Göröcs János emlékére

 Nemcsak tagja volt az UTE kétszeres KEK győztes csapatának, hanem a kupa gólkirálya is. Magas kitűntetések – többek között a Magyar Érdemend tisztikeresztje – birtokosa volt. Az MLSZ életműdíjjal, a Magyar Fair Play Bizottság trófeával jutalmazta. Újpest, később Budapest is díszpolgárává avatta. Klubcsapata, a lila – fehérek népes tábora örökös tagjává fogadta. Életéről könyv jelent meg, hosszú játékos, majd edzői pályafutásáról számtalan méltatás látott napvilágot világszerte. Második otthona, a hőn szeretett Alsóörs ennél tovább ment: a Pillanatfelvétel című riportkötet lapjain a sikeres sportoló magánemberként is bepillantást engedett életébe.

Részletek a 2010-ben készült riportból:

Ha módomban állna, és 70. születésnapja alkalmából teljesíthetném legfőbb kívánságát, mivel tudnék örömet szerezni önnek?
Füvet szeretnék a kertembe, gyönyörűt, mert a fűtelepítés nem sikerült valami jól. Minden mással elégedett vagyok. A kerti munka ma már megfelel egy edzésnek.
Ha már az edzést említette, kezdjük azzal! Egy ilyen sikeres pályafutás, mint amilyen az öné volt, megkövetelte, hogy mindig „topon” legyen. Szerette a felkészülést, szeretett edzeni?
Igen. Különösen a délelőtti edzéseket szerettem nagyon. Bemelegítéssel kezdtünk, aztán taktikai feladatok következtek, utána játék. Vannak figurák, amelyeket ha jól csinál az ember, hiába jön rá az ellenfél, tehetetlen. Én a hangulatos edzéseket szerettem. Baróti mester idejében népszerű slágerek szóltak a hangosbemondón. A tatai edzőtábot pedig isteni hely volt! Ott mindig nagyon jól éreztem magam.

Hogyan és miért választotta éppen ezt a sportágat?
Véletlenül. a Gyöngyösi úton laktunk. Lementem egy Ganz-meccsre. Félidőben lehetett kapura rúgni. Én is beálltam. Amikor a második félidő elkezdődött, odajött hozzám a Jutagyár csapatának ügyintézője, és a kölyökcsapatba invitált. Tízéves voltam, a korhatár tizenegy, ezért egy évig más igazolásával játszottam.

Merre vezetett a továbbiakban az útja?
1951-ben átkerültem a Vasas Izzó csapatába, ott is dolgoztam a gyárban. Marós tanuló voltam Pióker Ignác mellett. Később Konkoly Béla, az Újpest nagycsapatának intézője lett a főnököm. 1957 májusa körül az orrom elé tett egy igazolólapot, hogy írjam alá. Ki sem volt töltve. Másnap kiadtak az Újpestnek. Érdekesség, hogy a következő napon a Vasas vezetői is le akartak igazolni. Egy napot késtek.

Örül annak, hogy így történt?
Nem mondhatok semmit a Dózsára. Jól jártam. Azt mondta Konkoly: Tudunk adni egy lakást, kapsz egy öltöny ruhát, és minden héten két kiló diót. Menj át a zöldségeshez a híd alá, ott megkapod. A lakás a Pannonia utca 10-ben volt, 106 négyzetméter. Anyám kérdezte: azt akarod, hogy 18 évesen ez a tied legyen egyedül, mi meg hatan maradjunk ebben a szűk lakásban? A választ gondolhatja.

Az Újpest bizonyított. Utána frissen igazolt játékosán volt a sor. Emlékszik az első góljára?
Emlékszem, és arra is, hogy kikaptunk 3:1-re, pedig az én gólommal mi szereztük meg a vezetést. A Népstadionban játszottunk a Salgótarján ellen.

Hosszú, sikeres pályafutása során ezt a gólt még számtalan követte. Melyik mérkőzéésre emlékszik vissza a legszívesebben és miért?
A svéd - magyarra és a Magyarország – Svájc mérkőzése. Mindkettőn két–két gólt rúgtam. Később megsérültem, de ez a két mérkőzés is elég volt ahhoz, hogy beválogassanak a világválogatott csatársorának jobbösszekötő posztjára tartalékként. Felejthetetlen élmény volt az is, amikor 1965-ben 3 : 2-re vertük az Internationale Milant. Bécset imádom. Ők is engem. Ott mindig jól ment a játék. Így az újságok: „Göröcs – Austria Wien 3 : 1”, amikor pedig a Rapidot vertük 6 : 3-ra, „Az újpesti Göröcs világklasszis” – írták.

Évekkel később Kuvaitban megismerte az edzők életét is. Melyik nehezebb feladat: az élvonalbeli játékosé vagy a mesteré?
Az edzői munka nehezebb. Látja az ember, hogy mit csinálna az adott szituációban, a pályán pedig nem az történik.

Számtalan együttes játékát kísérhette figyelemmel. Ön szerint napjainkban melyik a világ legjobb klubcsapata, ki a legjobb játékos, és miért?
A Barcelona és a kis argentin, Messi, aki úgy bánik a labdával, mint Pataki a számokkal. Zsonglőr.

Volt példaképe?
Szusza Ferencet tekintettem annak. Úgy rúgni, ahogy ő, talán senki nem tudott. Sok nagyszerű labdarúgót ismerek Puskástól Peléig. Közéjük tartozik Garrincha is, aki ellen három ízben volt szerencsém játszani. Amit művelt!

Térjünk vissza a külföldön töltött évekhez. Hogyan fogadták önt Szulejvihatban?
Öt évet töltöttem kint és utána még hármat. A nyelvi nehézségeket sikerült áthidalni, kivéve a nevem kiejtését. Nem jutott eszembe, hogy az édesanyámtól kapott becenevem, a Titit használjam, így hát „kaptennek” szólítottak. Dolgoztam az első csapatnál és az utánpótlásnál vezetőedzőként, később egy ideig Iránban is. Maradhattam volna tovább, de nem tettem, mert hiú vagyok. Lehet-e sportolónak nagyobb álma, mint hogy annak az egyesületnek az élén álljon, amelynek játékosa volt? Velem ez történt. Hívott az Újpest, és én 1985-ben végleg hazajöttem, hogy aztán több, mint kilencven mérkőzésen át irányítsam őket.

Ön szerencsés ember, élete sikertörténet. Mit tud ehhez Alsóörs még hozzátenni?
Amikor 31 évvel ezelőtt megláttam ezt a telket, megszerettem. Alsóörsnek varázsa van. Úgy szeretek itt lenni, hogy el nem tudom mondani! Alig várom, hogy lejöhessek! Alsóörstől mindent megkapok. Itt él a lányom, Andrea a családjával. Van két unokám: Jankó és Dóra. Itt vannak a barátaim. A szomszédokkal nagyon jó a kapcsolatom. Régebben tagja voltam egy társaságnak, akikkel jól éreztem magam, sajnos közülük már sokan nem élnek. Szeretek a partra járni, eszem egy hekket, iszom egy kisfröccsöt. Egyszer, öt évvel ezelőtt mégis úgy gondoltam, hogy elmegyek innen, és a lányomnak adom mindenem. Nem tudtam megtenni. Szinte visszakéredzkedtem. Mondtam nekik: Mégis maradnék. Megértették.

Kovács Piroska