Újévi kívánsághangverseny Alsóörsön

A két műsorvezető: Zakar Zelinda és Kálmánfi Gábor üdvözölte a vendégeket, majd Hebling Zsolt polgármester újévi köszöntője következett. Az évnyitó gondolatok nem az új év új terveiről, feladatairól szóltak, hanem inkább arról a szellemiségről, hogy „Alsóörs közössége ápolja, őrzi tisztes elődeitől örökölt hagyományait, és tudatosan építi jövőjét”.

Hebling Zsolt

2017 is jeles, emlékezésre késztető évfordulókat tartogat, sorolta is ezeket polgármesterünk: Also Eörs első írásos említése 890 évvel ezelőtt történt, Luther hitújító fellépése 500 éve (júniusban falunkban lesz egy jelentős program a reformációról megemlékező események sorában), 175 éve született Eötvös Károly, 115 éve Jablonkay Géza, aki a falu krónikáját kezdte írni, 75 éve halt meg Iklódy-Szabó János országgyűlési képviselő, a Balatonért sokat munkálkodó közéleti személy, 45 éve hunyt el Gerencsér József, a legendás körözöttes kifli mestere, s 25 éve távozott a népszerű és szeretett Horváth Berárd atya.

„Folytatni szeretnénk értékeink, hagyományaink őrzését, közösségeink segítését, lakóhelyünk, otthonunk fejlesztését” – mondta a polgármester, s ehhez kívánt békét, egészséget, elegendő örömet és sikert az új évre.

A műsor két blokkból állt. Az elsőben az operairodalom három ismert és egy kevéssé ismert, de gyönyörű dala hangzott el. Kezdődött Tosca imájával (Puccini), majd Donizetti Szerelmi bájitalából egy románc előzte meg a Bánk bánból való Keserű bordalt. S a neves cseh zeneszerző, Dvoraknak egy vízitündér történetéről szóló, bemutatásakor nagy sikert aratott Ruszalka c. operájának legnépszerűbb dala, a Holdfény ária zárta a sort.

A második blokk az operett népszerű dallamaiból merített. Kálmán Imre, Lehár Ferenc és Huszka Jenő népszerű operettjeinek örökifjú dalai csendültek fel két fiatal, csodálatos hangú énekesnő: Gál Laura és Bihari Adél Ajkáról, valamint az ifjú tenor, Meggyes Csaba és a tapasztalt Kálmánffy Ferenc előadásában.
A Cirkuszhercegnő, Marica grófnő, Csárdáskirálynő, A víg özvegy, a Cigányprimás, A mosoly országa és a Lili bárónő c. operettekből hangzottak el részletek.
Az elegáns, méltóságosan szép zongoránk is főszerephez jutott: Bárkányi Éva és Várfalvi Fodor Éva kísérte zongorán az énekeseket.
A közönség egyre lelkesebben és egyre többet tapsolt, ezért ráadásként a My fair lady népszerű dallama (Ma éjjel táncolnék….) Bihari Adéltól és a O sole mio Kálmánffy Ferenc és Meggyes Csaba kettősében hangzott el, ne is mondjam, nagy sikerrel!
S hogy még egy ráadás következett a négy énekes együtt éneklésével, szép és vidám zárása volt az estének.

A hagyományok is valahol valamikor elkezdődtek, többnyire észrevétlenül, a rendszeres ismétlődések tették hagyománnyá a ritust. Azt gondolom: egyre kuszább és élhetetlenebbé váló világunkban különösen megnő a kis közösségek, szerveződések, találkozások szerepe, ez az este is jó alkalom volt erre.
A sok között legkedvesebb könyvem egy mondata gyakran eszembe jut: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”