Alsóörs, 2019. március 22., péntek - A Balaton-parti településen fogalom a több, mint százéves kocsma, amely feledhetetlen irodalmi rendezvényeknek adott és ad otthont. Pénteken este Szoboszlay Sándor színművészre emlékeztek.
Szoboszlay Sándor születésének 94. évfordulójára emlékeztek (Dömös, 1925. március 22. – Veszprém, 2013. január 4.). A színművész nyaralója és kocsmai felolvasásai ikonikus irodalmi és baráti találkozók helyszínei voltak. Így nem csoda, hogy zsúfolásig megtelt a terem.
Az asztalnál Ferenczy Gábor alpolgármester és Hebling Zsolt polgármester
Hebling Zsolt polgármester üdvözlő beszédében kiemelte a színművész nagyságát, az általa tartott irodalmi összejövetelek jelentőségét, annak közösségi hatását. Emlékét még nagyon sokáig szeretnénk megőrizni a településen és nem csak a falra kihelyezett portréjával, hanem azzal, hogy évről-évre összejövünk a születésnapján, ami jövőre kerek évszám lesz a színész születésének 95 éves évfordulója. Ezt követően felolvasta Albrecht Sándor újságíró-polihisztor az alkalomból írt gondolatait, aki nem tudott személyesen részt venni a péntek esti rendezvényen. Arról is szólt a polgármester, hogy Oberfrank Pál a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója azért nem tud részt venni a mai megemlékezésen, mert este színházi premier lesz. Szoboszlay Sándor a Veszprémi Petőfi Színház színművésze volt 1974 és 1991 között.
Albrecht Sándor írása:
Méltó esemény a kocsmai megemlékezés Szoboszlay Sándor néhai színművészünkről. Folytatása az ünnepi eseményeknek,hisz Alsóörsön hagyomány,hogy éven át sok és sokféle tartalmas,értékes esemény történik,ami ünneppé nemesedve teljesedik ki,mert Alsóörs mindig szépen ünnepel!A magyar színjátszás kiválósága volt és így maradt meg az emlékezetben Szoboszlay Sándor.Mi mondhatjuk úgy is,kellő tisztelettel,barátsággal,hogy Szobi! Mert élete utolsó szakaszában alsóörsivé is vált. Falubelijeink tehát nemcsak a színpadról ismerhették, hanem maguk közül a falubelijeink egyikeként,és közülünk valónak tekinthették. Legendává nemesült az itt tevékenyen töltött ideje,midőn a veszprémi I-es Asztaltársaságot lehozta Alsóörsre, népszerű, határtalanra tágult körben ismert,elismert kocsmánkba.Az idő igazolta, amit előre nem is láthattunk: ezzel sok rejtett építő, önépítkező nemes emberi szándék fonódott egybe s teljesedett vonzó szellemi folyamatba. Az együttlét és a közös gondolkodás szabadságát gyakorolták,valósították meg. Szórakoztak,közösen töltötték szabad idejüket, keresték jó kedvűen a mindennapi valóság értelmezését, a tűnt idők aranykorából próbáltak minél többet visszalopni a jelen gondjainak könnyítése céljából. Nem adtak le semmit a megélhető jó kedvből,hol is? - éppen a pohár bor mellett! Egyszóval nagyon is jól érezte magát itt a népes, természetesen alsóörsiek kiegészítette víg,mulatozásra,szellemi értékek megformálására is mindig kész társaság.
Bebizonyította az idő: a bor mellől messzire tekintettek. Emlékeket hagytak. Mondhatnánk, nem volt nehéz,hisz több mint négy évtizede Baranyai József vezeti e rangos kocsmát a szakmai idők egyik kitűnőségével, Ilikével. Korcsmáros és korcsmárosné, született népszerű házigazdák tárják itt a fogadó és lelkük ajtaját az érkezőknek... ma már, mondhatni, különösen szezon idején nemzetközi a vendégkör.Talán mindenki nem is sejti pontosan,milyen gazdag múltra épült itt Szobiék nagyszerű ittléte... Ez a kocsma régesrégi léte első pillanatától elhívatottan szolgálta a közösséget. Életszíntérként,hisz a faluközösség ügyeit nemegyszer itt döntötték el.Közbirtokossági döntések,követválasztások,falugyűlések, perdöntő kérdések színtere volt nemegyszer e hely. Jóllehet, a Nemzeti Múzeum megalapítására itt döntöttek az önkéntes adományokra helybéli elődeink. Pohár bort is ihattak itt, midőn 1830-ban Füredre indultak önkéntes színházépítő munkára. Mindig eleven színtér volt e helyiség. Vándorcirkuszok léptek föl itt. Némafilmeket mutattak be. Aztán a helyi fiatalság szini előadásain szorongott falai között falunk népe.Följegyzett írásaink őrzik régi kezdetektől a szereplők névsorát. Ősi családneveket sorol ez emlékezet,s e nevekben ott fénylik a falutörténet drága múltja, emléke, tisztelete, emberi-, szellemi értéke. Lobogva osztottak örömet.Szüreti bálok,tánciskolák, koszorúcskák, emlékezetes kabarék, búcsúbálok, sőt művészi kiállítások... E hely varázsa voltaképpen a múlt gyökereiből is ered. Mindig is sugározta a vendégváró otthonosságot. A barátság új hajtásait szökkentette szárba Szobiék társasága, természetesen a helyi barátokkal egyetemben. Gondoljunk csak az óriási disznótor-rendezvényre. Megelevenedett ez a fontos, hagyományok színes emlékeit áradóan fölújító foglalatosság. Felejthetetlen,pazar vigasságot kibontó, ételremekeket kínáló, harsány, pálinkával, borral megszentelt magasbaszökő esemény- ünnep volt valahány ilyen, évente megismételt kiváltságos tor. Megmozdulásaikban ott rejtezett a mindenkori szellemi igény. A hagyománytisztelet, a jelen gyarapítása, a közélet teendőinek tisztelete, az abban való építő részvétel. A miliő, a falu paraszti múltjából megőrzésre összegyűjtött tárgyak drága-gazdag-beszédes gyűjteménye fölbecsülhetetlen érték, helytörténeti valóság-kép, a föld- és a munka szeretete-becsülése sűrűsödik minden darabban, s a betérőt titkon főhajtásra is inti... Tették ezt Ők, és mi e szellemiség méltó folytatói lehetünk... Szobi a humor, a vígság és a fölkészült gondolkodás, kiállás mestere volt. Így tevékenykedett az asztaltársaságban is elsőként az egyenlők között. Élet-fölfogásában ott rejlett a költő-megfogalmazta késztetés: "Ember vigyázz! Figyeld meg jól a világot. Ez volt a múlt, emez a vad jelen. Mindig tudd, mit kell tenned érte, hogy jobb legyen!"
Albrecht Sándor
