Alsóörsön az Endrődi Szalon vendége volt Bélafi László

Az együttes Alsóörsön is ismert és népszerű, az elmúlt három nyáron többször is élvezhettük muzsikájukat a Jazz móló hosszú estjein, lent a parton balatoni háttérrel. Nagyszerű esték ezek! S idén is találkozhatunk majd velük, a Nyárbúcsúztató programjai közt is, a 0. napon övék lesz a színpad, s aki részese lesz annak az estének, nem fog csalódni.
Somorjai Horváth Piroska egy régi emlék felidézésével kezdte, Jancsó Adrienn gondolatával, mi egy jó este titka? A közös befogadó hangulat. S mint később megtapasztalhattuk, ez nem hiányzott ezen az estén sem.

Mára már elképzelhetetlen a nyár az együttes koncertjei nélkül

(Fotó: balaton.vehir.hu/Archív)

Bélafi László mérnökember, aki kitűnő zenész is, s vallja, hogy egyedül vagy közösségben zenélni egészen más élmény, az együtt zenélés a „non plusz ultra”. Arra a kérdésre, hogy tehetséges embernek tartja-e magát, szerényen kitérő válasz érkezett, a megfelelő feladat mozgósítja az ember alkotó energiáit, ez viszi előre, no és a kíváncsiság a másik nagy hajtóerő.
Hogy is kezdődött az észrevétlen elköteleződés a zenével? A veszprémi zeneiskolában kisdiákként szolfézst tanult Nyitrai Károlytól, majd furulya volt az első hangszer, később klarinét, majd sokkal később, harminchárom évesen a szaxofon (tenor). Huszonöt éve megalakult a Szwing-szwing együttes, idővel hatalmassá gazdagodott repertoárjuk, talán egy hétig is tudnának zenélni folyamatosan. S aki hallotta, látta őket, az tudja, milyen örömmel teszik ezt.
Édesapja is művelte a zenét, tagja és titkára is volt Veszprém város ének- és zenekarának, így a kórus ügyek gyakran a család nappalijában kerültek megvitatásra. Az ötvenes évek derekán Zámbó István szervezte meg a város ének- és zenekarát támogatóival, segítőtársaival, köztük Bélafi László édesapjával.

Mégis úgy alakult, hogy épületgépész mérnöki diplomával a zsebében tért vissza Veszprémbe. Ő úgy tartja, hogy a jó ötleteket, terveket minél több embernek kell elmondani, hogy az emberek magukénak érezhessék, s ez nagyban hozzájárulhat egy elképzelés megvalósulásához. Példaként említette a veszprémi Brusznyai-emlékművet, s közelebbről, az alsóörsi vitorláskikötőt, amit óriási ötletnek tart. Az ő régi nagy álma is megvalósult a Hangvilla megépülésével. Az 1990-es évektől dédelgetett terv ma már valóság Veszprém belvárosában. Falán réztábla hirdeti, hogy építőipari nívódíjjal ismerték el.
A régi, lerobbant Séd mozi át- és körbeépítésével valósult meg ez a csupa üveg impozáns épület, mely ma otthont ad a város művészeti csoportjainak, színháznak, nívós előadások színhelye.

Arra a kérdésre, hogy mik a következő tervek, „sok kicsi terv, folyamatosan” – hangzott a válasz.
Bélafi László jó humorral megáldott szerény ember. Olyan, aki inkább csinálja, mint magyarázza.

A beszélgetést többször színesítette zene, jó hangulatot teremtve. A végén a meglepetés is zenében érkezett, csak neki szólt a dal: a „Bár nem híres jazz énekes…..” kezdetű régi sláger refrénjét kicsit módosítva énekelték a zenésztársak. „Nekünk csak ő kell!” S ezzel ők is mindent elmondtak az együttes vezetőjéről, barátjukról.

Csiszár Edit