A versek szeretete örökre beleivódott Lukács Sándor színművészbe

A kiváló színész közvetlenségével, szerénységével, jó humorával, hamar belopta magát az emberek szívébe. A hölgyek pedig megállapították, hogy még mindig sármos férfi Lukács Sándor, akinek jellegzetes hangorgánuma betöltötte a művelődési ház színháztermét. A szervezők részéről kitűnő választás volt őt meghívni, hisz nála jobban és szebben verseket, kevés színész mond Magyarországon. A költészet napja számára egy főhajtást jelent, a kiváló magyar költők iránt. Nagyon sok kedvenc költője, írója van, nem is tud kiemelni egyet sem. Fiatalkorában Juhász Ferenc, Nagy László, Pilinszky János volt rá nagy hatással.

Alsóörsön legelőször a magyar költészet óriásaitól hallhatott szebbnél-szebb verseket a közönség. Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Váci Mihály – a teljesség igénye nélkül. Az előadás második részében saját költeményeit adta elő. 1985 óta költőként versesköteteket ad közre, ebből csillogtatott meg néhány verset. Megható volt, amelyet édesapjához írt, aki a Don-kanyarból hazatért, de lelkivilágát örökre meghatározta az ott töltött néhány év.

Fontosnak tartaná, hogy a fiatalok ne csak a robbanásszerűen terjedő digitalizációval, az internet világával ismerkedjenek meg, hanem a versekkel is. Ha nem is tanulnak meg költeményeket, de legalább olvassanak, mert mindez a beszéd és a szókincsüket gyarapítaná. Ugyanakkor szomorúan veszi tudomásul, hogy az emberek már nem beszélgetnek egymással, hanem csak az okos telefonjaikat nyomkodják. Ezért is volt jó érzés egy órára „megpihenni”, letenni a mobiltelefont, átadni magunkat a költészet világának, melyet Lukács Sándor színművész testesített meg. Jogosan járt a vastaps az előadás végén.