nemes Nagy Ágnes az „Egy madár ül a vállamon” című versét azért is kedveli, mert a madarak kapocs a Föld és Ég között. A tavalyi évben elvesztett édesanyja emlékére Csoóri Sándor „Anyám fekete rózsa” című fantasztikus versét osztotta meg a közönséggel. Szüleim amatőr színtársulatban ismerkedtek meg 1947-ben, nagyon tehetségesek voltak, de az élet másként alakította sorsukat… Abban is biztos vagyok, hogy a hit olyan megtartó erő egy életén át, mint a költészet – fogalmazott.

Kubik Anna

Pilinszky „Halak a hálóban”, Mezey Mária előadásában az egyik Veszprémi Tévé Fesztiválon hallotta, amikor is elhatározta, hogy versmondással (is) fogja tölteni életét. Babits Mihály „zsoltár gyermekhangra” című versét követően Reményik Sándor „Ne ítélj” versét követően elmondta, hogy Jókai „Kőszívű ember” című színpadi változatát először középiskolás korában Székesfehérváron látta.
Verses önvallomásában elmondta, hogy számára nagyon fontos a haza, a becsület és tisztesség és az, hogy hiteles emberek költeményeit olvassuk. Így Tóth Árpád, „Álarcos”, Csoóri Sándor „Trianon” és Tóth Bálint „Magyar litánia” költeményei hangzottak el.

A művésznő meleg szívvel emlékezett vissza a Nemzeti Színház egykori kollégáitól Bubik István barátjáig. Gyurkovics Tiborhoz különleges barátság fűzte, hiszen a Magyar Televízióban húsz évig együtt vezették a Lyukasóra című irodalmi műsort. Gyurkovics hiteles, fantasztikus, szuggesztív ember volt, így is alkotott és élt – mondta Kubik Anna, majd három különböző karakterű versét mondta el: a „Fecske”, az „Ebek harmincadja” és a „Honderű” kissé groteszk, „karcos” műveivel szemléltette egykori barátjának munkásságát.
Majd a közel másfél órás irodalmi találkozó végén felhívta a jelenlévők figyelmét, arra, hogy őrizzük meg a magyar nyelv sajátos és a világon egyedülálló szépségét, „elrettentésként” pedig Lackfi János „Véletlen” című versét osztotta meg a közönséggel. A művésznőt hatalmas vastapssal búcsúztatta Balatonalmádi hálás közönsége.

Többet Kubik Annáról www. wikipedia.org