Nyári tábor, avagy az alsóörsi művésztelep a Török-házban

A Manzart rajziskola vezetője, Somos Ildikó otthonról hozta a művészet szeretetét. Édesanyját, Somos Zsuzsa grafikust, a magyar rajzfilmgyártás fénykorának reprezentánsát, nem kell bemutatni az alsóörsieknek, sikeres kiállítások sora fémjelzi munkásságát országszerte és itt, Alsóörsön is. Keze nyomát őrzik azok az alsóörsi témájú könyvek is, amelyek a szeretett falu értékeit őrzik a képzőművészet eszközeivel a jövő számára.

Somos Ildikó édesanyja útját választotta: művészdiplomát szerzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafika szakán. Kezdetben a reklámszakmában dolgozott. Tíz évvel ezelőtt a rajzolás ábécéjének megalkotójával, Szunyoghy Andrással közösen megalapította Budapesten a Manzart rajziskolát, amely ma már nyolc tanárt foglalkoztatva, kezdő szinttől a haladóig lehetővé a festészet, a rajzolás tudnivalóinak elsajátítását az érdeklődők számára. A klasszikus témák mellett a tematikában érdekességek is szerepelnek, úgymint képregény szerkesztés (ez roppant népszerű), vagy éppen divatrajz. A művésznő legnagyobb örömére napjainkban már egykori fiatal tanítványai is bekapcsolódtak a munkába.

Ilyen előzmények után született meg a gondolat, hogy nyári táborokat kellene szervezni gyerekek számára. Erre Alsóörsön első ízben az idén került sor. Jobb helyszínt keresve sem találhattak volna, mint a Török-ház, a maga történelmi levegőjével és egyedülálló panorámájával. Jelentkezők akadtak bőven. Érkeztek gyerekek Veszprémből, Balatonfüredről, Gyulafirátótról, Papkesziről, sokak Budapestről. Iskola volt ez, és mégsem az. Komoly munka folyt, mégis élvezte mindenki, felszabadult volt hangulat.

A foglalkozások meghatározott rendben követték egymást. Minden napnak megvolt a maga célkitűzése, egy - egy technika megismerése, elsajátítása. Először egymással és a grafitceruzával ismerkedtek meg a gyerekek, az árnyékolástechnika alapjait és az arányokat elsajátítandó. Az akvarell festéshez adta magát a Balaton. Ez kifejezetten „alsóörsi” technika, Somos Zsuzsa műfaja. Ő is tanította. Másnap, amikor a szénnel való rajzolás és a pasztell volt soron, a boltíves vörös kövek történetét is elmesélte. A programban szerepelt egy grafikai nap is, ekkor a foglalkozás a híres kisnemesi udvarház falain belül folyt. Miközben Ildikó tanár néni a grafika ágairól beszélt, sokan szerették meg az aprólékos munkát, alapgyakorlatként a koncentrációt kívánó pontozásos technikát. Volt egy olyan alkalom is, amikor egy nagy fa tövébe, a Balaton partjára költözött le a tábor. Mire a zárónap elkövetkezett, már a tempera használata is lehetővé vált, csendéletek születtek ezen a módon, háttérben a természettel. A tábor legnagyobb sikerét a kroki rajzolás aratta. Ezek a képek fekete filccel készültek, egy vonallal, javítási lehetőség nélkül. A feladat egy mozdulat ábrázolása volt. A résztvevők körbeültek, a kör közepén valaki egy választott pózba merevedett, az élő szobrot kellett lerajzolni. Mint azt megtudtam, bár játékos formában, de ebből tanultak a legtöbbet.

Mindekét csoport tagjai egyetértettek abban, hogy az alsóörsi mini művésztelep betöltötte küldetését. Erről az első csoport tagjai, a kicsik is elmondták kedvező véleményüket, míg a nagyok képviseletében egy budapesti hetedikestől, Dreiszker Ágnestől azt tudtam meg, hogy nagyon sokat tanult az itt töltött idő alatt, olyan dolgok kerültek a helyükre, amelyeket ismert, de nem tudott jól. Fontosnak tartja, hogy közben közösség született. Az ugyancsak hetedikes Mesterházy Korinának Papkesziről a „pöttyözős” technika nyerte meg leginkább a tetszését. A fővárosi Demjén Márta szerint helyes gyakorlat, hogy nem hasonlították össze munkáikat, önmagához viszonyítva értékeltek mindenkit. Egyben megköszönte a segítséget, amit tanítóiktól mindenkor megkaptak.

Végezetül Somos Zsuzsától kértem véleményt. Fontos a „kis művésztelep” – válaszolta, mert a gyerekek megismerik, megszeretik közvetlen környezetüket. Megtanítjuk őket rácsodálkozni a világra. A túlsó part, egy kis kagyló ábrázolása mind – mind alkalom arra, hogy kifejezzék gondolataikat. A környezet megismerése alap az életvitelükben. Voltak aggályaink, de sikerült minden. Rengeteget rögtönöztünk. Ebben szerepe volt az időjárásnak is. És van még valami. Sokat tanultam én is a gyerekektől, pszichológiát és mást. A lányommal pedig, akinek segítettem, még az eddigieknél is nagyobb összhangba kerültünk a munkát illetőleg.

A kedvező fogadtatásra alapozva, a szervezők tervezik a folytatást!