A Balaton szerelmese

balaton.vehir.hu 2018. 04. 24. 19:25

Alsóörs, 2018. április 24., kedd – Kedden délután mutatták be Somorjai Horváth Piroska „A Balaton szerelmese Iklódy-Szabó János” című könyvét az Eötvös Károly Művelődési Házban.

 A kötetet Hebling Zsolt polgármester mutatta be, ajánlotta a szép számú érdeklődőnek. Az Archív felvételeket kiegészítő képanyag Kovács Endre fotóművész és Zórád Ferenc munkája.

A műsorban közreműködött Dallos Szilvia színművésznő és Teleki Gergő zongoraművész. A kötet a Gyurgyák János vezette Osiris Kiadó műhelyében készült.

Hebling Zsolt ünnepi gondolatai:

Somorjai Horváth Piroska , a szerző ajánlásával családjának, és Szókratész szép idézetével kezdődik a különleges könyv:  „ Csak az elmesélt élet az élet „ .   S ez valóban így van, mert falunk lakosai közül hála Istennek , élnek olyanok, akik személyesen ismerhették  Iklódy-Szabó Jánost, Alsóörs meghatározó személyiségét, s a Bakony-Balaton kultusz avatott szószólóját,  de a jövő generációi számára is példaértékű  lehet - a közösségéért önzetlenül tevékenykedő ember élete, amelyet megismerhetünk a hagyománytisztelet által született alkotásból, ami 11 fejezetből és a Mellékletekből áll.

Az Előszóban a szerző leírja kifejező gondolatait, amelyekből azonnal kitűnik Dr. Iklódy-Szabó János rendkívüli alakja , munkássága. Örömmel tudhatjuk meg azt is, hogy a bemutatót megtisztelik a családtagok is a világ több távoli pontjáról, s  a végén pedig megköszöni mindenki támogatását és segítségét, amely révén létrejöhetett a település legújabb értékőrző kiadványa.

Az első fejezetben az ősi család története jelenik meg, és az életpálya rövid áttekintése. Itt említeném meg,a hátsó borítón szereplő díszes címert, amely Keipert László festőművész grafikájában is szerepel a 12. oldalon, s amelyet most Bécsből sikerült megszerezni , ugyancsak a család jóvoltából.

A második fejezet a „Diákévek, avagy a műveltség bölcsője” címet viseli. Ebből kiderül, hogy kora legkiműveltebb emberfői közé tartozott János.

A „ Családi emlékkönyv” című,harmadik részben öccse , a három évvel fiatalabb Andor az ifjúságuk időszakáról szép emlékeket és sok érdekességet őriz naplójában. Érezni lehet a testvérek közötti szoros kapcsolatot és szeretetet, amely később is megmutatkozott, felnőtt korukban is nagyon összetartóak voltak.

Iklódy-Szabó János háromszor kötött házasságot, első felesége Hochreiter Rózsika halála után Ángyán Arankával, majd Vetter Erzsébettel. Utóbbi kettőből három-három gyermek született: Edit,Mariette,Éva, majd Tibor,Iván és Zsuzsanna. János bensőséges kapcsolatot táplált irántuk, minden nyáron a féltestvérek együtt tölthették a szünidőt. Andor fia, Ervin is nagyon megszerette az alsóörsi kedves otthont.

Nagyon különlegesek és szívbemarkolóak a fejezetben szereplő levelek: Albrecht Sándor újságíró, helytörténész gondolatai, Iván , Zsuzsanna , és az unoka ,Mariette lánya Schubertné Rákosy Johanna sorai a szerzőhöz.  Kiérződik Alsóörs iránti tiszteletük és szeretetük.

Iklódy-Szabó János arra tette fel az egész életét, hogy minden erejével hazája, nemzete ügyét szolgálja.

A negyedik és ötödik rész közéleti jelentős szerepét tekinti át, s azon céljait, amelyekkel sokat tett a térségért. Csak felsorolásképp a teljesség igénye nélkül: a Balatoni Szövetség élén az idegenforgalomért dolgozott ,a fürdőélet fejlesztéséért, dédelgetett álma volt a Nemzeti Park létrehozása a tó körül, bankelnökként az építési kedvet ösztönözte, a Balatoni Halászati Részvénytársaság élén is tevékenykedett, közlekedési elképzelései is előremutattak:pl. vasúti kettősvágány kialakítása, autósztráda kiépítése.

Sürgette a Veszprém- Tapolca és más útvonalak bekapcsolását az országos hálózatba, de múlhatatlan érdemi vannak abban is, hogy a gráci műút Veszprémen vezet keresztül.

Jól kifejezi szemléletét a „ Mindent a Balatonért!” alcím is: szőlész-borász szakemberként szívügyének tekintette a történelmi borvidék voltát, pl. neki köszönhető az alsóörs- lovasi szőlőtelep fennmaradása is. Egyébként palackozó üzemet is létesített, sőt exportálta is a jó minőségű borokat. Az üveg címkéje a családi címert és a kastélyt ábrázolta.

A könyv  43. oldalán kiemelném a következő mondatot, amely a humánpolitikus képét ábrázolja: a Felvidékről 70 gyermek nyaraltatását szervezte meg, megérkezésükkor meleg szavakkal ő maga köszöntötte őket. Ugyanezen az oldalon megismerhetjük, mint jó tollú publicistát: azt vallotta,

„ hogy a Balaton igazi szerelmese és a Balaton legnagyobb jótevője az: aki cselekszik érte! „

Azt hiszem, Piroska alkotásának címe igen találó!

A 6. fejezet „ Tisztelet a szülőföldnek” , vagyis Veszprémnek. Az ő érdeme a mindannyiunk által ismert völgyhíd,a Betekints völgy sziklás szűkülete fölött átívelő 185 m hosszú és 37 m magas Viadukt. Hogy hogyan ? Ez is kiderül a könyvből.

A Bakony-Balaton Propaganda Bizottság elnökeként már akkor megfogalmazta a ma újra központi témaként kezelt, az elválaszthatatlan tájegységek együttműködésének szükségességét.

A  „ Sólyomszárnyon” című ( hetedik) részben azt is megtudhatjuk, hogy mennyire szeretett vitorlázni, számos díjjal is büszkélkedhetett, s nem csak a nyári, de a téli Balatont is felfedezte: így írt róla: „ A befagyott Balaton csodálatos ajándéka a magyar földnek, amely olyan idegenforgalmi értékkel is bír, aminőt úgyszólván egész Európában alig találunk.” A 66.oldalon ritka fotó örökíti meg ezt.

A 8. fejezet egy másik oldaláról, zenetörténészként mutatja be Iklódy-Szabó Jánost.  „ Veszprém, mint a magyar zene forrása” címmel tanulmánya jelent meg Ruzitska Ignác kottasorozatáról, amely első ilyen jellegű munka volt e témában.

Ő, mint lokálpatrióta terjesztette elő a Tűztorony zenélő szerkezetre vonatkozó javaslatát!

A Magánszféra elnevezésű fejezetben Somorjai Horváth Piroska egyrészt dokumentum részleteket tár elénk, amelyek a sokoldalú politikust és közéleti személyiséget , mint magánembert  ismerteti meg az olvasóval,  másrészt lakosaink emlékezetéből merítve megelevenedik az a kép, hogy milyen szép lelkű ember is volt . Aki hozzáfordult segítségért, mindenkinek segített, valamennyi alsóörsi családot ismerte,fontosnak tartotta a helyiek foglalkoztatását,ő pedig nagy tiszteletnek örvendett. A falu befogadta és szerette, ez fordítva is így volt.

Nagyszüleimtől hallva én is meg tudom erősíteni az ebben a részben leírt rendkívül érdekes, megható történeteket. Nagyon örülök, hogy többen ma is jelen lehetnek ,akik a könyvben felidézték a soha el nem halványuló emlékeket. 

A 10. fejezet a Requiem „ Bevégeztetett” címet viseli, bekövetkezett 75 évvel ezelőtti halálakor tapasztalható megrendültséget ábrázolja és temetéséről szól, az utolsó pedig az Epilógus egy gyönyörű idézetet tartalmaz Iklódy-Szabó Jánostól.

Iklódy-Szabó János családja (Fotók: Nagy Veronika)

A balaton.vehir.hu saját cikkei és fotói: minden jog fenntartva!