Alsóörs: A Tündér Ujjak Klub új kiállításáról

Három évvel ezelőtt tűzte ki maga elé azt a célt az Alsóörsön élő Tarnai Viktória, hogy a kézimunkázás otthonról hozott tudományát és szeretetét nem kezeli privilégiumként, hanem megosztja tágabb környezetével. Elhatározta tehát, hogy a községben életre hív egy új közösséget. A kötéssel, horgolással, különféle hímzési technikákkal foglalatoskodó hölgyek száma kezdetben mindössze három fő volt – ma már húsznál is többen vannak, soraikban egy férfiemberrel, aki saját bevallása szerint nagyon jól érzi magát közöttük.

További fotók ITT tekinthetők meg!

A kiállítást Hebling Zsolt polgármester nyitotta meg. Mindig öröm, ha közösség jön létre - mondta, hiszen az egy összetartó erő. Különösen akkor, ha olyan társulásról van szó, akikre büszkék lehetünk. Márpedig a Tündér Ujjak Klub mindent megtesz azért, hogy róluk ezt elmondhassuk. Elég csak arra a nagy sikerre gondolni, amit bemutatkozása alkalmából Alsóörs aratott a veszprémi Hangvillában, amikor a paravánokon (többek között) a klub tagjainak nívós munkáiban is gyönyörködhettek a látogatók. Sikeresek időszakos kiállításaik is, ezek aktualitását általában a karácsonyi, húsvéti ünnepkör adja. Arra, hogy jószándék vezérli őket, bizonyság egy országos felhíváshoz való csatlakozás, melynek keretében óriástakarót készítettek kisgyermekek arcára mosolyt csalogatandó.

Ötletekben miként eddig, most sem volt hiány. A színes forgatagban láthattunk díszítőelemeket, használati cikkeket, játékokat, ajándéktárgyakat és nem is volnának nők, ha nem játszana szerepet ilyenkor is az öltözködés minősége: sálak, poncsók, táskák és más kiegészítők reprezentálták az örök divatot a legkülönbözőbb színekben, formákban, ötletesen, változatosan. Az egyik sarokban pedig ott állt már a karácsonyfa, utalásként a közelgő ünnepre, annál is inkább, mert a napjainkra már hagyománnyá vált karácsonyfa díszítő verseny házigazdájának szerepét is a „tündérek” töltik be.
Hogy kik ők? Íme, a kiállítók névsora: Drexler Gáborné Bolla Júlia, Gárdonyi Julianna, Karácsonyi Barbara, Karácsonyi Bianka, Karácsonyiné Mrázik Melinda, Kolozsvári Zsuzsanna, Kovács Zoltán, Lászlóné Tiszafalvi Éva, Légrádi Ernőné, Lucskainé Hideghéti Ágnes, Mikóczi Zsuzsanna, Nagy Veronika, Pandurné Nagy Ildikó, Rízné Domján Szilvia, Sárközi Attiláné, Sipos Éva, Tihanyi Andrea, Tóthné Fülöp Erika, Vas Krisztina és Tarnai Viktória klubvezető.

Kérdésemre válaszolva Tiszafalvi Éva elmondta, hogy a budapesti általános iskola kézimunka óráit követően negyvennyolc év kellett ahhoz, hogy ismét horgolótűt vegyen a kezébe. Eleinte nem hitt magában. Szükség volt a klubvezető szakértelmére, végtelen türelmére és bíztató szavaira, ezt megköszönte. Gávay Anna Budapestről látogatóként érkezett a kiállításra, nem véletlenül, hiszen ő maga is jártas a kézimunkázásban. Tetszett neki minden, amit látott. Sárközy Attiláné, aki tizenegy éve tagja az Alsóörsi Csipkeműhelynek, elnézte, hogy milyen szép dolgok készülnek a Tündér Ujjak által, már akkor tudta, hogy közéjük áll. Régebben lánya babáit öltöztette, díszeket csinált, most alvókendőt készít az óvodásoknak. Légrádi Ernőné új tag. Szeret kötni, horgolni, jövőre a csipkeverést is kipróbálja. Otthon is dolgozik, gyűjti az ötleteket. Ő kifejezetten a társaság miatt lépett be a klubba. Rízné Domján Szilvia díszpárnákkal, színes sálakkal, elegáns tarisznyával képviselteti magát a kiállításon. Miként a legtöbben, ő is azt vallja, hogy a kézimunkázás megadja az alkotás örömét, kikapcsolja, megnyugtatja az embert. Szót váltottam a klub férfi tagjával, Kovács Zoltánnal is. Büszkén mutatta az általa varrott keresztszemes karácsonyfadíszt és üdvözlőkártyát, miközben megosztotta velem gondolatait, miszerint az alkotás szenvedélyt ébreszt, annak pedig hasznát veszi az ember az élet más területein is. Szeret ajándékot készíteni, személyre szólót, úgy értékesebb. Közben Karácsonyiné Mrázik Melindától megtudtam, hogy az önkormányzat segítségével az idén is készül egy „nagyi kockákból” álló szép, nagy takaró, célzott alsóörsi ajándékként.

Továbbsétálva a kiállítótérben, az alapító tagok egyikével, Nagy Veronikával találkoztam. Mint mondta, diák korában kézimunkázott utoljára, fel akarta eleveníteni ismereteit. Makraméval indult a munka, az egyszerűtől a bonyolultig. Egymás után jöttek az új tagok és velük együtt ötleteik. Saját módszeréről így beszél: látok valamit, megpróbálom, megcsinálom. Nem biztos, hogy ugyanúgy, benne van a saját elképzelésem is, amit némelykor két - három mintából alakítok ki. A monotóniát nem szeretem, kell bele valami „csavar”. Minden munkám kedves a számomra, ennek mindig van oka. Ezt vallja Tóthné Fülöp Erika is, aki egy exkluzív poncsóval vonta magára a figyelmet. Egy csomó lila fonalam volt otthon – mesélte, kijött volna belőle öt sál. Ezt nem akartam. Megláttam az újságban egy modellt. Nem tetszett annyira, átterveztem. Közben elfogyott a lila fonal, így az élet tovább tervezte, ez a végeredmény. Ami pedig a klubot illeti: a férjem szereti a rajzfilm figurákat. Meg akartam lepni egy Süsüvel, de nem volt leírásom. Megemlítettem az egyik foglalkozáson. Tíz perc múlva a kezemben volt.

A klubvezető elégedett. Legszebb álmait is túlszárnyalja a valóság. Amit tudtam, továbbadtam – vallja, innen kezdve mindenki azt csinál vele, amit akar. Szavaival élve, az „ötletelés”és az egymásnak nyújtott támogatás nagyon megy. Az én szerepem a koordinálás. Persze mindig akadnak új dolgok, amit ki kell próbálni. Boldog vagyok, hogy a klub ilyen jól működik, ezt akartam. Ez a heti másfél óra jár mindenkinek, kell a kikapcsolódás. Szerencsére a családok elfogadták.

Hebling Zsolt polgármester dicsérő szavait egy – egy szál virággal nyomatékosította. Tarnai Viktória meleg szavakkal köszönte meg az elismerést, az önkormányzat támogatását, az alkotóknak és segítőiknek pedig munkájukat és a kiállítást.

Kovács Piroska