Utószó a Mária evangéliumához - Exkluzív interjú Müller Péter Sziámival

A jubileum alkalmából ez év nyarán a Pannon Várszínház is műsorára tűzte a darabot, Alsóörs pedig abban a kiváltságban részesült, hogy a premier színhelye lehetett. A Mária evangéliuma jelenleg is szerepel a társulat repertoárján. Az előadások egyikét a dalszövegek szerzője, Müller Péter Sziámi is megtekintette. Vele beszélgettem:

Müller Péterről, napjaink egyik legnépszerűbb írójáról és Tolcsvay Lászlóról, a nagyszerű zeneszerzőről régen tudjuk, hogy sikeres színpadi szerzőpárost alkotnak. Müller Péter Sziámi neve viszont (ezer más tevékenysége mellett) szerzőként és énekesként az undergrund rockzenekarokkal forrott össze. Az pedig nem túl szokványos, hogy egy rockzenész bibliai témát feldolgozó dalszöveget ír. Honnan az indíttatás?
Még ennél is kicsit többről van szó, hiszen a Mária evangéliuma teljes egészében versben szólal meg. Huszonöt évvel ezelőtt egy kis Zala megyei faluban éltem, és egy rockzenekarban zenéltem. Volt egy kisbabánk, akkor született. Idilli állapot volt. Verseket és dalszövegeket írtam, fordítottam, de magamtól nem jutott volna eszembe színházi szövegírásba fogni. Akkor keresett meg édesapám a rockopera ötletével, ő addigra már felkérte a zeneszerzésre jó barátját, Tolcsvay Lászlót. Örültem már a lehetőségnek is. Részben, mert ilyet még nem csináltam, részben, mert egy zalai faluban nehéz minőségi szellemi munkára megbízást kapni. A téma Mária élete, akinek hatalmas kultusza van a keresztény világban. Róla csak kulcsjelenetek szerepelnek a Bibliában, de sorsa alkalmas egy mindenkit érintő dilemma megvilágítására: az anyaság és az elengedés misztériumára. A libretto, melynek ismeretében Tolcsvay László megkomponálta a zenét, támpont volt számomra. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen ihletett, Isten közeli állapotban dolgoztam. Még erősebben érvényesültek a sugallatok, mint amikor verset írok, olyan helyről, ami még érvényesebbnek tűnt, talán azért is, mert mi városiak falun, olyan élet- és természetazonos környezetben éltünk akkor „kisdedünkkel”, mint a bibliai történetben a Szent Család, és még üldöztetésben sem volt részünk – kivéve a határidőt.

Úgy tudom, ezt az alkotói légkört és annak kisugárzását mások is észrevették, méghozzá a legilletékesebb körökben.
Csak később tudtam meg, hogy mielőtt II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából, amikor Pannonhalmán előadták a Mária evangéliumát, összeült egy magas rangú papi szakértői testület azzal a céllal, hogy megállapítsák, alkalmas-e a mű és azon belül a szöveg erre, illetve, hogy kellően keresztényi szellemben fogant- e. Véleményük az lett, hogy ez egy Szentlélek sugallta mű. Egyetlen szó változtatást kértek a szövegben, amit kivételesen szívesen megtettem, mert jogos és szépítő ötlet volt.

Mennyire volt nehéz elvonatkoztatni a korábbi dalszövegek stílusától?
Nagyon gyorsan hárítottam minden olyan szándékot, hogy valami furcsát, vagy a tőlem megszokott alternatív gondolkodásmódot belecsempésszem, viszont volt három olyan pont, amikor ez megengedetté vált, és azt külön élveztem. Egyszer ott volt János átkozódása, mai nyelven káromkodva, szidva azokat, akik Jézust megfeszítették. A másik Heródes rapje, metsző gúnnyal ábrázolva őt, a harmadik pedig a Füles és a Vak kupléja. Ők szteppet táncolnak, közben letépett fülét siratja a besúgó, de annak örül, hogy a nyelve megmaradt és így jeleneti még tud. Nagyon élveztem, akkor még szokatlan lehetőség volt számomra, hogy bele lehet bújni a szereplők bőrébe. Írás közben semmi más nem hatott rám, csak a librettó prózája, és az a kollektív tudat, ahogy az emberek, függetlenül attól, hogy templomba járók, avagy sem, átélik Mária és Jézus misztériumát.

Mi ennek a műnek a legfontosabb üzenete számunkra?
A Mária evangéliuma központi mondanivalója az anyai áldozat: „Megváltás másnak, csak nekem áldozat” - áll az egyik dalszövegben. Nemcsak Máriának kellett elengednie Jézust. A darabban van egy olyan jelenet, amikor elbúcsúznak egymástól, és Jézus tudatosítja Máriában, hogy neki el kell vállalnia a megváltói feladatot. A végén Mária azt mondja, hogy elengedlek. Piciben, a családban, földhöz ragadva mindenki átéli ezt a dolgot, akinek gyereke van. Minden szülőnek tudnia kell időben, lelki áldozat árán elengedni a gyermekét, mert csak ha eltávolítja magától, akkor tud önállóan élni. Ez nem könnyű – még az apáknak sem, ezt hatszorosan tapasztalom a saját életemben.

Vándorfi László, a veszprémi előadás rendezője azt mondta, hogy az édesanyjának állította színre a darabot.
Mindenki az édesanyjára gondol ilyenkor. A papám a mamájának írta, én is az enyémnek írtam és rendeztem. Ez a lényege.

Az említett, Müller Péter Sziámi által rendezett miskolci előadás már a bemutatót követő sikersorozat része volt. Melyek voltak ennek legfőbb állomásai?
Az átlagosnál valóban nagyobb figyelem irányult a darabra. Kiderült, hogy többről van szó, mint hogy mi megírtunk egy történetet jó zenével és azt sokan szeretik. Sokakat, szélesebb kört érintett meg. Sok országot bejárt, huszonöt éve eleven. Fantasztikus kaland a mai napig. Többek között Olaszországban is voltunk vele, ahol óriási sikert aratva olyan színészek éneketek olaszul és mondta el egyikük a Miatyánkot, akik nem beszélik a nyelvet. Marosvásárhelyen a Petőfi Gimnázium híressé lett musical társulatával jártam. Az ottaniak elmondták, hogy számukra a Mária evangéliuma nemcsak egy színdarab, hanem a betlehemezéshez hasonló kultikus játék, amelyet kis létszámú családi társulatok adnak elő a falvakban ünnepek alkalmával. Ez egy egészen elképesztő érzés, többről van szó, mint hogy az ember ír egy színdarabot és azt bemutatja egy színház. Ajándék.
Sok gyönyörű rendezést láttam. Nekem nagyon tetszett Nagy Viktoré a Madách Színház premierjén Csikós Attila romtemplombeli ikonosztázt ábrázoló díszletével, vagy a pozsonyi (és most a brno-i), ahol Máriának őt kísérő szellemteste van egy táncos megformálásában. Én magam Miskolcon helyzeti előnyben voltam, mert az írás során felkészültem, és mélyebb ismereteim voltak. Jól esett ezeket megosztani. Nagyon átélt előadás lett, rengeteget játszotta a színház azóta is.

Az elmondottakhoz mit tudott hozzátenni a Pannon Várszínház produkciója?
Nekem nagyon erős és megragadó élményt nyújtott. Az ének minősége és a színészi játék egészen magasrendű volt, bármi mellett megállt, amit eddig láttam. Mindenki nagyon odaadóan és nagyon tehetségesen játszott, énekelt. A táncok is pontosak, funkcionálisak és látványosak voltak, lendületesen vitték tovább a cselekményt. Az előadás minőségét magasnak és egyenletesnek ítélem. Különösen megragadott az a mozzanat, amikor Mária ráfekszik a keresztre. Ezt még sehol nem láttam. Szimbólum ez, amely egyrészt a legerőteljesebben ábrázolja azt, hogy meg kell birkóznia azzal, hogy úgy veszíti el a fiát, hogy az előbb eltávolítja magától, mondhatnánk úgy is, hogy megtagadja, hiszen közismert az utolsó vacsorán az a döbbenetes kérdés, hogy mikor jelentik neki, hogy itt van édesanyád és a testvéreid, és beszélni akarnak veled, akkor megkérdezi, hogy: „ Ki az én anyám?” Máriának még ezt a fájdalmat is el kell viselnie a történet szerint. Ugyanakkor ebben a rendezői látomásban benne van az a mozzanat is, amit mindannyian ismerünk, hogy ha meghal valaki, a tárgyai többet jelentenek az itt maradók számára, mint életében. Ennél jobban nem lehet ábrázolni az anyaghoz való ragaszkodást. Nekem nagyon tetszett. Azt viszont sajnálom, hogy az alsóörsi premieren nem lehettem jelen, mert a gyermekkorom Alsóörshöz köt, és mostanra úgy alakult, hogy megint sokat vagyok itt a családdal, mióta Almádiban töltjük a nyarakat.

A rockoperának vannak csúcspontjai. Melyek ezek?
A Mária evangéliuma narrációval kezdődik. „Én János, társatok a bajban és testvéretek az üldöztetésben, elmondom nektek Mária történetét”. Rögtön ott vagyunk a keresztre feszítésnél. Ez egy zenei csúcspont és egy drámai is. Ennek erős ellenpontja, amikor a gyermeklány Máriában ébred valamilyen vágyakozás, amely később az angyali üdvözlet kapcsán tudatosul benne. Ez egy nehezen rendezhető, de hálás feladat. Számomra nagyon fontos volt az a (már - már vígjátéki) pillanat, amikor egy egész horda indul Jézus után csodát várva tőle („Jő a horda, jő a hegyre..”), a süket és a vak besúgó vicces dalát viszont nehéz volt megírni és rendezőileg beilleszteni egyaránt. A rockopera abszolút csúcspontja Mária mennybemenetele, az anya apoteózisa. Ott derül ki, hogy fájdalma akkor is jogos, ha ehhez a magasztos történethez képest naivnak tűnik. Calcuttai Teréz anya azt mondta, hogy az ad csak igazán, akinek fáj. És mi Máriától nagyon sokat kaptunk.